Az amerikai-orosz történet, aminek minden részlete érthetetlen

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem
  • Bár hivatalosan még senki se erősítette meg, és perdöntő bizonyíték sincs rá, egyre több részlet kerül nyilvánosságra arról, hogy az orosz hírszerzés amerikaiak megöléséért fizethetett pénzt a táliboknak.
  • Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy tanácsadói nem törték össze magukat azért, hogy ezt Donald Trump tudomására hozzák.
  • Az elnököt ugyanis több forrás egybehangzó állítása szerint csak írásban tájékoztatták – pedig köztudottan nem szokott olvasni.
  • Mi van???? Az oroszok tényleg annyira lazák lennének, hogy már utcáról beeső táliboknak utalnának dollárszázezreket, az amerikai kormány pedig a kisujját se mozdítja azért, hogy ezt megbosszulja????
  • Ez már annyira zavaros, hogy hirtelen a legvadabb összeesküvés-elméletek se tűnnek már annyira vadnak.

„Senki sem tájékoztatott róla, nekem senki se mondta” – reagált vasárnap, két nappal a New York Times cikke után Donald Trump arra, hogy amerikai hírszerzők állítása szerint az orosz katonai hírszerzés, a GRU vérdíjat fizethetett a táliboknak a meggyilkolt amerikai és szövetséges katonákért. Bár Trump jó szokásához híven egyből kamunak nyilvánította az értesülést, csak mert az a neki nem szimpatikus Timesban jelent meg, azt időközben a számos amerikai lap megerősítette,  a harcosan Trumpista véleményrovatáról és attól teljesen független, minőségi hírszolgáltatásáról ismert Wall Street Journaltól  az AP hírügynökségig.

A Times első cikkében még elég bizonytalanok voltak az értesülések az oroszok akciójáról. Nem lehetett tudni, hogy volt-e egyáltalán amerikai áldozata, illetve azt is jelezték benne, hogy az elsősorban humint, vagyis elfogott tálibok kihallgatásán alapuló értesülés megbízhatóságával kapcsolatban még a hírszerző közösségen belül is vannak viták. Időközben kiderült, hogy más alapja is van a feltételezésnek, legalábbis a névtelenül szivárogtatott értesülések szerint az amerikai hírszerzés a pénz útját is lekövette a GRU-hoz köthető cégek számlájáról egészen addig a kabuli házig, ahol egy rajtaütés során félmillió dollárt találtak. A névtelen források szerint már legalább egy, három amerikai halálát követelő támadásról gyanítják, hogy azért a GRU fizetett – ebben a támadásban vesztette életét az a Chris Slutman törzsőrmester, akinek a fényképével teljesen véletlenül illusztráltam a Times eredeti cikkét szemléző posztomat.

Az Afganisztánban meggyilkolt Christopher A. Slutman törzsőrmester holttestét szállítják társai a Dover légitámaszponton 2019. április 11-én. Fotó: Patrick Semansky/AP

A lapértesülésekből közben az is kiderült, hogy Trump védekezése sem teljesen alaptalan. Egyre több forrás ismeri el, hogy élőszóban valóban nem tájékoztatták az elnököt. Az orosz akcióról szóló információkat írásban, a napi hírszerzési összefoglalóban (President's Daily Brief; PBD) osztották meg Trumppal, bár pontosan tisztában voltak vele, hogy az elnök szinte biztosan nem fogja olvasni, mert nem szokta olvasni. Nehéz rangsorolni, hogy melyik részlete súlyosabb a történetnek. Az, hogy az orosz titkosszolgálat amerikai katonákat ölet; vagy hogy az erről szóló hírszerzési értesülést saját stábja inkább eldugja az elnök elől, mert tartanak a reakciójától. Mármint attól, hogy az orosz témákra igen érzékeny Trump kiborul, fogja magát, és kitweeteli az érzékeny hírszerzési értesülést, ahogyan korábban már tett ilyesmit. Hacsak nem azért járt el így a stáb – és erre John Bolton, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója utalt az NBC vasárnap reggeli műsorában –, hogy Trump tudatlannak tettethesse magát, így elhárítva a felelősséget azért, hogy válasz nélkül hagyta az elmúlt évek legsúlyosabb orosz provokációját. Az ugyanis, ha az orosz hírszerzés valóban vérdíjat fizet amerikai katonák meggyilkolásáért, rendkívül súlyos eszkalációja lenne az évek óta egyre durvább orosz titkosszolgálati akcióknak. Mert ugyan a GRU ebben a történetben is gyanúba keveredett 29155-ös egységét már eddig is gyanúsították gyilkosságokkal – egy bolgár fegyverkereskedőt ölhettek meg –, gyilkossági kísérletekkel – ez az alakulat mérgezhette meg Szergej Szkripalt –, puccskísérlettel, vádolták a GRU más egységeit az amerikai elnökválasztás és a Brexit-népszavazás befolyásolásával, illetve a tálibok anyagi-taktikai támogatásával, közvetlenül amerikai életek kioltásával ezidáig még nem.

