Az iskolaőrség csak a tüneteit kezelné az iskolán belüli erőszaknak

Régóta húzódik az iskola agresszió megoldatlansága, még mindig sok olyan videó, hír lát napvilágot, ahol diákok inzultálnak tanárokat, a kortársak közötti verekedés pedig sok iskolában mindennapos. A helyzeten az sem segít sokat, hogy eltűntek az iskolapszichológusok, szociális munkások, és elegendő óraszámban olyan gyógypedagógus is csak ritkán akad, aki tudna a problémás gyerekekkel foglalkozni.

A kormány most új megoldási javaslattal rukkolt elő: 500 problémás iskolában iskolaőrséget vezetnének be, megvonnák a családi pótlékot az agresszívan viselkedő gyerekek szüleitől és a büntethetőséget 12 éves korra csökkentenék. Az iskolaőrök rendőrök lesznek, egyenruhában, gumibottal és bilinccsel, de fegyver nem lesz náluk, és képzést is kapnak, mielőtt megkezdik a szolgálatot az iskolákban.

Az iskolaőrség bevezetése keltette a legtöbb indulatot a témában, a vélemények nagyon megoszlanak. Van, aki szerint agresszióval nem lehet agressziót megfékezni, van, aki szerint elkerülhetetlen, hogy néhány iskolában megjelenjenek a rendőrök, de olyan pedagógus is akad, aki fellélegzett a hír hallatára. Iskolaigazgatóval, tanárral, tanodavezetővel, gyerekpszichológussal, családsegítővel beszélgettünk arról, hogy ki, mit gondol a törvénymódosítási javaslatról.   

A problémákat a termen belül kell megoldania a tanárnak

Egy budapesti iskola igazgatója arról beszélt a 444-nek, hogy bár náluk is bőven akad problémás, agresszív gyerek, mégsem kérnek az iskolaőrségből.

„Szerintem ezeket a problémákat falakon belül kell megoldani, mert ez egy pedagógiai, nem pedig bűnözői probléma. Persze van lopás és testi sértés is, de azért ezek mégis csak gyerekek” 

- magyarázza az igazgató.

Az iskolaőrség helyett a portások jogkörét bővítené ki, aki számon tartaná, hogy ki lép be az iskola épületébe és ki hagyja el, ezzel megfékezve például az iskolakerülést. Emellett szerinte iskolapszichológusokra, gyermekvédelmi felelősökre lenne szükség, de nevetségesen kevés az engedélyezett iskolapszichológusi álláshely, gyermekvédelmi felelősök pedig már nincsenek, ezért most jobb híján lelkes osztályfőnökök mennek ki a családokhoz kezelni a diákok magatartási problémáit.

Szerinte szakmailag megvannak a megoldások, hogy hogyan szorítsák vissza az iskolai agressziót, csak keretet is kellene biztosítani hozzá, hogy ezt alkalmazni is tudják.„Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a tanárok majd kikiabálnak a másodikról a rendőr bácsinak, hogy jöjjön, mert nem bír a gyerekekkel. Az a pedagógus, aki ezt nem tudja megoldani termen belül, az inkább menjen kapálni” - mondja.

Az igazgató a konfliktuskezelést minden tanártól elvárja, és ez amolyan beugró kérdés is az állásinterjún. A konfliktuskezelést ő is igyekszik azzal megtámogatni, hogy erről rendszeresen képzéseket, tréningeket szervez a tanároknak. 

Volt, amikor a túlélésre játszottam

Teljesen más a véleménye egy Pest megyei városban 35 évig tanító tanárnőnek, aki többször is a saját bőrén tapasztalta meg az iskolai erőszakot. A most már nyugalmazott tanárnő alsó és felső osztályban is rajzot tanított, és felsőben két olyan osztálya is volt, akikhez félve ment be minden órára. Mindkét osztályban 14-15 diák volt, akik valamilyen tanulási nehézséggel küzdöttek, 12-13 éves formák.

A tanárnő azt meséli, hogy a diákok rendszeresen bandákba szerveződtek és mindig valamelyik osztálytársukra rakták a célkeresztet, akit aztán szóban és fizikailag is bántalmaztak, sokszor az órán.

„A rajz egy olyan tantárgy, ahol a diákok azt érezhetik, hogy nincs úgy tétje, mint például a matematikának, így aztán minden órán teljesen elszabadultak az indulatok. Obszcén szövegeket kiáltoztak egymásra, hogy kinek az anyja, milyen szexuális aktust folytatott, aki pedig ezeket a szövegeket megkapta, az rögtön felugrott és kitört a verekedés” - meséli a tanárnő.

