Csak valami egyelőre titkolt építkezés magyarázhatja a Hajógyári-szigeten várható brutális természetpusztítást

• A kormány hasznosítani akarja a Hajógyári-szigetet, bármit is jelentsen ez, ezért tavaly úgy döntöttek, hogy árvízvédelmi gátakkal teljesen körbeépítik.
• Most készült el a környezetvédelmi hatástanulmány, ebből derül ki egy rakás részlet, amik közül a legfontosabb talán az, hogy durván 1000 fát vágnának ki az egyedülálló ártéri ligeterdősávból.
• De ez csak az első ütem, mert egy dréncsőrendszer miatt egy második hullámban további tömeges fakivágások várhatók.
• A gátépítés nemcsak a sziget eleve épületekkel teli, állami tulajdonban lévő déli részét érinti, hanem a döntően fővárosi és óbudai kézben lévő északi, parkos szakaszt is.
• Itt megszűnne a lehetőség, hogy az ember kapcsolatba kerüljön a folyóval és lesétáljon a fövenyre, mert a természetes part helyett jön a szabályos rézsű, az alján kőszórással.
• Ez azért talányos, mert megoldhatnák másképp is, ezen a szakaszon pedig nincs semmi olyan, amit védeni kéne
• Van viszont egy magántulajdonos, aki anyagilag jól járna az egésszel.

Világritkaság, hogy egy nagyváros belterületén ártéri ligeterdő terüljön el hódokkal, az öreg fák odvaiban lakó ritka denevérekkel, védett szarvasbogarakkal, többtucat fajta fészkelő madárral, a vízbe dőlt törzsek között öreg nyurgapontyokkal és harcsákkal. Budapesten van ilyen, ám ha a kormány tervei tényleg megvalósulnak, mindez jelentős részben elpusztulhat a Hajógyári szigetre tervezett gátrendszer felépítésével.

Függetlenül attól, hogy az ember megőrzendő értéknek tart-e egy nagyvárosi ártéri erdőt, a projekt első látásra azért tűnik irracionálisnak, mert egy olyan területet terveznek megvédeni az árvizektől 13 milliárd forint közpénzért, ahol kis túlzással nincs semmi megvédendő. Éppen ezért ástam bele magam a projekt előkészítő anyagaiba, hátha kiderül, mi ennek az egésznek az értelme.

Három dudás egy szigeten

Az egész terv megértéséhez azt érdemes tudni, hogy a Hajógyári sziget nemcsak a jellegét, de a tulajdonviszonyait tekintve is két, markánsan eltérő részre tagolódik. A belváros felőli, déli része aránylag sűrűn beépített, döntő részben leburkolt, régi ipari és irodaépületekkel teli szakasz, illetve itt található a régóta bezárt kis golfpálya alatt rejtőző ókori római helytartói palota romegyüttese is. Ez a rész – itt működtek annak idején a Vizoviczki-birodalom diszkói is az egykori hajógyár helyén – állami tulajdonban van.

A sziget nagyobbik, északi fele lényegében egy jókora park, a közvetlen parti sávban pedig egy keskeny, de közel 6 kilométer hosszú ligeterdősáv fut végig. Ez Budapest - és egész Európa - igen kevés olyan helyszíneinek egyike, ahol egy városlakó megmaradt ártéri ligeterdőt láthat, benne az élőhely jellegzetes lakóival, vagyis a hajléktalanokon kívül hódokkal, teknősökkel, kígyókkal, szarvasbogarakkal és sokféle madárral, és egy többé-kevésbé természetes parton kerülhet kapcsolatba a városa folyójával.

link Forrás

Ezen a fertályon csak néhány kisebb épület áll egymás közelében, a sziget keleti, Pest felé néző partjának közelében. Ez a parkos térfél nagyrészt a fővárosi, kisebb részben az óbudai önkormányzat tulajdona, illetve van egy magántulajdonos is, az Albatrosz Kikötő Üzemeltető kft. nevű cég, ami a Népszava cikke szerint „több áttéten keresztül” Csányi Sándorhoz köthető.

