Nem kell köhögni, prüszkölni, halkan beszélni is elég a koronavírus terjesztéséhez

Aggasztó eredményre jutottak az amerikai National Institutes of Health (NIH) kutatói, amikor friss kutatásukban arra jutottak, hogy egy normális hangerővel, nyugodtan beszélő ember beszéd közben olyan aprócska nyálcseppeket ereget magából, melyek csekélyke súlyuk miatt elég ideig lebegnek a levegőben ahhoz, hogy más emberek felszippanthassák - a nyállal együtt az azokban levő vírusokat is. "Egy fertőzött ember aeroszoljai így még jelentős távolságból is veszélyt jelentenek, és zárt térben is, különösen, ha ott rossz a szellőzés" - írta a tanulmányhoz mellékelt kommentárjában Matthew Meselson, a Harvard biológus kutatója.

A kutatásban lézerrel világították meg a beszélő szájából kirepülő aprócska cseppeket, miközben az önkéntes alanyok éppen azt suttogták: "maradj egészséges".

A New England Journal of Medicine orvosi szakfolyóiratban szerdán publikált kutatásban azt az elmúlt hetekben komoly vitákat kiváltó hipotézist vizsgálták, mely szerint a koronavírus bizonyos speciális körülmények között, például intubálásnál "aeoroszolizálódhat", vagyis a fertőzött szájából kirepülve akár órákon át a levegőben lebeghet. Az NIH kutatói végül ennél súlyosabb megállapításra jutottak azzal, hogy valójában akkor is ez történik, ha egy fertőzött szimplán csak nyugodtan, normálisan beszél.

Vagyis míg a tüsszentéskor, köhögéskor keletkező nagyobb cseppek Meselson leírásában "csak rövid ideig maradnak a levegőben, mielőtt a gravitáció hatására leülepednének", szimplán a "lélegzés és a beszéd olyan apró, és sokkal számosabb részecskét képez, melyek túl aprók ahhoz, hogy leülepedjenek". A cseppek olyan aprók, hogy már az a légáram is felkapja és tovább sodorja ezeket, amiket egy nyugodt tempóban sétáló ember kelt - hogy a huzatról ne is beszéljünk.

Vagyis potenciálisan veszélyesebbek is a felprüszkölt, kiköhögött nyálcseppeknél. Azok ugyanis felületeken tapadnak meg, vagyis akkor fertőznek, ha valaki direkt hozzáér a felülethez, amin megtapadtak, és aztán az így szennyeződött kezével az arcát is megpiszkálja. A vírus ilyenkor a felső légútra kerül. Ott megtapadhat a nyálkában, amit kis szerencsével kifújunk vagy lenyelünk, vagyis nem jut el a tüdőig, ahol már súlyos következményei vannak a fertőzésnek.

A beszéddel, légzéssel levegőbe kerülő lebegő részecskéket viszont közvetlenül belélegezhetjük, egyenesen tüdőre szívhatjuk - magyarán nagyobb eséllyel fertőződünk meg súlyosan.

A vizsgálat során keletkezett még egy rakás érdekes adat. A kísérletben használt példamondat az angol eredetiben "stay healthy" volt, amiben a "th" réshang ejtésekor keletkezett a legtöbb apró csepp. Azt is megfigyelték, hogy egyenes összefüggés van a beszéd hangereje és permet mennyisége között: a hangosan (de még mindig normálisan, vagyis nem üvöltve) beszélők szignifikánsan több cseppet permeteztek szét, mint a halkan beszélők.

A kutatók mindebből azt a következtetést vonták le, hogy igenis tanácsos maszkot viselni a potenciális fertőzöttek közelében, illetve ők maguk is viseljenek maszkot, és fontos megfelelő szellőzést biztosítani a zárt terekben, ahol fertőzött személyek is megfordulhatnak". És mert azt, hogy ki lehet fertőzött, valójában nem tudhatjuk - a fertőzöttek gyakran tünetmentesek, tesztelni pedig a legtöbb országban szinte kizárólag tüneteket, azon belül is súlyosabb tüneteket mutatókat szoktak -, gyakorlatilag minden körülmények között ajánlott a maszkviselés és a zárt terek szellőztetése. (Via Statnews)