A pedagógus szerint mindennaposak voltak az ilyen verekedések, amiket néha csak amolyan ujjgyakorlatnak használtak a diákok, de volt, amikor durvább verekedések is kialakultak. Rendszeres volt a tanórákon az ordibálás, a berendezés rugdosása és széttörése is. Emellett többször is a tanárnő jelenlétében beszélték meg, hogy ki, honnan veszi a drogot, és hogy, hogyan fogják az iskola berendezését ellopni.

„Ha verekedés tör ki, akkor én nem fogok 60 évesen négy jól megtermett fiatal közé ugrani. Egyszer az egyiküket úgy próbáltam megállítani, hogy a tenyerem a mellkasára tettem, mire az osztálytársa helyett velem kezdett el ordibálni, hogy mit képzelek, amiért hozzáérek, ne fogdossam” - mondja.

Ráadásul a terem, ahol tanított, nem az iskola épületében kapott helyet, hanem attól messzebb, eldugva.

„Nőként egy ilyen félreeső helyen iszonyú volt. Volt, amikor az éreztem, hogy a túlélésre játszom. Sokszor az órát néztem, hogy ha nem lesz vége a tanórának, akkor itt elszabadul a pokol. Bizony ilyenkor nagyon jó lett volna az iskolaőr.”

A tanárnő senkihez nem nagyon tudott segítségért fordulni. Egyszer kiment a teremből, hogy megkeresse az igazgatót, de az éppen helyettesített, mert akkora volt az intézményben a tanárhiány. Szerinte az is probléma, hogy az egész tanári kar nőkből áll, a fiatal fiúk pedig egyáltalán nem tisztelik a nőket. Amíg volt portás az iskolában, tőle kért segítséget, hogy a verekedő diákokat szétszedje, mert őt tisztelték és hallgattak is rá, azonban már portás sincs az iskolában.

A tanárnő szerint megdöbbentő, de alsó osztályban is hasonló tapasztalatai voltak a problémás gyerekekkel, sokszor azt érezte, hogy nincs különbség a 7 és a 13 éves tanuló között. 

„Én sem hiszem, hogy erőszakkal kell megoldani mindent, de van, amikor a szép szó nem segít. Én nagyobb biztonságban éreztem volna magam, ha lett volna iskolaőr” 

- mondja.

A tanárnő szerint az iskolapszichológus sem lenne megoldás a problémára, ugyanis amikor volt, akkor is egy héten egyszer foglalkozott a gyerekekkel, és volt, aki fél évet várt arra, hogy sorra kerüljön. 

Az iskolaőr és a családi pótlék megvonása is csak büntet

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője, aki napi kapcsolatban van hátrányos helyzetű, problémás gyerekekkel, nem látja annyira fekete-fehéren az iskolaőrség kérdését, a családpótlék büntető jellegű megvonásával viszont nem ért egyet.

„Bizonyos iskolákban valóban olyan nagy a probléma van a drogozás és a rendszeres erőszak miatt, hogy már tényleg szükség van az iskolaőrre a helyzet stabilizálásához. Ugyanakkor én úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat rendszerszinten akarja ezt az iskolákba bevezetni, ezzel viszont nem értek egyet. Nem hiszem, hogy van 500 olyan iskola, ahol erre szükség van” - magyarázza.

Szerinte azokon a helyeken, ahol mégis szükség van az iskolaőr alkalmazására nagyon óvatosan, a rendőröket alaposan kiképezve, és mindenképpen csak átmenetileg szabad bevezetni, mert a gyökereiben ez nem fogja megoldani a problémát. A probléma ugyanis a szocializációból, a gyerekek élethelyzetéből következik, ezért inkább ezzel kellene szembenézni és pedagógiai módszereket kidolgozni a kezelésükre. Ebben segítség lehetne például a csoportbontás, és a segítő szakemberek bevonása, mint a gyógypedagógus vagy iskolapszichológus. Ha ezek viszont elmaradnak, akkor az iskolaőrség csak tüneti kezelést fog eredményezni.

„Az iskolaőr fizikailag lehet, hogy megfékezi az erőszakot, de nem kezeli, ezért az majd a szünetben a mosdóban, vagy az iskola után a vasútállomáson fog kijönni” - mondja.