A mindenkori kormányok évtizedek óta ötletelnek a déli fertály hasznosításáról. Volt szó korábban szálloda, múzeum, lakópark, kongresszusi központ és kaszinó építéséről is, illetve olyan is volt, hogy belengették egy lehajtó építését is az Árpád-hídról. A sziget hasznosításáról tavaly határozó Orbán-kormány nyilvánosan megismerhető ötletei is döntő részben erre a déli területre vonatkoznak:

• a római palota feltárása után azt szabadtéri múzeum formájában tennék látogathatóvá,
• az egykori hajógyári épületekben valamiféle "kulturális-közösségi" tereket hoznának létre,
• a sziget délkeleti "szarván" felépítenék a Kovács Katalinról elnevezett nemzeti kajak-kenu központot,
• illetve „élménypark” néven a parkos részt is fejlesztenék.

Vissza északra!

Nemcsak bennünk merült fel, hogy minek gáttal védeni ezt az északi részt a különleges természeti értéknek számító erdő, illetve a természetes part elpusztítása árán. Az átnézett dokumentumokból kiderül, hogy eredetileg négy különböző lehetőséget vizsgáltak, amik közül kettő azzal számolt, hogy csak a déli, állami kézben lévő részt veszik körbe különböző parti gátakkal, illetve a sziget közepén keresztben húzódó földgáttal. Vagyis az állami döntéshozó is reális alternatívának tartotta a zöld rész békén hagyását, ami létező műszaki lehetőség lenne.

Végül azonban azt az ötödik variációt kezdték részletesen kidolgozni, ami az összes verzió egybegyúrásából született és a sziget teljes területének árvízvédelmét célozza.

Az eddig született dokumentumok átnézése alapján a tömeges fakivágás, illetve a közvetlen vízpart jellegének a megváltoztatása tűnik a projekt legkérdésesebb pontjainak.

A felmérések szerint a szigeten összesen 15,3 hektárnyi ártéri ligeterdő található, a munkálatok ebből várhatóan 2,9 hektárnyit pusztítanának el. Ez nagyjából hat futballpálya területének felel meg. Egyedi fában számolva 950-1000 darab 30 centisnél nagyobb törzsátmérőjű fa kivágásával kalkulálnak úgy, hogy az anyagokban becslés sem szerepel az ennél kisebb átmérőjűek, illetve a kiirtandó cserjék számáról. Egy eldugott táblázatból bogarásztam ki, hogy milyen magas lenne a kifejezetten nagy, 40-60 centis átmérőjű faáldozatok száma: 400 ilyen akadna az ezerből. A szövegben pedig az is szerepel hogy jó pár darab méteresnél is nagyobb törzsátmérőjű hatalmas nyárfát is kivágnának.

Ez azonban csak az első kivágási hullám lenne. A tervnek része ugyanis, hogy a szigetet egy igen mélyre lenyúló, körbefutó résfallal lényegében elszigetelnék a Dunától a vízszivárgás megakadályozása végett. Csakhogy ez a fal komoly problémákat okoz, amennyiben elzárja a folyóból érkező talajvíz útját, potenciálisan kiszárítva a sziget belsejét. Hogy ez ne történhessen meg, arra három eltérő műszaki megoldást is javasoltak. Ezek közül az egyik az, hogy a zárófalat néhol megnyitnák, az emiatt keletkező esetleges vízfelesleget pedig egy földbe süllyesztett dréncsőrendszer gyűjtené össze, egy szivattyútelepre vezetve azt. Ez a csőrendszer a leendő gáttól a mentett oldal felé, attól 5-8 méterre húzódna. Itt azonban sok helyen hatalmas fák állnak, amiket a csőfektetéshez szintén ki kell vágni.

A gátrendszer a terveket elnézve ráadásul sokkal durvábban változtatná meg az erdő jelenlegi képét még annál is, amit a "15,3 hektárból kivágott 2,9 hektár" esetleg sugallna. Az óbudai kis ág partját borító erdőrész ugyanis úgy néz ki jelenleg, hogy a mellette húzódó földgát meredek oldalát sűrű cserjés borítja, utána következnek a fák, majd a természetes part sok bedőlt fával. A tervezett új gát a jelenleginél laposabb szögben futó, ezért szélesebb rézsűje miatt a bokros-cserjés rész alapból eltűnne a gátközeli fákkal együtt, alul pedig megszűnne a természetes part, aminek a helyére terméskőszórás kerülne.

