„Újra meg újra az arcunkba köpnek, szóval mi újra meg újra utcára megyünk. Gyorsan hagyománnyá vált.”Ismerve az oroszországi viszonyokat, meglepőnek tűnhet, hogy egy habarovszki kisvállalkozás 49 éves tulajdonosa ilyen nyíltan hangoztassa kormányellenes nézeteit, pláne hogy névvel vállalja őket a Moscow Timesban.
De a Kínával szomszédos, határmenti régió 600 ezres fővárosában (a régiót és a várost is Habarovszknak hívják) mostanában megszokott látvány, hogy emberek tízezrei vonulnak az utcán, szembeszegülve a Kreml akaratával.
A három hete kirobbant, méretét és tartósságát tekintve is példátlan tüntetéssorozat július 9-én kezdődött, amikor letartóztatták és Moszkvába vitték a térség népszerű kormányzóját, Szergej Furgalt. Azóta mindennap utcára vonulnak az emberek, szombatonként különösen sokan, legutóbb például 90 ezres létszámról beszéltek ellenzéki körökben. Visszafogottabb becslések szerint 50 ezren voltak, de az biztos, hogy sokkal többen a hatóságok által közölt 6500-nál.
A vád szerint Furgal 2004-2005-ben megszervezte két üzletember, Jevgenyij Zorja és Oleg Bulatov meggyilkolását, valamint egy harmadik vállalkozó, Alekszandr Szmolszkij ellen is előkészített egy sikertelen merényletet. A politikus azonban ártatlannak vallja magát, és állítása szerint letartóztatása előtt arra próbálták rávenni, mondjon le posztjáról.
Erről nyilvánosan nem beszélhetett, csak azért tudunk róla, mert a fogvatartás körülményeit vizsgáló Társadalmi Megfigyelő Bizottság (ONK) néhány tagja felkereste őt a moszkvai Lefortovo börtönben. „A találkozó alatt a bizottság egyik tagja megkérdezte tőle, hogy nem gyakoroltak-e rá nyomást a lemondásáért, amire Furgalnak sikerült elmondania, hogy a börtönben nem gyakoroltak rá nyomást, ezt máshol tették vele” – mondta Jeva Merkacsova, a szervezet munkatársa.
Furgalt 2018-ban, közel 70 százalékos többséggel választották kormányzóvá,
nem a Putyin-féle Egységes Oroszország, hanem a nacionalista, nyugatellenes, jobboldali Liberális Demokrata Párt (LDP) színeiben.Ráadásul a következő évben az LDP a fővárosban és a regionális törvényhozásban is többséget szerzett. Furgal azóta is töretlenül népszerű, „a nép kormányzójaként” emlegetik.
Bár kritikusai szerint az erős államot hirdető és a birodalmi Oroszországot visszavágyó LDP valójában se nem liberális, se nem demokrata, Furgal gyorsan a putyini elnyomás szimbólumává vált. Azonnal kiállt a tüntetések mellett Alekszej Navalnij, a gyakran előállított és bebörtönzött ellenzéki politikus-véleményvezér is:
Bár a habarovszki tüntetőknek nincsenek kimondott vezetőik, a Moscow Timesnak többen arról beszéltek, hogy az online chatgroupokban konszenzus volt arról: érdemes elsősorban Furgalra koncentrálni az üzeneteiket, már csak azért is, mert a rendőrség eddig szemet hunyt az engedély nélküli gyűlések felett. Ennek megfelelően a fő követelésük az volt, hogy Furgalt ne Moszkvában, hanem Habarovszkban állítsák bíróság elé, és legyen követhető a büntetőeljárás.
Múlt hétfőn azonban új fordulatot vettek a dolgok, amikor Putyin kinevezte Furgal helyére Mihail Degtyarevet ideiglenes kormányzónak. „Azt hitték, ez majd lecsillapít minket, mert ő is LDP-s politikus. De mi nem ezt akartuk” – mondta egy 23 éves szakács szombaton, az eddigi legnagyobb megmozduláson. „Ezen a héten már sokkal inkább kormányellenes volt a hangulat.”
Ez a tüntetés szlogenjein is érezhető volt. A „mi Furgalt választottuk” mellett olyanok is elhangoztak, hogy „húsz év, elfogyott a bizalom”, utalva Putyin két évtizede tartó hatalmára. Néhány transzparensre azt írták, „nem vagyunk megvásárolhatók”, miután a kormány 18 millió dolláros fejlesztést ígért a régiónak. Sőt, egy néhány száz fős csoport tagjai egyszerűen
Putyin lemondását követelték.Egy tüntető azt nyilatkozta, szerinte már Furgalt is azért választották meg, mert elégedetlenek voltak a fennálló helyzettel. „Ez már nem csak róla szól.”
