ENSZ-jelentés: Súlyosan sérülnek a fogyatékossággal élő emberek jogai Magyarországon

Súlyos és rendszerszintű jogsértéseket talált Magyarországon az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága. Az erről szóló jelentést néhány napja tették közzé, és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) számolt be róla először. 

Az ENSZ a gondnoksági rendszer fenntartását tartja az egyik legsúlyosabb problémának. Ez több tízezer embert érint Magyarországon, és a törvény szerint arra szolgál, hogy segítsék azokat, akik valamilyen okból (fogyatékosság, mentális betegség vagy időskori leépülés) nem képesek érdekeiknek megfelelő döntéseket hozni. 

Akiket a bíróság gondnokság alá helyez, azok egészen hétköznapi ügyekben sem dönthetnek önállóan, nem kezelhetik a saját pénzüket, és sokszor választójoguk sincs. A gondnok lehet rokon, ismerős, de akár egy teljesen idegen, hivatásos gondnok is. 

Az ENSZ szerint ezt a gyakorlatot fel kellene számolni, ehhez képest 2008 óta még nőtt is a gondnokoltak aránya, hiába ratifikálta Magyarország 2007-ben a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Ehelyett a támogatott döntéshozatal intézményét támogatják, amiről 2013-ban ugyan törvény született, mégis csak szűk körben terjedt el Magyarországon. A jelentés szerint 2016-ban és 2017-ben is csak néhány száz ember tudott élni vele. 

A támogatott döntéshozatal azt jelenti, hogy az érintett hozhat döntéseket az életével kapcsolatban, de tanácsot kap egy általa választott, bizalmas személytől. Jogvédők szerint ez azért jobb, mert szélesebb szabadságot biztosít, nem paternalista és megbélyegző, mégis biztosítja a szükséges segítséget. (Ráadásul előfordul, hogy olyanokat is gondnokság alá helyeznek, akik amúgy nem élnek értelmi fogyatékossággal. Így járt például Gábor, akinek a története az Abcúgon olvasható.)

Véget kellene vetni az intézményeknek

Az ENSZ másik fontos kritikája, hogy rengeteg fogyatékossággal élő ember lakik nagy intézményekben, ahol sokkal kisebb esélyük van önállóan intézni olyan dolgokat, amikre amúgy képesek lennének (akár bevásárolni, főzni, takarítani). 

A jelentés szerint Magyarország - részben EU-s pénzekből - továbbra is az intézményi ellátást támogatja, akkor is, amikor kisebb, 6-12 fős lakóotthonokat hoz létre, vagy régieket újít fel, és közben még a gondnokságot is fenntartja. (Az elmúlt években 655 ember költözött nagy intézményből kisebbe. Szintén az Abcúgon lehet arról olvasni, mit jelent egy ilyen költözés, például ebben és ebben a cikkben.) 

A jelentés szerint azonban nagyon kevés érintett kap egyéni szintű támogatást, pláne intézményen kívül, pedig arra lenne szükség, hogy ezek az emberek is minél inkább természetes lakókörnyezetben, a társadalomba integráltan élhessenek. 

A bizottság szerint el kellene törölni azt a szabályt is, ami megengedi, hogy a fogyatékossággal élő, 12 éven aluli gyerekek a fogyatékosságuk alapján intézménybe kerüljenek. A fogyatékossággal élő, családjukból kiemelt gyerekek kisebb arányban kerülnek nevelőszülőkhöz a nem fogyatékosokhoz képest. Ezért az ENSZ szerint a kormánynak stratégiát kellene alkotnia arra, hogyan szüntesse meg az ő intézményi elhelyezésüket.