Bár a hivatalos végeredményre minden bizonnyal kedd reggelig várni kell, a lengyel választási bizottság szerint már most biztosan kijelenthető: a jelenleg is hivatalban lévő köztársasági elnök, a kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság Pártja (PiS) által támogatott Andrzej Duda nyerte a július 12-én, vasárnap lezárult, két fordulós lengyelországi elnökválasztást.

Ellenfele, Varsó liberális polgármestere Rafał Trzaskowski nem sokkal, 2,5 százalékponttal maradt le a győztestől, ami nem egész félmillió szavazatot jelent. Rekord részvétel mellett, hiszen Lengyelországban az összesen 30,2 millió választópolgár közel 70 százaléka, 20,4 millió ember vett részt a vasárnapi választáson.

Ilyen magas részvétel még soha nem volt 1989 óta, mióta demokratikus választásokat tartanak az országban.Elemzők, például a Visegrad Insight főszerkesztője, a politológus Wojciech Przybylski szerint az erős választói aktivitás magyarázata, hogy a lengyel választók referendumként tekintettek az elnökválasztásra, ahol a PiS kormányzásáról kellett véleményt mondani.

A lengyel politikai rendszerben ugyanis, bár a köztársasági elnöknek valamivel erősebb alkotmányos jogkörei vannak, mint Magyarországon, még így is inkább csak a kormány munkájának támogatására vagy ellenpontozására van lehetősége.

A Toll, ami eddig is jól fogott

Ha a mostani választást Trzaskowski nyerte volna, vétójogával blokkolhatta volna a kormány kezdeményezéseit. Andrzej Dudától azonban aligha várható ilyesmi: a „Toll” (długopis) gúnynevet is elnyerő elnök már az előző ciklusában sem jelentett ellensúlyt a PiS-kormány (és a mögötte álló Jarosław Kaczyński) akaratával szemben. Hivatali ideje alatt, 2015 óta egyetlen egy törvényt vétózott meg 2017-ben, amely komolyan korlátozta volna a helyi önkormányzatok autonómiáját.

„A mostani választási kampányban Duda már elválaszthatatlan volt a kormánypárttól. Eddig példátlan módon a miniszterelnök és a kormány miniszterei is nagyon intenzíven részt vettek a kampányában, szinte egy egészet alkottak vele” - magyarázta a választási eredményeket elemző Andrzej Rychard szociológus, a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) kutatója a Gazeta Wyborczának.

Az elnökjelölt legfőbb kampányígérete a lengyel (szigorúan egy nő és egy férfi alkotta) családok további támogatása volt. Ebben alapozni tudott a PiS-kormány által bevezetett 500+ családtámogatási program főleg a szegényebb vidéki családok körében aratott egyértelmű sikereire.

Erre ügyes árukapcsolással szervesen épülhetett az LMBTQ-közösségek támadása, ami a konzervatív katolikus lakosság körében lehetett erős üzenet, és egyúttal eszköz a második fordulóra megmaradt egyetlen ellenjelölt, Trzaskowski diszkreditálására.

Az a bizonyos közmédia

Miközben Duda azt ígérte, hogy a megválasztása esetén azon dolgozik majd, hogy Lengyelországban azonos nemű párok ne fogadhassanak örökbe gyerekeket, és ne legyen az „LMBTQ-ideológiát” terjesztő szexuális felvilágosítás az iskolákban,

a kormánypárt szócsöveként működő közmédia úgy állította be a Dudával szemben a melegek jogaiért felszólaló Trzaskowskit, mint a hagyományos értékrendet valló lengyel társadalom ellenségét.

Trzaskowskit nevezték alkalmatlannak, a zsidó érdekek kiszolgálójának, Berlin és Brüszel kottájából játszó politikusnak.

Óvatosan kellett fogalmazni

A választási rendszer logikájának megfelelően a 48 éves fővárosi politikusnak a második fordulóban minél több szavazatot el kellett hoznia a konzervatív, katolikus, ex-tévés Szymon Hołownia szavazótáborából ( Hołownia az első fordulóban 2,7 millió szavazatot kapott), Trzaskowski ezért igyekezett a második fordulóra ráfutó időszakban olyan ideológiamentes szlogenekkel kampányolni, miszerint ő a társadalmi egység és a remény jelöltje, aki a jogállamiság őre, a kormány demokratikus ellensúlya kíván lenni.

A második forduló eredményeit látva, az első forduló óta eltelt két hétben Dudának végül 2 millió új szavazatot sikerült szereznie,

Trzaskowskinak kétszer annyit: majdnem 4 millió új szavazót.

A győzelemhez ez ugyan végül nem volt elég, de a tény, hogy majdnem ugyanannyi szavazó voksolt Trzaskowskira, mint Dudára: a lengyel választók közel harmada. Andrzej Rychard szociológus azt mondta, az ellenzéki Polgári Platformnak (PO) most nagyobb a támogatottsága, mint amikor kormányon volt.

Lőporoshordó

Rychard szerint az EU-szkeptikus, ultrakonzervatív, katolikus és nacionalista politikai erők szűk győzelme ezzel az erős modernizációpárti, européer, magasabban képzett és szekuláris szavazóbázissal szemben komoly társadalmi és politikai feszültségeket vetít elő az elkövetkező évekre.

Főleg, hogy pozíciójában megerősítve a PiS-kormány most új lendülettel viheti tovább a neki fontos politikai ügyeket: folytathatja az igazságszolgáltatás átalakítását, a legfelsőbb bíróság intézményének átpolitizálását. Újra napirendre kerülhet a külföldi tőke kiszorítása a lengyel médiapiacról, hogy végre lehetővé váljon a két kormánytól független, nagy elérésű – jelenleg amerikai tulajdonú – Polsat és TVN tévécsatornák áthangolása. Új lendületet kaphat az abortusztörvény további szigorítása, és a már említett LMBTQ-ellenes program megvalósítása. Zgut Edit politológus, a varsói egyetem kutatója az Indexben megjelent cikke szerint számítani lehet az oktatási és az akadémiai szabadság szűkítésére is, a lengyel tudományos akadémia tervezett intézményes átalakításába ágyazva.

Az összességében az elmúlt évtized legsikeresebb kampányát maga mögött tudó Trzaskowskiból pedig sokak szerint az ellenzék első számú vezéralakja lehet. Kérdés, hogyan egyensúlyozik majd az országos politika és varsói polgármesteri szerepköre között.