Ebben a válságban az számít, hogy kinek mennyi megtakarítása van

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!
  • A koronavírus és a válság nagy hatást gyakorol a társadalmakra, nem csak az anyagi helyzetünk, de a gondolkodásunk is megváltozik.
  • A gazdasági válság a társadalom minden rétegét érinti, itt most nem az számít, hogy ki a gazdag és ki a szegény, hanem az, hogy kinek van elegendő megtakarítása. 
  • A koronavírus nem csak a gazdaságban fejti ki a hatását, megkérdőjeleződik, hogy mi a helyes és helytelen, milyen a jó államvezetés.
  • Interjú Tóth István Györggyel, a TÁRKI vezérigazgatójával.

Hogyan érinti a koronavírus és a gazdasági válság a magyar társadalmat? Milyen hatással van a válsághelyzet a társadalom szövetére, gondolkodására a demokráciáról és az általános emberi értékekről? Mi lesz az egyes társadalmi rétegek anyagi helyzetével, hogyan érinti a szegényeket és a gazdagokat a válság?

Ezek a kérdésekre természetesen nem lehet határozott választ adni, ugyanis az alakulásuk nagyon sok tényezőtől függ. Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatójával, közgazdász-szociológussal beszélgettünk, hogy mit gondolnak a kialakult helyzetről, mi történik most a társadalomban.

Van az egyes társadalmak milyenségének köze ahhoz, hogy hol, hogyan jelent meg a koronavírus?

Abszolút. A társadalmak működésmódja a járvány terjedését és a megfékezési erőfeszítések sikerességét is befolyásolja. A leginkább érintett országok, például Olaszország vagy Spanyolország társadalmaiban sok az idős ember, és a járvány láthatóan a nagyobb népsűrűségű helyeken pusztított, nem beszélve arról, hogy egy friss tanulmány szerint számos helyen kifejezetten a nagy idősotthonokban tarol. Másrészt az adott társadalom kapcsolati intenzitásától is nagy mértékben függhet, hogy mennyire terjed el a járvány. Az olaszoknak és spanyoloknak magas a kapcsolati intenzitásuk, az emberek, beleértve az időseket, sokat találkoznak egymással, összejöveteleket szerveznek, nagyobb háztartásokban élnek. Plusz a spanyol és az olasz járvány belobbanása mögött is a megtartott tömegrendezvényeket, a spanyol nőnapi felvonulásokat, focimeccseket emlegetik. Ezzel szemben mi sokkal inkább bezárkózó társadalom vagyunk, kis háztartásokban élünk, az egyébként is alacsonyabb várható élettartamú idősek közül sokan élnek egyedül, és ők sem mozdulnak ki szívesen másokkal összejárni. Focimeccsre is kevesebben járnak Magyarországon.

Milyen hatása lesz az egyes társadalmi régtegek anyagi helyzetére a koronavírus által kiváltott gazdasági válság? 

Ahogy a vírus megtámadhat gazdagot és szegényt egyaránt, maga a gazdasági sokk is bárkit elérhet – a pincérnek és az étteremtulajdonosnak, a koncerten dolgozó roadnak és a sztárzenésznek egyszerre áll le a tevékenysége és a jövedelme. A válság tehát egyfelől minden társadalmi réteget érint, a szegényeket, középosztályt és a gazdagokat egyaránt, és nem feltétlenül úgy osztja a társadalmat ketté, hogy vannak a szegények, akik még szegényebbek lesznek és vannak a gazdagok, akiknek ez az egész meg se kottyan. Másfelől viszont a gazdasági hatást bizonyos szektorok és ágazatok sokkal jobban megérzik, mint más ágazatok. Miközben egyes ágazatokban a magas és az alacsony jövedelmű, magasabb és alacsonyabb iskolavégzettséggel rendelkező embert is ugyanúgy érinti a válság, például a turizmusban vagy a kultúra területén, addig más ágazatokban felvétel van alacsony iskolai végzettséget igénylő munkákra is, például futárkodásra vagy árufeltöltésre. Az viszont egészen biztos, hogy akikre negatív a válság hatása, azok nagyságrendekkel többen vannak, mint a betegség által érintettek.  

