Intim környezetben tudtam együtt imádkozni néhány húsgolyóhívővel az újranyitott budaörsi IKEA-templomban

ÉLET
2020 május 05., 10:47

„Istenem!” 

– suttogtam magamban, a tündöklő napsütéstől pislogva, a budaörsi IKEA Székesegyház parkolójának megszentelt aszfaltjára lépve, kedden 11 óra tájban. Soha nem rettenek meg riporteri feladattól, de ilyen kemény helyzetbe még sosem kerültem a karrierem során: be kellett mennem egy marha nagy boltba.

Csak azért vállaltam be ezt az önveszélyes küldetést, mert ma, vagyis május 5-én, kedden nyitott újra a Csecsemővallás Szentélye, a Vonulás Temploma, a Húsgolyók Katedrálisa, vagyis az IKEA, és baromi kíváncsi voltam arra, hogy mit művelnek a hívek. 

A hosszú hetek, sőt hónapok óta szentáldozásra váró nyáj tömegével lepi el a Templomot, hogy Ivar polcokon térdepelve imádja az istenét? Egymást lökdösve, a szociális távolságtartás szabályaira fittyet hányva rohannak a Smagöra gardróbszekrényben berendezett oltár felé?

Amikor kicsik voltak a gyerekek, agnosztikus családként mi azért jártunk az IKEA-ba rituálisan, alkalmanként gyerekocsit toló vagy hordozóba kötött csecsemőt ringató sorstársaink százaival együtt, hogy ne csavarodjunk be teljesen a szociális elszigeteltségtől, és hogy biztatásul lássunk nálunk is nyomorultabbakat, például kettes vagy nagyon szerencsés esetben hármasikrek megtört szüleit, vagy olyanokat, akiknek a gyerekei már megtanultak sikoltozni. Vajon ma hányszáz gyereksérült jelenik meg, hogy egy kicsit gyógyítgassa a lelki sebeit?

Úgy rajzott bennem a rengeteg kérdés, mint az államilag támogatott méhek egy EU-pénzekkel kibélelt, kormányközeli méhkasban. De az első százra szinte azonnal választ kaptam, amint kiszálltam.

A bejárat előtt ugyanis nem volt semmiféle sor.

Meglepődve hatoltam be a Katedrális kapuján. A v.e., vagyis vírus előtti megérkezéshez képest annyi volt a különbség, hogy két maszkos és egy maszkot meg plexi arcpajzsot viselő templomszolga fogadott minket. De ennek láthatólag csak rituális jelentősége volt, mint amikor egy püspök 1-2 helyett 10-20 fehér ruhás ministránssal tol le egy misét a látvány kedvéért, hiszen a 3 sekrestyés nem kérdezett semmit, nem nyomott a kezemre fertőtlenítőt, csak jelen voltak.

A jobbra kanyarodó lépcsőn máris megrohantak az emlékek. Az elsőáldozásra kapott Smaslug plüsstacskó. Bérmálkozás egy oroszlánfej alakú Djungelskog párnán térdepelve. Az első lopott csók a harangozó lányával egy Malsjö tálalószekrény mögé bújva. 

A lépcső tetejére érve megfordultam, és úgy fagytam le egy pillanat alatt, mint a választási informatikai rendszer 2018-ban. 

Az étterem üres volt! A Belső Szentélyt, a Húsgolyó Misztériumának Foglalatát egyszerűen bezárták!

photo_camera ÜRES!!!

A hót üres Szent Péter térről és a kísértetiesen kongó bangkoki amulettpiacról készült fotók nem sokkoltak ennyire. Ezt egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy valaha megtörténjen. A Templom a szent ostyának megfelelő húsgolyók nélkül egészen bizarr helynek hatott.

Elindultam, hogy hosszú hetek után újra végigjárjam a többszáz méteren át ide-oda kanyargó Budaörsi Caminót. Ami egyébként alig változott, leszámítva a padlóra ragasztott figyelmeztető feliratokat és a forgalomból ideiglenesen kivont érintőképernyőket. Sajnos nincsenek járvány tematikájú, ideális karanténnak berendezett mintlakások vagy hasonlók. 

Az első jelenet, amit megpillantottam, máris aranyos volt: egy anya és a felnőtt lánya a szociális védőtávolságot bőven betartva, egy Stockholm és egy Norborg kanapén ülve nagy örömmel trécseltek egymással, a testbeszédük alapján hosszabb idő óta. 

Ekkora megvonás után a Templom megszokott, unalmas elemei is szikrázó feszültséggel teltek meg. A 9900 forintos Pello fotel sosem volt ennyire élveteg. De hiába indított be azonnal, ha akartam volna, sem nagyon tudtam volna szexpartnert találni. Az áruházban ugyanis csak lézengtek az emberek. Egész szekciókon tudtam úgy keresztülmenni, hogy egyáltalán nem találkoztam senkivel és a kiszámíthatóan  legnépszerűbb pontokon sem torlódott fel pár embernél több. 