„Meg kell értsük, hogy miért nem tájékoztatták az elnököt, ki mikor tudott róla, és milyen választ adunk rá, ha a jelentésekben foglaltak igaznak bizonyulnak" – foglalta össze republikánus oldalról Bob Wittman, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának tagja. A Daily Beast forrásai szerint az első kérdésre az lehet a válasz, hogy Trump nem szeret tudni azokról az értesülésekről, amik kényelmetlenek neki; így mostanra már úgy alakult, hogy a beosztottjai nem is erőltetik azokat az értesüléseket, amik ellenállást válthatnak ki az elnökből – különösen, ha az információból levonható következtetések nem teljesen egyértelműek. Ez utóbbi vonulat a Fehér Ház hivatalos kommunikációjában is megjelent. Kayleigh McEnany, a Fehér Ház szóvivője például azt állította, hogy az elnököt kizárólag szuperbiztos hírszerzési információkról szokták csak tájékoztatni. Ezt több, korábban vagy más elnököknek dolgozó nemzetbiztonsági szakértő cáfolta, jelezvén, hogy a hírszerzési információk ritkán száz százalékosak, és hogy egy ilyen hírszerzési jelentés annál jobb, minél több nézőpont jelenik meg benne, mert az elnök így informálódhat a lehető legszéleskörűbben egy adott problémáról.

A sajtóbeszámolók alapján amúgy eleinte az elektronikus felderítéssel foglalkozó NSA fogalmazott meg leginkább kételyeket a humintből származó értesülésekkel szemben – ami a részükről jogos is, mert fura volna, hogy egy ilyen akciónak semmilyen elektronikus nyoma nincs, miközben mindenféle kistálibok tudnak róla –, de időközben az is világossá vált, hogy idővel sigint, vagyis elektronikus felderítéssel beszerezhető bizonyítékokat is találtak az orosz akcióra. Ahogy az is kiderült, hogy májusra már a brit kormánnyal is megosztották az információikat (brit katonák is célponttá válhattak), annyira biztosak voltak abban, hogy tuti az információ a GRU fejpénzes gyakorlatáról. 

Amúgy még ez sem jelent teljes, száz százalékos bizonyosságot, és merültek is fel kételyek azzal kapcsolatban, hogy mennyire pontosak az amerikai hírszerzők értesülései. Ráadásul nem csak a szokott helyekről. Korunk tán legelismertebb kremlinológusa, Mark Galeotti az ellenzéki orosz Moscow Timesban megjelent publicisztikájának már a címében jelzi, hogy az amerikaiak állításai „nem adják ki” a történetet.

A vérdíj tényét a tálibok és az oroszok is tagadják, ami persze egyáltalán nem váratlan. De Galeotti szerint egyelőre nehéz belátni, hogy mi oka lehetett volna Oroszországnak egy ilyen veszélyes eszkalációra, miközben léteznek alternatív magyarázatok is a történtekre.

Galeotti szerint az tény, hogy az oroszokat nem lehet vajszívűséggel gyanúsítani, ahogy azt számos, a GRU-hoz köthető merénylet is igazolja. Ám ezek célpontjai általában orosz és csecsen disszidensek, miközben az orosz állam még akkor is ódzkodott az amerikaiak és szövetségeseik megtámadásától, amikor az amerikai haderő kurd szövetségesei védelmében a Putyinhoz ezer szálon kötődő Wagner Group a szír diktátor oldalán harcoló orosz zsoldosainak százait bombázta halálba Szíriában.