L. Ritók a családi pótlék megvonásáról azt gondolja, hogy ez sem fogja kezelni a problémát, sőt valószínűleg tovább rontja, ugyanis a családi pótlék nem a fegyelmezésre és a büntetésre lett kitalálva, hanem a gyereknevelés támogatására. Tapasztalatai szerint alsósoknál még lehet átmeneti visszatartó erő, de ott is érzékelhető, hogy a megvonás után addig tart az iskolalátogatásra a figyelem, amíg vissza nem áll a támogatás, és akkor újra kezdődik az egész. Felsőben, középiskolában pedig még ez sincs meg, a szülő is eszköztelen, inkább megpróbálja máshonnan előteremteni az összeget. 

Szintén a családi pótlék megvonása ellen van egy család- és gyermekjóléti szolgálat vezetője, aki szerint ez még rosszabb helyzetbe fog hozni amúgy is rossz helyzetben lévő családokat és gyerekeket. Azt is el tudja képzelni, hogy emiatt majd több lesz a családon belüli bántalmazás is.

Ő úgy látja, hogy a megvonással egyértelműen a családot teszik felelőssé a gyerek viselkedéséért, és nem is akarják kivizsgálni, hogy pontosan mi áll az iskolai erőszak hátterében. Ráadásul semmiféle plusz segítséget nem ad a javaslat, nem kínál fel például iskolapszichológust az agresszív gyerekeknek konfliktus esetén, csak büntet. Példaként Norvégiát említi, ahol egyáltalán nem hisznek a negatív kritikában, hanem minden konfliktust alaposan megbeszélnek és a problémát próbálják orvosolni barátságos módszerekkel. A magyar társadalomra viszont egyre inkább az a jellemző, hogy csak egy hatósági válasz van a problémákra.

Erőszakra csak erőszak lesz a válasz

Nyirati András, az Emberség Erejével Alapítvány elnöke szerint alapvetően nincs helye a rendőrségnek az iskolában. Az USA-ban az iskolai rendőrségről készült tanulmányok is azt támasztják alá, hogy a rendőri intézkedések nem változtatják meg a problémás diákokat, csak még hamarabb válnak bűnözővé.

Szerinte abból nem lehet demokráciát építeni, hogy egy gyerek azért viselkedik jól, mert fél, hogy a rendőr megbünteti.

Hasonlóan vélekedik Víg Sára, gyermekpszichológus is.

„A fenyegetés csak további erőszakot fog szülni és nem a tanár-diák kapcsolatot fogja javítani. Ráadásul egy egyenruhás, gumibotos rendőr a nem problémás gyerekekben is félelmet fog kelteni, és ki fogják közösíteni azt, aki miattszerintük ott van a rendőr, így az a gyerek még tovább marginalizálódik” - mondja Víg.

Vannak más megoldások a bántalmazásra

Az iskola bántalmazás felszámolására léteznek egészen más megoldások is, mint az iskolaőrség. Az egyik ilyen a Békés Iskolák program, ami az ország több iskolájában is fut és konfliktuskezelő módszereket kínál a pedagógusoknak. A győri Váci Mihály Általános Iskolában a békés iskolák szemléletet továbbfejlesztették, és ott a felsősök közül kijelölt animátorok tartanak rendet az udvaron a szünetben, kezelik az alsósok közötti konfliktusokat. A 7.-8. osztályos animátorok az iskolai konfliktusok 90 százalékát el tudják maguk között rendezni.

Van olyan egyedi kezdeményezés is, ami kifejezetten a problémás, tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket karolja fel. A Pentelei Mentálhigénés Általános Iskola, Szakképzőiskola és Gimnázium egészen különleges módon kezeli az oktatás fekete bárányait, akikről a többi iskola már lemondott. Minden konfliktus esetén a diákok kapnak egy mentort, aki a tanárok közül kerül ki, ő egyenként leül a diákokkal megbeszélni a problémát, majd egy beszélgető körben a két diák is megosztja egymással az érzéseit. Szükség esetén erre a beszélgetésre szülők vagy barátok is beülhetnek, ha a diákot megnyugtatja a jelenlétük. A beszélgetés során a diákok nem vághatnak egymás szavába, egy papírra kell jegyzetelniük a gondolataikat, amik felmerülnek bennük. A konfliktuskezelésben a kutyáknak is nagy szerepük van, akik csökkentik a stresszt pusztán a jelenlétüknél, de az alsósok arra is használhatják őket, hogy nekik mesélik el a problémáikat. A Pentelei másik nagy vívmánya, hogy a 9. osztályt teljesen kiemelték az oktatásból, és egy éven keresztül csak a lelki problémáikkal foglalkoznak a mentorok egy az iskolától távoli parasztházban, ahol kerti munkát és takarítást is végeznek.