Interjút adott a Kisalföldnek a két éve kispad nélküli Pintér Attila. A volt szövetségi kapitány legutóbb a Puskás Akadémiát irányította, Felcsútról 2018 június elején küldték el.

Pintér azt mondta: hiányzik neki a foci, de nem akar mindenáron kispadot magának, csak oda megy dolgozni, ahol a célok és a feltételek arányban vannak egymással. „Egy hasonlattal élve: tésztából és vízből nem tudok húslevest készíteni" - közölte Pintér.

Azt is elmondta, hogy „az elmúlt időszakot nem töltöttem munka nélkül, tökéletesítettem azt az anyagot, amin már tíz éve dolgozom. A magyar labdarúgás utánpótlás-nevelésének reformjáról szól. Tíz éve mondom, az utánpótlást más alapokra kellene helyezni. Ha ez megtörténne, akkor a gondoltnál is rövidebb idő alatt utol lehetne érni a környező térség és a velünk egyforma népességű országok utánpótlás-nevelésének színvonalát. Szakmai bizottságok jöttek-mentek, de véleményem szerint nem tettek le érdemi anyagot az asztalra a magyar futball megújítására. Mindenki megy a saját feje után. Verebes József és még jó pár edző a sírba vitte a tudományát. Amit készítettem, az egy gazdag anyag, amiben a külföldi szakmai útjaim során szerzett tapasztalatok is benne vannak”.

A tanulmánya fő mondanivalójáról azt mondta: „Mást és máshogy kell csinálni, mint eddig”. Szerinte Magyarország az egyes kudarcok után nem tanult a hibákból. Máshol is vannak hullámvölgyek, de például Spanyolország, Hollandia, Németország képes volt kijavítani a hibákat, újraindítani a futballját, mi pedig egy helyben topogunk.

Pintér úgy látja: Magyarországon a magyar focira kellene képezni a fiatalokat úgy, hogy fejlődjenek és kövessék a világ futballját. (Sajátos meglátás egy edzőtől, aki Felcsúton saját nevelésű fiatalok helyett inkább idegenlégiósokat tett a csapatába. Persze lehet, hogy látta, milyenek a saját nevelésű fiatalok.)

A volt szövetségi kapitány szerint: „Nagyon sok tehetséges szakemberünk van, de úgy látom, nem mindenhol azok dolgoznak, akik alázattal, minden tudásukat beleadva végeznék a munkájukat. Mondok egy példát. Az egyik utánpótláscsapatnál történt, az edző edzés közben hátat fordított a pályának és a kollégájával beszélgetett. Mit lehet akkor várni tőle szakmailag és mit várhat akkor tőle a gyerek?”

Pintér azért lát pozitívumokat is, amivel sajnos sokan visszaélnek: „Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor, az MLSZ elnöke sokat tesznek azért, hogy változzon a színvonal. Nagyon fontosnak tartom, amit a két elnök megteremt, a körülmények már csodálatosak, de sokan visszaélnek ezzel a helyzettel.

Ugyanazt a számomra értéktelen munkát végzik, mint eddig, csak több pénzért. Ilyen feltételek között sokkal előbbre kellene tartani a magyar labdarúgásnak”.

Pintér javaslata szerint a gyerek- és a felnőttfutball közötti átmenetet kellene megtalálni, ezáltal lesz eredménykényszer, csak a megfelelő korosztályban. „Tizenöt év alatt fontos a képzés, a játék, a tornák, az edzőmeccsek. Később százszor többe kerül egy hibát kijavítani, mint korábban a jót megtanítani. Nem kell a tét még. Hogyan várjuk el egy fiataltól, hogy meg merjen csinálni egy-két cselt meccs közben, merjen indítani, ha eredményt várunk a csapattól? Majd tizenhat éves korban és afelett kell megtanulni a mindenáron győzni akarást és nyomás alatt tudni futballozni. A képzésben szerintem fontos szerepet kellene kapnia a pozitív agresszivitás, a győzni akarás elsajátításának, a fizikális felkészültségnek. Mindezek fiatalkorban edzésen gyakorlatokkal taníthatók. Úgy látom, a pályákon sok Nyilasi-, Ebedli-, Zámbó-, Détári-, Szentes-utód van a mai fiúk között és nem ők a hibásak azért, ha nem teljesedik ki a tudásuk, a karrierjük.

Talán le fognak hülyézni, de szerintem a magyar labdarúgás nincs olyan messze az európai élvonaltól, mint amilyen messzire általában gondolják. Az előrelépéshez az edzőknek kell változni, mert sok az ügyes gyerek és sajnos sok az ügyetlen edző.

A magyar utánpótlásból az igazolt létszámhoz képest kevés jó játékos kerül ki, a nemzetközi szintű pedig ritka, mint a fehér holló.

Alakítani kellene a versenyrendszeren is, szerintem szükség lenne egy erős tartalékbajnokságra. Itt korlátozott számban, előre leadott nevezés alapján szerepelhetnének visszajátszó NB I-es profik, a csapat többi részét fiatalok alkotnák, akik sokat tanulhatnának tőlük. A fejlődésük így garantáltabb lenne, mert az NB III-ban induló tartalék csapatok és a kettős igazolások nem hozzák meg a kívánt eredményt”.