Az óbudai kis ág jelenlegi, sok helyen alámosott, üregeket rejtő partja miatt a környék kivételes halélőhely. A kimosott part alatt, a belógó gyökérszálakon talál például ívóhelyet a harcsa és a süllő és itt táplálkozik jó pár békéshal-faj is, úgymint ponty, dévérkeszeg és üzletfeleik. Jellemző, hogy a kormányzat által megrendelt környeztvédelmi hatástanulmány effektíve nem foglalkozik a projekt halállományra gyakorolt hatásával, jóllehet egy dunai sziget átépítéséről van szó.

A madarakkal, denevérekkel, hüllőkkel, kétéltűekkel és rovarokkal viszont foglalkozik. A tanulmányokból kiderül, hogy a Hajógyári sziget ligeterdeje milyen gazdag élőhely. Két védett növényfaj is él itt, a csilláros sárma és a ligeti csillagvirág. Mindkettő kisméretű, csinos virágokat hozó hagymás növény, a gátépítés az előbbi itt talált állománynak 80 százalékban eltűntetné az élőhelyét.

A ritka rovarfajok közül az ártéri erdő elhalt fáiban nagy számban él a nagy szarvasbogár és a skarlátbogár. Kecskebékák és siklók mellett a sziget most még élőhelye a védett mocsári teknősnek.

A madarak itteni fajgazdagságára jellemző, hogy a környzetvédelmi hatástanulmány szerzői mindössze két bejárás során 50 különböző madárfaj 430-470 egyedének jelenlétét rögzítették, amik közül 39 faj fészkel is a szigeten - most még. A szakértők becslése szerint a vizsgálati területen legalább 251-393 madárpár fészkel. Köztük három különböző harkályféle, egerészölyv, fülemülék, búbos bankák, tövisszúró gébicsek, citromsármányok, sőt az igen ritka nagy bukó is. Az észlelt fajok túlnyomó többsége, konkrétan háromnegyede az erdősávokban rakott fészket.

A környék a most még sok odvas, nagy öreg ártéri fa miatt kiváló denevérélőhely is, a szakértők szerint a területen "több száz rőt koraidenevér él fában, így a beavatkozások mértékétől függően elsősorban őket érintik a beavatkozások", de "kell lennie szoprán törpedenevérnek, illetve durvavitorlájú törpedenevérnek is a területen, őket szintén negatívan befolyásolhatják az esetleges fakivágások."

A gátépítés úgy nézne ki, hogy a sziget nyugati oldalán ma is futó földgátat lebontanák és a nyomvonalán épülne az új. Az északi csúcstól kezdve, végig Duna nagyágára néző keleti part mentén pedig a mostani partmenti út helyére épülne egy új gát.

Ez eddig a sziget északi részének erdősávjára vonatkozó tervezet. A déli, nagyrészt beépített részen más műszaki megoldásokkal építenének gátakat, de itt is történne komoly környezeti beavatkozás: a leendő kajak-kenu centrum területén kiirtanák a teljes növényzetet, majd a környéket majdnem egy méter magasságban feltöltenék földdel, hogy az a mértékadó árvízszint fölé kerüljön. De itt nem érintetlen ártéri erdősávot, hanem egy főként invazív fajokból álló sisnyást irtanának ki.

A sziget körbegátazása a nagy árvizek idején azzal fog járni, hogy az óbudai kiságban 7-9 centivel emelkedik az árhullám, a Római partnál pedig, egészen az Mo-ás hídig 1-5 centivel. Az óbudai kiságban viszont a modellszámítások szerint lassulni fog az áramlás, hosszabb távon növelve a hordaléklerakodást és átalakítva a kiság élővilágát.

Eddig azt mutattam be, hogy a gátépítés milyen károkat tud okozni a Hajógyári sziget kivételes vízparti életterében. Erre azonban mondhatjuk azt, hogy szinte minden építkezésnek van negatív környezeti hatása, amit csak akkor lehet megfelelően értékelni, ha tudjuk, mi van a másik serpenyőben. Ennek az egész gigaprojektnek viszont éppen az a legrejtélyesebb pontja, hogy csak azt nem tudni, mit akarnak megvédeni. Mármint az északi részen.

