Fukuyama szerint akár valami jó is kisülhetne a világjárványból

A nagy válságok általában beláthatatlan következményekkel járnak, írja a Foreign Affairs július-augusztusi számában megjelent esszéjében Francis Fukuyama, aki ilyen beláthatatlan következményre példaként a gazdasági világválság után előretörő fasizmust, illetve az Egyesült Államok szuperhatalommá válását; a radikális iszlám új változatainak a 9/11-et követő bukott amerikai intervenciók utáni felemelkedését, vagy a populizmus a nagy pénzügyi világválságot követő előretörését hozza fel.

Most újra nagy válságot élünk meg, és egyelőre még csak az biztos, hogy ennek nagy hatása lesz a jövőnkre. "A kihívás, hogy ezeket még időben felismerjük" - írja.

De mielőtt rátérne, a helyzet elemzésével kezd. Szerinte most már világosan látszik, hogy mivel a koronavírus közel sem olyan halálos, mint eleinte gondoltuk, az emberek is kevésbé fegyelmezettek. Márpedig ez végső soron a járvány elhúzódásához, vagyis összességében szükségtelenül sok halálos áldozathoz és nagy gazdasági károkhoz vezet. Hiszen most már világos, hogy a járvány elején remélt V alakú recesszió, vagyis a nagy zuhanást követő gyors visszapattanás csak ábránd, a legjobb forgatókönyv is összeomlások és kilábalások ismétlődő, w-mintázatú sorozatát vetíti előre, ha nem egyenesen a rettegett L alakú recesszióval állunk szemben, vagyis a hatalmas visszaesést rendkívül hosszan elnyúló kilábalás követi majd, és a gazdaság évekig nem tér vissza a járvány előtti szintre.

Márpedig ez, az elhúzódó válság teljes szektorokat sodorhat el, mint például a bevásárlóközpontokban tömörülő kiskereskedelem, vagy a turizmus. És nagyfokú gazdasági koncentrációhoz vezethet, mivel a jelen helyzetben csak a legnagyobb óriáscégeknek vannak tartalékaik, növekedési kilátásaik pedig szinte kizárólag a techóriásoknak, melyek haszonélvezői annak, hogy napi tevékenységeink mekkora része terelődik át a virtuális világba.

Fukuyama szerint már az is látszik, hogy a válságot leginkább azok az államok kezelik a legjobban, ahol egyszerre áll fenn három tényező: a hatékony állam, az ebben bízó társadalom, és a cselekvőkész politikai vezetés. Egy ilyen állam nem feltétlenül demokratikus, mint azt Kína példája is mutatja. Mert bár Kína ugyan eleinte megpróbálta eltusolni a járványt, és hagyta elszabadulni, hatékony állami gépezetével végül sikerült elfojtania, és már gazdasága újraindításán dolgozik, amit nagyban megkönnyít, hogy a fél világ onnan próbál védőfelszereléseket és orvosi eszközöket beszerezni.

Hagyományosan az Egyesült Államokban is adottak volnának ezek a feltételek, de most a kormánnyal szembeni bizalom, illetve a végletes politikai megosztottság bénítólag hatott az állami szervekre. Hiába álltak ki a Fehér Ház pódiumára az egészségügyi szakemberek, ha aztán Donald Trump rendre az ott elhangzottakkal ellentétes dolgokat kommunikált, legyen szó maszkviselésről, vagy akár az aktuális járványügyi helyzet értelmezéséről.

"Az eljövendő években a világjárvány akár az Egyesült Államok hanyatlásához, a liberális világrend további eróziójához, a fasizmus feltámadásához is vezethet globálisan. Persze elhozhatja a liberális demokrácia újjászületését is, hisz ez a rend a szkeptikusokat zavarba ejtve rendkívül ellenállónak és megújulásra képesnek bizonyult. Mindkét jövőre lesz majd példa a világban, de amennyiben a jelen trendek nem változnak meg drámaian, az általános előrejelzés borongós" - írta Fukuyama.

A nacionalizmus és az idegengyűlölet ugyanis már a járvány előtt is terjedt, "Magyarország és a Fülöp-szigetek kormánya pedig a járványt is hatalma növelésére használta", írta Fukuyama, aki azt is elrettentő példának tartja, hogy az európai kormányok a kooperáció helyett a határok lezárását választották. Márpedig ez növeli a nemzetközi konfliktusok esélyét, mert a világ vezetői hasznos figyelemelterelésnek gondolhatják az idegenekkel folytatott harcot, vagy szimplán csak esélyt látnak a járvány miatt meggyengült riválisaik legyőzésére.

Mindazonáltal Fukuyama kisebb esélyt lát a nemzetközi konfliktusokra a belföldieknél, főleg a világ szerencsétlenebbik felén. A járvány rendkívül felnagyítja a társadalmi különbségeket, a szegény országokban pedig pusztán az inkompetencia is gyilkolhat, hát még az, ha a helyi hatalom még szítja is a társadalmi feszültséget bűnbakgyártással, vagy figyelemelterelésből. Az, hogy a válság évtizedek gazdasági fejlődését sodorja el, lehetőséget teremt a demagóg vezetők előretörésére, globálisan pedig tovább fokozza a migrációs válságot, amely már most is elég ahhoz, hogy a világ szerencsésebbik részén megerősödjenek az ordas eszmék hirdetői.

Fukuyama azért derűre is lát némi okot. A járvány szerinte a populista vezetők korlátait is megmutatta, kezdve a brazil Jair Bolsonaróval, aki megpróbálta kidumálni magát a járványból, de ahogy az elszabadult Brazíliában, úgy vesztett ő is a népszerűségéből. Vlagyimir Putyinnak se sikerült azt bizonyítania, hogy ura lenne a helyzetnek, Donald Trumpról nem is beszélve.

Fukuyama azt is pozitívumként értékeli, hogy a járvány bebizonyította, hogy igenis léteznek jó állami válaszok is, például a szociális védőháló kiterjesztése - itt jegyezném meg, hogy a járványt követően még az Egyesült Államokban is, még ha ideiglenesen is. de kvázi bevezették az alapjövedelmet. Fukuyama szerint a mostani tapasztalatok alapján aligha érvelhet bárki a jövőben azzal, hogy a magánszektor hatékonyan helyettesíthetné az államot. Példaként említi Jack Dorsey-t, a Twitter vezérigazgatóját, aki konkrétan egymilliárd dollárt ajánlott fel saját vagyonából a járvány elleni védekezésre. Ez a felfoghatatlanul sok pénz kevesebb, mint a 0,05% annak, amit az amerikai törvényhozás ugyanabban a hónapban elkülönített a kisvállalkozások és a bérből és fizetésből élők megsegítésére.

Tehát Fukuyama szerint veszve nincs minden, bár túl nagy reményeink se legyenek. Szerinte Dél-Koreán és Németországon kívül nagyjából sehol se sikerült egységesen jól kezelni a járványt, amely még csak el se múlt. Az optimista végkifejlet pedig racionális diskurzust és társadalmi tanulást feltételez, amit viszont egyre inkább megnehezít, hogy a digitális forradalom lassan eltörli a szakértelmet: bármilyen hülye tízezer követővel ugyanolyan hangosan szól, mint a világ legfelkészültebb szakemberei.