A radikalizálódás gyorsan kiváltotta az Oroszországban ismerős válaszcsapásokat. Csütörtökön vád alá helyeztek két tüntetőt, amiért engedély nélküli gyűléseket szerveztek, miközben ismeretlenek támadtak meg helyi ellenzéki aktivistákat, akik Navalnijjal és a híres Putyin-ellenes oligarchával, Mihail Hodorovszkijjal is kapcsolatban állnak.
Furgal az ügyvédein keresztül azt üzente, nincs köze a demonstrációkhoz, és bár köszönettel tartozik az embereknek, nem ért egyet a tömegtüntetésekkel.
Furgal Moszkvában kiválasztott utódjának, a 39 éves Degtyarevnek semmilyen kötődése nincs Habarovszkhoz. Az ország másik felén, a délnyugat-oroszországi Szamarában született, ott is kezdett politizálni egy Kreml-párti ifjúsági szervezetben. Pályája jól szimbolizálja, milyen karrierehetőségek nyíltak egy 90-es években tizenéves, majd a putyini Oroszországba belenövő, fiatal, opportunista poitikusjelölt számára.
„Putyinos pólókat hordtunk, annyira örültem neki, végső soron egy új, fiatal, igazán atlétikus elnök került hatalomra. Megtiszteltetésnek tartottam, hogy tagja lehetek ennek a szervezetnek” - idézi a Meduza Degtyarevet a róla szóló portréjában.
Ezután csatlakozott a Putyin-féle Egységes Oroszországhoz, elmondása szerint azért, mert előírták a cégnél, ahol mérnökként dolgozott. Nem tiltakozott, mert ahogy most, úgy akkor sem voltak ellenérzései az elnökkel szemben.
2005-ben aztán mégis váltott, és az LDP-ben folytatta a pályáját, ismerői szerint azért, mert az Egységes Oroszországban már nem látott előrelépési lehetőségeket. Bár 22 évesen a szamarai törvényhozás második embere volt, nem engedték, hogy ő vezesse a párt ifjúsági szervezetét, és a helyi szintű politikából sem tudott kitörni.
Az LDP-ben azonban rögtön a párt szamarai leágazásának vezetőjévé és Vlagyimir Zsirinovszkij pártelnök helyi fontos emberévé vált. Barátai szerint csakis a fényesebb karrier reményében ápolgatta a kapcsolatot a pártelnökkel. 30 évesen már az állami törvényhozásban dolgozott különböző bizottságok vezetőjeként, miközben az LDP kampányfőnöke is volt.
A Meduza forrásai szerint utóbbi miatt tett szert kormányzati kapcsolatokra, ami végül a mostani kinevezéséhez vezetett. Igaz, pályája során akárhányszor indult el választáson (szamarai és moszkvai polgármesternek), minden alkalommal kikapott. A törvényhozásban egyetlen javaslata sem ment át, köztük az sem, amikor meg akarta tiltani a melegeknek, hogy vért adjanak, vagy amikor megszüntette volna a dollár oroszországi használatát. Sosem titkolta zsidó-, muszlim- és egyáltalán kisebbségellenes nézeteit. „Azt tanácsolom, szokjanak hozzá, hogy ők a kisebbség, örökké azok is maradnak. Oroszországban sosem fog egy agresszív kisebbség diktálni a többségnek, ahogy Európában” – mondta 2013-ban.
A habarovszkiak nem fogadták jó szívvel Degtyarevet, az Instagramját például ezrével árasztották el a távozását és Furgal visszatérését követelő kommentek. A megbízott kormányzó maga is beszélt arról, hogy az emberek az ablakból kiabálták, tűnjön el a városból. Valószínűleg az sem segített Degtyarev megítélésén, hogy a tüntetéseket részben Moszkvából érkezett külföldiek felforgató tevékenységének tudta be.
„Szívesen elmegyek majd, de most nincs itt az ideje, mert fontosabb dolgaink vannak. Az elnök dolga, miért engem választott, de az, hogy az LDP tagjaként kerültem ide, azt mutatja, a központban tiszteletben tartják a választókat” – mondta, majd mindenkit biztosított, hogy „egynél többször” járt Habarovszkban, egyszer még szelfiztek is Furgallal egy hokimeccsen.
„Jó kapcsolataim vannak Moszkvában, és használni fogom őket, hogy a legjobb eredményt érjem el. Ha Furgalt elengedik, nem fogok versenybe szállni vele, összepakolok, és elmegyek.”