Meghalt Najmányi László

74 éves korában elhunyt Najmányi László, a '70-es évek avantgárd művészvilágának jelentős alakja; író, díszlettervező, színház- és filmrendező, és zenész; a kommunista blokk első punkegyüttese, a Spions egyik alapítója - írja a Wanted magazin.

Najmányi László 1972 és 1976 között a Kovács István Stúdióban rendezett, ezek voltak legtermékenyebb évei színházi emberként, de leghíresebb filmje, A császár üzenete is ebben az időszakban (1975) készült.

Később a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott díszlettervezőként, de tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak is.

1978-ban alapította meg Molnár Gergellyel az első magyar punkbandát, a Spionst. 1979-ben a folyamatos zaklatások miatt Párizsba emigrált, és vitte magával az együttest is, ami a francia fővárosban működött tovább. Később Kanadában és New Yorkban élt. 1996-ban tért haza Magyarországra.

Najmányi László így írt magáról:

„Eseménydús, hosszú életem volt. Számos politikai rendszerben, 4 kontinens 12 országában éltem. 60 éves koromig 116 lakásban laktam. Dolgoztam segédmunkásként, asztalosként, tapétázóként, szobafestőként, férfiprostituáltként, mérnökként, díszlettervezőként, színházi- és filmrendezőként, színészként, zenészként, zeneszerzőként, festőművészként, szobrászként, íróként, újságíróként, belsőépítészként, faültetőként a prérin, meteorológusként az északi sarkkörön túl, voltam babysitter, csavargó, katona, tolvaj, koldús, történelemkutató és antropológus. Egy apró, Karib tengeri szigeten, a Grenada államhoz tartozó Carriacou-n, 47 évesen éreztem először otthon magam. Másodszor két évvel később, Indonéziában tapasztaltam ugyanezt az érzést. Sokéves hontalanság után New York fogadott be. Független gondolkodónak tartom magam. Zsidó vagyok, mint mindenki. A rastafariánus vallás ajánlásait követem. Az időben hiszek. A direkt demokrácia híve vagyok. Utazó, történetmondó vagyok. 40 év próbálkozás után, 60 évesen tudtam először könyvet publikálni Magyarországon.”