Most, hogy átléptük valami beláthatatlan gazdasági válság küszöbét eszembe jutott egy 2011-es indexes film, amit Horváth Balázs és kollégánk, Botos Tamás készítettek. A történet főhőse Peer Krisztián költő, akit éppen egy hajszál választ el a teljes egzisztenciális összeomlástól.
„Ha két lábon állunk a földön, akkor úgy járunk, mint a mesében. Először két lábon állunk a földön, aztán már térdig benne vagyunk, aztán derékig, aztán nyakig, és végül már moccanni sem tudunk.”
Mondja a költő, és ennek megfelelően ő addigi élete során nem is volt hajlandó két lábbal a földön állni. A stratégia 2011-ig többé kevésbé működött, de akkor válaszúthoz érkezett.
Peer filozófiája, hogy hagyományos értelemben vett munka helyett inkább kibekkel. A polgári létet elengedi, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a leveleket nem bontja fel, a számlákat nem fizeti, ahol tudja, ott próbálja megakasztani a bürokrácia fogaskerekeit, a túlélést szívességek és kölcsönök láncolata biztosítja. A villanyt és a gázt már kikapcsolták nála, a lakáshitelét jó ideje nem fizeti, a felgyülemlett tartozás kezelhetetlennek tűnik, látható bevételre kilátás sincs. Egy centire áll a hajléktalanságtól.
Krisztián a filmben arról mesél, hogy gimnazista kora óta éli azt a gyökértelen, nomád életet, aminek a lényege, hogy két napnál soha nem tervez tovább. De 2006-ban úgy döntött, hogy valami gyökérféleséget ereszt: harminc éves lejáratú banki hitelt vett fel, amiből lakást vásárolt, majd nagyszabásúnak mondható felújítási munkába kezdett. Az állandó jövedelemmel nem rendelkező költőre ezek után rászakadtak a terhek, és a gazdasági világválság. Ahogy sok tízezer sorstársánál, úgy nála is elszállt a hitel, az adósság mértéke kezelhetetlenné vált, ezért úgy döntött, hogy szembe néz kilátástalannak tűnő helyzetével, kibontja leveleit és elmegy a bankba. Erről szól ez a tragikomikus film.
(2011, Indexvideó, 31 perc, Horváth Balázs, Botos Tamás.)
A Videotéka rovat korábbi ajánlói itt elérhetők.