Néhány kanyar után világossá vált: aki nem imádkozni jön, és előre tudja, mit akar, annak ideális beszerzőhely a budaörsi IKEA. Maximum a berendezett mintalakások jelenthetnek potenciális fertőzésforrást, ezekben a kevés jelenlévő ellenére néhol összetorlódott több bóklászó család is.

És voltak részek, ahol klasszikus módon egymás mellett ültek a 100 méteren belül totálisan kikészült, a telefonjukat bőszen csesztető férjek.

Az egyetlen, látványosan megoldatlan problémát az a rész jelentette, ahol az ember kis íróasztaloknál ülve számítógépeken tervezheti meg a lakását. Itt bőven túl közel kerültek egymáshoz a munkaállomások, amiket csak egymáson áttörve lehetett volna megközelíteni. A stáb javára legyen mondva, hogy ezt észlelték, és amikor ott jártam, éppen arról tanácskoztak bőszen, hogy miként kéne átrendezni a dzsumbujt.

 Itt találkoztam az egyetlen külföldi társasággal. Ők nem véletlenül nem voltak hajlandók belépni erre a területre, hanem a határát jelző piros-fehér csíkos kordon külső oldalán tömörülve megkértek egy alkalmazottat, hogy odabent ő kezelje a hozzájuk legközelebbi gépet, aminek onnan is jól látták a monitorját.

Majdnem féltávnál, a hálószobaosztályon jöttem rá, hogy mi volt eddig annyira furcsa. Az, hogy nem volt egyetlen jelen kisgyerekes család sem, pedig normálisan ők alkotják a Húsgolyó Egyházának törzsgárdáját. Most viszont konkrétan egy csecsemő sem volt jelen. Idősek se nagyon, csak olyan emberek a két véglet között, akik láthatólag konkrétan venni akartak valamit. Erre a célra viszont eléggé feleslegesnek tűnik fenntartani ekkora bazilikát.

Tudtam előre, hogy mi lesz, mégis az üres Times Square megpillantásához hasonló élmény volt megérkezni a tök kihalt plüssállatosztályra, ahol, életemben először, egyetlen 70 centis diakónus sem sikoltozott.

photo_camera Az étterem eltakarva.

Az étteremhez érve csak azért nem tántorodtam meg a fájdalomtól, mert az áruházba beépve már láttam, hogy nincs nyitva. Azt plébánosék is érezhették, hogy az étterem megvonása annyira durva lépés, amit a helyszín fizikai megjelenésével is érzékeltetni kell, így a korábbi bejáratot klasszikus, vastag, földig érő templomi függöny takarta el.

Én is ember vagyok, innentől remegő lábakkal, elgyengülve botorkáltam tovább. A lámpaosztályon nem volt senki, a némi puhaságra vágyók a szőnyegosztályon csoportosultak. 

Pár lépés, és már a hatalmas önkiszolgáló raktárban álltam. Ez tényleg katedrálisszerű tér, és pont annyi ember ténfergett benne, kis, egymástól távoli csoportokban, mint amennyit akkor látni, amikor egy véletlenszerű időpontban bemegyünk egy nem annyira híres olasz bazilikába, ahol éppen nincsen mise. És pont olyan csendben.

A járvány miatt nyilvánvalóan a pénztári sorbanállás a legkényesebb kérdés. Itt annyit tudtak megtenni, hogy az összes kasszát kinyitották és a vásárlókat igyekeztek a gyors, önkiszolgáló pénztárak felé terelni. Amikor ott jártam, a rengeteg pénztár közül csak egy-kettőnél alakult ki sor, és azok sem voltak hosszúak. A  legtöbb embert talán a pénztárak előtt jobbra található leértékelt áruk osztályán láttam, de ott sem volt rosszabb a helyzet, mint egy random szupermarketben. 

A pénzárak utáni svéd élelmiszerbolt kínálata bizonyítani látszott azt az elméletemet, hogy az emberek a szociális érintkezés mellett leginkább táplálkozni járnak az IKEA-ba. A bolt ugyanis majdnem úgy nézett ki, mint mindig, azt kivéve, hogy nem árulták a fagyasztott tengeri és nem tengeri slágertemékeiket, úgyis mint garnéla, lazac és barátaik plusz az édességek. Nem is volt sor. A büfében ehhez képest volt olcsó hot dog, ott ki is alakult némi sor még ilyen körülmények között is.

Fellégezve, de kissé csalódottan vetettem Ingvar-keresztet a kijáratnál. A poszt-vírusos IKEA ugyanis elveszette minden vallásos varázsát és fanatikus csecsemőhívek és szent golyók nélkül tök olyan volt, mint

mint valami bolt.

Azt pedig, hogy a világ milyen sokszínű, bár lehetőleg 250 gramm darált sertéshúsból, ugyananyi darált marhából, 2 főtt krumpliból, egy tojásból, 2-3 deci tejszínből és fűszerekből gyúrt hely, mi sem bizonyítja jobban, hogy miközben én budaörsön élveztem a szinte kongó IKEA előnyeit, az Örs vezér téri egységben tömegnyomor volt, és egymás taposták a Golyóegyház fanatikus hívei.