Amikor az MDC Energy nevű texasi olajkitermelő cég nyolc hónapja csődöt jelentett, az egyik kútjánál egy tartályból éppen nagyban szökött a metán. A helyzet a múlt héten is változatlan volt. Nem csoda. Míg az elhagyott kutak rendbetétele bő 40 millió dollárba kerülne, a becsődölt cég adósságai 180 millió dollárral haladják meg a vagyonát. Tartozásból pedig nem lehet finanszírozni a metánszivárgás lezárását, így onnan most is bőszen szökik a légkörbe a szén-dioxidnál nyolcvanszor inkább üvegházhatású gáz, tovább melegítve a bolygót.
Közben persze akadt, amire jutott pénz. A New York Times riportja szerint a cég vezérigazgatója a csőd bejelentése előtti hónapokban 8,5 millió dollárt számlázott tanácsadásért.
A történet nem egyedi. A Times beszámolója szerint miközben a világjárvány okozta keresletkiesés miatt évek óta nem látott tempóban csődölnek be az amerikai olaj- és gázipari cégek, dollármilliók vándorolnak a becsődölt társaságok vezetőihez. Észak-Dakotában az egyik nagy palagázkitermelő, a Whiting Petroleum hat nappal a csődvédelem előtt 15 millió dolláros jutalmat szavazott meg a cégvezetőknek. A palagázkitermelés egyik úttörője, a Chesapeake Energy júniusban jelentett csődöt, hetekkel azután, hogy 25 millió dollár jutalmat fizetett ki a vezetőinek.
Talán még náluk is elképesztőbbet húzott a Diamond Offshor Drilling, amely mielőtt csődvédelmet kért volna, 9,7 millió dollár adó-visszatérítést kért a járványügyi gazdaságélénkítő csomagból, amit aztán a csődgondnok jóváhagyásával "ösztönzőként" a vezetőinek fizetett ki készpénzben.
Bár valóban nehezen érthető, hogy miért jutalmazzák a cégek az azokat csődbe vivő vezetőiket, akad ennél nagyobb probléma is - amit amúgy pénzzel el lehetne hárítani. Pénzzel, amit az előírások szerint erre kellett volna tartalékolni, és nem a kudarcot vallott vezetők jutalmazására költeni.
Ez a probléma a metánszivárgás, amiről már volt szó a cikk elején.
A Rystad Energy iparági elemzőcég szerint ugyanis a csődhullám csak most indulhat be igazán. Becslésük szerint 2021 végéig vagy 250 olajcég mehet csődbe, több, mint az elmúlt öt évben összesen. Visszapattanásra sincs túl sok remény, elemzésük alapján a megújulók árának folyamatos csökkenése, az energiahatékonyság és a klímatudatosság növekedése együtt hosszú távon is csökkenti az olaj és gáz iránti keresletet. Ennek nyomán pedig az elmúlt évtized palagázforradalma alatt fúrt több ezer kút java része gazdátlanodhat el.
Márpedig ezekből a kutakból még akkor is elképesztő mennyiségű metán szivárgott, amikor nem voltak elgazdátlanodva. Az iparág válsága közepette ezeket a szivárgásokat még nehezebb lesz elhárítani. Nem mintha most könnyű lenne, az amerikai kormány becslései szerint országszerte már most hárommillió elhagyott földgáz- és olajkút van, melyekből kétmillió betömetlen. Ezekből évi másfél millió autó kibocsátásának megfelelő metán szabadul fel a becslések szerint. Az ilyen kutak karbantartás hiányában sokkal szennyezőbbek az aktívan termelőknél. 2020 március-áprilisában Az Európai Űrkutatási Ügynökség kutatója, Claus Zehner előzetes adatai szerint jelentősen nőtt is a metánkibocsátás az előző év azonos időszakához képest, amit szerinte részben ugyanez magyaráz.
Részben pedig az, hogy a csökkenő árak még a talpon maradt cégeket is arra ösztönzik, hogy inkább elégessék, vagy kieresszék a kitermelt gázt.
Mindeközben Trump és kormánya éppen azzal próbálja enyhíteni az olajtermelők gondjait, hogy enyhít a környezetvédelmi szabályozáson. A termelőknek eddig olyan technológiák telepítését is előírták, amelyek a metánszivárgás korai észleléséhez és elhárításához kellettek, ám ezt a kötelezettséget a most véglegesített tervek szerint eltörölnék. Ez még a saját - a világjárvány előtt készült - számításaik szerint is 335000 tonnával növelné a metánkibocsátást 2025-ig.