Az világos, hogy a déli fertályon a leendő kulturális-közösségi tér (ha tényleg ilyesmi lesz a régi hajógyár helyén), a római ásatásmúzeum és a leendő kajak-kenu-központ megérdemlik a védelmet. Nem véletlen, hogy készültek olyan tervváltozatok, amik szerint csak ezt a részt védték volna a nagy árvizekről.

Az azonban sem az előkészítő anyagokból, sem a korábbi kormányhatározatból nem derül ki, hogy északon mi lenne a dolog értelme. Több helyen is szó esik ugyan arról, hogy a kormány fejlesztené a területet, de ennél konkrétabban csak az élményparkról esik szó, azaz a mostani állapot felspécizéséről. De az egésznek gazdaságilag nincs semmi értelme, ha nem épül majd oda valami, amiről az illetékesek eddig nem tettek említést.

A hatástanulmány egyik fejezete éppen azzal foglalkozik, hogy pénzügyi értelemben mennyire éri meg a sziget körbegátazása. A tanulmány számszerűsíti is, hogy ha maradna a jelenlegi állapot, akkor az árvizek évi átlagban durván 182 millió forintos kárt okoznának, ha pedig megépül, akkor ez évi átlag 47 millió forintra csökken. Ebből az következik, hogy a gátépítés évi átlag 135 millió forint megtakarításával járna. Mivel a teljes költség a mostani becslések szerint megközelíthetné a 18 milliárd forintot, a gátrendszer ára ezzel kalkulálva több mint 130 év alatt térülne meg. Vagyis pusztán amiatt, hogy elkerüljük a sziget elöntését, még a hatástanulmány szerint sem érné meg az építkezés. Hát akkor miért? A tanulmány szerint azért, mert ha felépül a gát, jelentősen emelkedik a szigeten található ingatlanok és építmények értéke. Csakhogy ezek jelenleg túlnyomórészt azok a déli szakaszon állnak, amit kisebb költségért külön is meg lehetne védeni. Ebből logikusan csak az következhet, hogy az északi parkrészre is komoly ingatlanfejlesztéseket terveznek.

De kicsoda? A főváros és Óbuda tudomásom szerint biztosan nem. Így két lehetőség marad: ha kisajátítás útján vagy más módon az állam birtokon belül kerül, akkor ő építhet ide valamit, illetve ott van a magántulajdonos Albatrosz Kft. Róluk korábban az a hír terjedt, hogy a birtokukban lévő vízparti ingatlanon a nagy turista- és szállodahajóknak terveznek kikötőt építeni. Az ügyben korábban meg is keresték a Tarlós István-féle városvezetést. Most megkérdeztem őket, hogy tényleg van-e ilyen élő tervük. A válaszuk:

"A kikötő építésének terve lekerült a napirendről, és egyéb fejlesztést sem tervezünk a következő években a Hajógyári-szigeten."

Vagyis kizárásos alapon maradt az állam mint építtető.

A sziget legnagyobb jelenlegi földbirtokosa, a főváros a 444 információi szerint a legkevésbé sem pártolja a gátépítést. "A főpolgármester előre deklarálta, hogy az ilyen faírtós projektekhez a főváros nem ad tulajdonosi hozzájárulást." - mondta például Bardóczi Sándor, a főváros főtájépítésze. Az óbudai önkormányzat hozzállását pedig jól példázza, hogy Kiss László polgármester ma, vagyis szerdán délután fél hétkor élőláncos gátellenes tüntetésen vesz részt a Hajógyári szigeten.

A projekt most a környezetvédelmi engedélyre vár, amit a Pest Megyei Kormányhivatal adhat vagy nem adhat meg. A döntést szeptemberben kell meghozniuk. De hiába adják meg az engedélyt, ha a főváros nem ad tulajdonosi hozzájárulást. Több fővárosi forrás is utalt rá, hogy a Római parti mobilgát ügyében is az hozott megnyugvást, hogy hiába volt engedélye a projektnek, az akkor még a fideszes Bús Balázs vezette III. kerület végül nem adott tulajdonosi hozzájárulást. Közben persze az is igaz, hogy ha a kormány szívózni akar, egy törvénymódosítással bármikor átírhatja a szabályokat, ahogy például a Liget esetében is tette. Hogy a kormány miként reagál, az igencsak függ attól, hogy a nagyközönség hogyan reagál a gátépítési tervekre.