Tehát ha nem a hagyományos törésvonalak mentén, akkor hogyan fogja kettéosztani a társadalmat ez a válság?

Ha egyes területeken leáll az élet, akkor az érintettek három dolgot tehetnek: megtakarításaikhoz nyúlnak, állami segítségben reménykednek, vagy más területen, más szakmában keresik a boldogulásukat. Az tehát, hogy kinek mennyi megtakarítása van, alapvető törésvonalat jelent a háztartások életében. A lakosság tartalékait az ún. anyagi deprivációs mérőszámmal lehet jól megmutatni, ami többek között azt méri, hogy ha váratlan kiadás van, akkor azt a háztartás tudja-e fedezni, ha valami baj történik, akkor van-e elegendő pénz, hogy az életszínvonalát fenntartsák, vagy tudják-e fedezni a hitelüket, stb. Ha a kilenc ilyen területből álló listán valaki legalább négy tételt problémásnak jelöl meg, akkor az a személy súlyosan deprivált. Az utóbbi években ennek a deprivációs mutatónak a kiterjedtsége csökkent, 2018-ban a megkérdezettek 13 százalékánál jelentett volna gondot a hiteleik fizetése, míg ez a szám korábban 20 százalék volt. Szerintem ez a mérőszám most újra nőni fog elsősorban a váratlan kiadásokra nézve, de ez sem csak a szegényeket fogja érinteni, hanem a középosztályt is.

Mi lesz azokkal, akiknek nincs elegendő megtakarítása?

Ők azok, akinek ilyenkor állami segítségre, gazdaságpolitikai megoldásra lenne szükségük. Miközben tehát a vírussal való megküzdésben az egészségügy segíthet, a gazdasági sokk leküzdése nagyban függ attól, hogy milyen kormányzati politikák segítenek ennek a hirtelen jött, leginkább természeti katasztrófához hasonlítható helyzetnek a kezelésében. Azok, akik a munkaerőpiac speciális szegmensében dolgoztak, például katás vállalkozóként egy olyan szektorban, amit most nagyon érint a válság, azok most Európa legfukarabb munkanélküli segélyével találják szembe magukat, ami szerintem egy hatalmas probléma. Általában nagy híve vagyok annak, hogy az állami segélyezés ne tartsa távol az embereket a munkavégzéstől, de most nem az a helyzet, hogy az a sok ember, akiket ez a cunami kivitt a senki földjére, nem akarnának eléggé dolgozni. Róluk eléggé elfeledkezett most a rendszer és ezen gyorsan változtatni kellene. A hitelmoratórium, ami szerintem egy nagyon pozitív lépés volt a vállalatok, cégek fenntarthatósága érdekében, nem elég segítség a teljesen jövedelem nélkül maradóknak. Rajtuk az sem segít, ha a bértámogatási program általánosságban pozitívan hat a munkahelymegtartásra, mert az ő munkahelyük már megszűnt vagy csak nem a kedvezményezett iparágakban dolgoznak. 

Most a megszokottól teljesen eltérően élik a társadalom tagjai az életüket. Ön szerint ez milyen hatással van a társadalomra?

Szerettük vagy nem a munkánkat, eddig volt egy rendje a dolgoknak. Bizonyos dolgokat elvégeztünk a munkahelyünkön és más dolgokat és szolgáltatásokat megvásároltunk másoktól, vagy elvégeztük magunk otthon. Ez a társadalmi munkamegosztás lényege. Most viszont megborultak a szerepek, a szülőknek hirtelen érteniük kell az oktatáshoz és kicsit az informatikához is, hogy az otthonról tanuló gyerekeiket segítsék a távoktatásban ráadásul mindent egyszerre és egy helyen kell csinálniuk. Ez egy társadalmi stressztesztként is felfogható, aminek az eredményei majd a válság után nyilván megmutatkoznak a válási statisztikákban, mentális betegségek vagy éppen családon belüli erőszak előfordulásának megnövekedésében. 

A koronavírus van hatással a generációs különbségekre? 