Galeotti szerint ráadásul a most feltételezett felállás, amiben a GRU ügynökei mindenféle gyanús közvetítőkön keresztül fizetnének random táliboknak, túl sok kockázatot rejt magában. „Eposzi mértékben eltúlzott magabiztosságot feltételezne, ha abban bíznának, hogy ez esetben nem szivárogna ki az amerikaiak fejére kitűzött vérdíj híre” – írja. Márpedig egy ilyen vérdíjas kémakciónak csak akkor van értelme, ha titokban marad, és hosszú időn át, észrevétlenül tudnak egyre kevésbé elviselhető véráldozatokat okozni az amerikaiaknak. Miért kockáztatnának ilyen felelőtlenül egy ilyen mértékű eszkalációt, ha az nagyon súlyos válaszlépéseket vonhat maga után?

Galeotti szerint az oroszokhoz köthető átutalásokra van egyszerűbb magyarázat is. Mégpedig az, hogy Oroszország egy ideje már pénzeli a tálibokat, akikre az Oroszországra sokkal veszélyesebbnek tartott ISIS, és annak helyi leágazása, a Khorosan csoporttal szembeni természetes szövetségesükként tekintenek. Galeotti szerint Oroszország számára Afganisztán két komoly probléma forrása, a heroiné, és az iszlamista szélsőségeseké. És bár a táliboknál kevesen értelmezik szélsőségesebben az iszlámot, a mozgalom határozottan afgán és pakisztáni jellegű, jellemzően a pastuk lakta területeken, és csak azokon aktív. Vagyis így kevésbé jelent fenyegetést Oroszországra, mint a globális játékos ISIS.

Mindazonáltal Galeotti is azzal zárja a cikkét, hogy akár teljes mértékben is igazak is lehetnek az amerikai hírszerzők értesülései, és talán napokon belül hivatalosan is megerősített, konkrét bizonyítékokkal állnak elő az amerikai illetékesek.

Ha ez bekövetkezne, akkor viszont már tényleg az alábbi kérdéseket kellene tisztázni: 

  • Mióta – az AP értesülései szerint már 2019 márciusa óta – tudhattak erről?
  • Mennyit tudtak róla? (Ugyancsak az AP szerint 2019 elején azért nem tartották sürgősnek az elnök tájékoztatását, mert az oroszok ismert afganisztáni kavarása részeként értékelték.)
  • Miért csak írásban tájékoztatták az elnököt, akiről tudják, hogy szinte biztosan nem olvassa a PDB-t?

Illetve, ahogy Susan Rice, Barack Obama elnök nemzetbiztonsági tanácsadója még konkrétabban fogalmazott, azt kell tisztázni, hogy ha Trump tudott erről, miért nem cselekedett? Ha nem tudott róla, miért nem? A főtanácsadói alkalmatlanok, vagy csak félnek rossz híreket közölni Trumppal, főleg Oroszországról? Netán Trump egy, a hivatalos amerikai külpolitikával és az amerikai érdekekkel teljesen ellentétes magándiplomáciát folytat? És ha igen, miért? Amihez az ördög ügyvédjeként még hozzátehetnénk, hogy "vagy netán tényleg a legőrültebb összeesküvés-elméletek az igazak, és valakik Trump ismert gyengeségeire alapozva direkt úgy tálalták ezeket a bombasztikus értesüléseket, hogy az elnök ne szerezzen róluk tudomást, így a közelgő amerikai elnökválasztás előtt minden korábbinál nagyobb botrányba keverjék?"Mert ez a sztori már elég súlyos ahhoz, hogy ez is beleférjen.

A 2018-as országgyűlési választáson elmaradt az ellenzéki összefogás, a Fidesz pedig újra kétharmados többséget szerzett. Az ide vezető titkos tárgyalásokról, és a színfalak mögött zajló belső küzdelmekről szól a MAKRO legfrissebb száma. Magyari Péter, a 444 egyik legismertebb oknyomozó újságírója hónapok át készített háttérinterjúkat a hazai politikai élet legbefolyásosabb szereplőivel, és ezek alapján keresi a választ a magyar demokrácia alapkérdésre: “Leváltható-e még választásokon a kormány?”

Megveszem a Makrót
Kapcsolódó