Surányi: Háromszor 100 000 forintot minden munkanélkülinek, kamatmentes hitelt a vállalkozásoknak

Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke (1990–91 és 1995–2001) a Portfolio online gazdasági újságban, hosszú cikkben írta meg javaslatait, miylen gazdaságélénkítő intézkedésekre lenne szükség, hogy Magyarország túlélje a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságot.

Surányi megállapítja, hogy a kibontakozó hatalmas válság mennyiségi értelemben kiegyensúlyozott állapotban érte a magyar gazdaságot. Ugyanakkor ez az egyensúly már így is nagyon törékeny volt, a gazdasági növekedést mesterségesen gerjesztették, miközben az egész világgazdaságot konjunktúra jellemezte. Az utóbbi évek növekedése

„nem exportvezérelt, hanem elsősorban a belföldi kereslet és ezen belül a fogyasztás és a vitatható szerkezetű, főként állami vagy ahhoz kapcsolódó magán-, valamint a jelentős mértékben túlárazott építési beruházások által húzott növekedés volt”.Ebben a helyzetben sokkal kevesebb eszköze maradt az országnak a gazdaságélénkítésre, mintha takarékos, anticiklikus gazdaságpolitikát folytatott volna. Most viszont olyan brutális gazdasági válság elé nézünk, hogy a szűkös tartalékok ellenére is szükség van átfogó és radikális stabilizációs programra.

Surányi szerint a stabilizációs programnak koncentrálnia kell egyfelől azokra a százezrekre, akik a válság következtésben elveszítik megélhetésüket, másfelől pedig azokra a vállalkozásokra, amelyek elveszítik árbevételüket és csődhelyzetbe kerülnek.

A volt jegybankelnök úgy véli, hogy az eddig meghozott kormányzati intézkedések iránya jó, de sokkal több segítségre van még szükség. A munkanélküli segély mai formájában (három hónapig adható) nem  alkalmas arra, hogy érdemben segítse a bajba kerülteket. Ahogy az Egyesült Államokban vagy a világban több más ehelyen is, közvetlenül készpénzt kell juttatni az elbocsátottaknak. Surányi javaslata szerint legaláb három hónapig havonta és

fejenként 100 000 forintot kell kiutalni a költségvetésből mindenkinek, aki elveszíti a munkáját, illetve eltartott gyerekenként még 50 000 forintot. 

Ez a segélyprogram – attól függően hányan szorulnánka rá – a GDP 0,3–1 százalékát emésztené fel. Ennek finanszírozására a Nemzeti Bank teremtene pénzt, nulla százalékos kamatra kibocsátott, hosszú lejáratú államkötvények vásárlásával.

Surányi ötszázalékos szolidaritási adó bevezetését is javasolja.

Ezt vállalati és egyéni jövedelemekre is kivetné, magánjövedelmek közül csak a hétmilió forint felettiekre. A beszedett pénzből lehetne jutalmazni azokat a tízezreket is, akik most a fertőzés elleni harc első vonalában állnak helyt.

Az eddig meghirdetett hitelkönnyítéseken és kedvezményeken túl Surányi állami garanciát nyújtana azoknak a vállalkozuásoknak, amelyek az elmaradó bevétel vagy veszteség finanszírozására vesznek föl hitelt. Ezt az áthidaló hitelt a kereskedelmi bankok nyújtanák (állami garanciavállalás mellett), kamatmentesen vagy minimális (egy százalékos) kamattal.

Surányi a Magyar Nemzeti Bank elmúlt években gyakorlolt monetáris politikáját is kritizálja, mondván, Magyarországon voltak a leglazább monetáris kondíciók Európában, az MNB minden eszközzel fűtötte a gazdaságot, és most, amikor lazításra lenne szükség, már alig maradt eszköze, sőt szükség volna bizonyos szigorításokra a magyar pénzügyi rendszer iránti bizalom erősítése érdekében.

„Ehhez kellene az átláthatóság visszaállítása, az irányadó kamat funkciójának rehabilitálása, az ultra laza, Európában a leglazább monetáris kondíciók észszerű, fokozatos szigorítása, a hozamgörbe voluntarista manipulálásának felszámolása, a devizatartalékok feltöltése, a forintárfolyam alakulásának nyíltan is vállalt, hitelességet erősítő figyelemmel kísérése, a monetáris politika profitorientáltságának gyors elfelejtése.”(...) „Az MNB az átfogó lazítás, a válságenyhítés lehetőségét elszalasztotta, a szilárd bizalom kiépítését elmulasztotta az elmúlt években” – írja Surányi György a Portfolión.