Igen, ez talán a legerősebb törésvonal, ami szerintem meg fogja osztani a társadalmat. Miközben a vírus az időseket tizedeli, addig a gazdasági válság a milleniumi generációk érvényesülési esélyeit veti vissza leginkább. Mostanában mindenféle jeleket lehet látni a fiatalok és az idősek közti szolidaritás növekedésére, ami örvendetes. Kérdés azonban, hogy majd meddig tart ez a jövőben és ha sokáig tart a járványhelyzet és a karanténéletmód lezárása, akkor mikor veszi át a szolidaritás helyét a türelmetlenség. Nem mellesleg ezért is öngól, ha a válságkezelő politikák elfeledkeznek a főáramú gazdaságba amúgy kevéssé beilleszkedett, de a munkaerőpiacról most kiesett fiatalokról. 

A másik terület, ahol a társadalmi törésvonalak élesebbek lesznek, az a digitális felkészültség. Ma a társadalmat ebből a szempontból három részre lehet osztani. Az egyik a digitális bennszülöttek világa, akik a most még a korábbianál is intenzívebben terjedő online világban amúgy is otthonosan mozognak. A másik rész fogékony az online technológiákra, de eddig csak olyan mértékben vettek benne részt, amennyire szerettek volna, ennél többre nem nagyon kényszerítette rá őket semmi. Őket most ez a sokk átlöki egy határvonalon és hamar be fognak rendezkedni az online térben. Aki viszont most, még ennek a sokknak a hatására is kimarad, az egészen biztosan lemarad. Nem egy vagy két területen, hanem mindenhol, globálisan, az élet szinte minden területén. 

Mindaz, ami most történik a világban befolyásolja magáról a társadalomról való gondolkodásunkat is? Például, hogy mi a helyes és mi a helytelen? 

Határozottan, én nem emlékszem arra, hogy valaha ilyen nagy morális kérdésekkel kellett volna szembenéznie a társadalomnak. Például szabad-e akut, sokszor létfontosságú kezelésre szorulók ezreit, tízezreit hazaküldeni a kórházakból? Mi rosszabb: néhány ezer elvesztett hónap az életből, vagy a tömegeket érintő tartós gazdasági válság? Nagy kérdés, hogy társadalom milyen válaszokat ad majd ezekre az alapvető etikai kérdésekre. Emellett a járvány kezelése kapcsán azt is sokan figyelik, hogy mely társadalmak sikeresek és melyek nem a válságkezelésben. Az autokráciák láthatóan élvezettel használják a válság lehetőségeit arra, hogy erősítsék a berendezkedésüket. Ez persze nem meglepő, hiszen mindenki felhasználja a járványt a saját pecsenyéjének sütögetésére vagy a saját „mániájának” a hangoztatására. A baj ott kezdődik, ha el is hisszük ezeket az ad-hoc érveket például arról, hogy az autokrácia esetleg jobb, hatékonyabb, mint a liberális demokrácia.  Akik amúgy is hajlamosak az autokráciát elfogadni, azok általában Kínával példálóznak, és azt hangoztatják, hogy ott az erős vezetés képes volt hamar úrrá lenni a víruson.

Ön szerint az autokrácia tényleg megoldás lehetne ebben a helyzetben?

Dehogy. Az, hogy a vírus „made in China”, még nem kellene, hogy azt indukálja, hogy a helyes víruskezelés is „made in China”. Nem szabad ezt gondolnunk és a súlyosan félreértjük a helyzetet, ha demokráciát és a globalizációt okoljuk a vírus terjedéséért. Éppen ellenkezőleg: tartsuk észben, hogy a vírus kialakulásában a mindenféle közegészségügyi sztenderdek alatti, vadállatokat is áruló húspiac játszott szerepet, meg a diktatórikus rendszer eltussolási kísérletei és hazudozásai. Első tanulság: ne együnk denevért és figyeljünk a közegészségügy állapotára. Második tanulság: őrizzük meg a szabadságot, mert a cenzúra és a hazudozás közveszélyes. Mindemellett persze a harmadik tanulság az is, hogy fontos a közhatalom tekintélye és a belé vetett bizalom magas szintje, hiszen ez a hatékony válságkezelés egyik titka. A polarizáltabb társadalmak ebből a szempontból rosszabbul muzsikálnak. Örüljünk annak, hogy nekünk eddig talán szerencsénk volt.

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Koronavírus Hírek, háttér