A legősibb és legnagyobb maja építményt fedezték fel a mexikói dzsungelben

A Mexikó délkeleti részén, Tabasco államban talált hatalmas, négyszögletes alapú építmény az i.e. 1000 és 800 közötti időszakban készült. A későbbi, ismert maja piramisoktól eltérően nem kőből, hanem agyagból és földből építették, és a tudósok szerint tömeges rituális rendezvényekhez használták.

A guatemalai határ közelében, az Aguada Fenix régészeti helyszínen található építmény 400 méter széles, 1400 méter hosszú és 10-15 méter magas. Teljes kiterjedésében nagyobb, mint az 1500 évvel korábban épült gízai nagy piramis, és a legnagyobb prehispán építmény a térségben.

Magas társadalmi státuszú embereket ábrázoló szobroknak nem találták benne nyomát, ami arra utal, hogy a maja kultúrának ebben a korai szakaszában inkább a közösségnek jutott jelentős szerep, csak később alakultak ki a társadalmi különbségek az uralkodó által vezetett hierarchiában - mutattak rá szerdán a kutatást ismertető tudósok.

Az Arizónai Egyetem régésze, Takeshi Inomata által vezetett kutatás során a mexikói-guatemalai határnál 21 nagy és kisebb, de hasonló szerkezetű, észak-déli irányú ceremoniális központra bukkantak az őserdővel borított területen.

Mivel struktúrája horizontális, a legnagyobb építmény, Aguada Felix is beleolvad a természeti felszínbe, de a lézeres távérzékelést használó LiDAR (Light Detection and Ranging) módszerrel szépen kirajzolódott a formája - mondta el Inomata, akinek csoportja a Nature folyóiratban publikálta a kutatást.

A régészcsoport 2018 és 2020 között végzett légi távérzékeléses felderítést a régészeti helyszínen, amit ásatások követtek. A régészeti helyszín fölött a levegőből sikerült a lézeres távérzékeléssel felfedezni a nagy kiterjedésű építményt, és az így nyert adatokból elkészíteni háromdimenziós képét. Az építményhez kilenc út és egy sor víztároló is kapcsolódott. A kutatók szerint i.e. 750-ben hagyhatták el a maják.
Aguada Fenix környékének egyes részein ma szarvasmarha-tenyésztés folyik, más részeit erdők borítják.

Inomata szerint a környéken élők feltehetően a naptári ciklusokhoz kapcsolódóan alkalmanként gyűlhettek össze. A szertartásokban az utak mentén és a négyszögletű téren belüli körmeneteknek is szerepe lehetett. A tér közepére szimbolikus tárgyakat, például jádefejszéket helyeztek el.

A maja kultúra, melynek virágkorát a 200-800 körüli korszakra teszik, fejlett írásbeliségéről, matematikai és csillagászati tudásáról híres. A kutatók szerint az új felfedezés hozzájárul a maja civilizáció továbbra is homályba vesző eredetének megfejtéséhez.

A kutatók egy jellegzetes vonását is azonosították az építménynek: egy nyugati dombból és egy keleti platformból áll. A régészek szerint ez a felosztás csillagászati megfigyelésekhez kapcsolódhatott: a nyugati dombról a nyári és téli időszakban a napfelkeltét lehetett megfigyelni.

A lézeres technológiával a régészcsoport már korábban is felfedezett egy i.e. 950-ből származó építményt a Ceibal maja régészeti helyszínen, Guatemalában, amelyet akkor a legősibb maja építménynek tartottak. (MTI)