Értelmi fogyatékos hogyan kerülhet börtönbe, ha azt törvény tiltja?
2020 július 29., 11:16
Jogvédők hozták ki a börtönből a fogyatékkal élő fiatalt, akit őrizetbe sem lett volna szabad venni
„A szabálysértési törvény alapján nem vehető őrizetbe és elzárásba fogyatékkal élő ember. A 20 éves Péternek mégis 71 napon át kellett börtönbe zárva várni szabadulását. Ha civil jogvédők nem segítenek neki, csak most szabadulna onnan, ahova a törvény szerint sohasem kerülhetett volna” - írja a Helsinki Bizottság, akik szerint az „arctalan rendszer nem ad garanciát arra, hogy mások ne járhassanak így”.
A jogvédő szervezet egy ügyfelük történetét írta le a blogján, akit álnéven, Péterként emlegetnek. A 20 éves férfi egy dunántúli kisvárosban él a szüleivel, enyhe fokban értelmi sérült, figyelemzavaros, hiperaktív. Nem veszélyes a környezetére, de kevésbé tud megfelelni minden szabálynak, mint az emberek többsége. A rendőrség erre folyamatos bírságolással reagált, tavaly például többször szankcionálták azért, mert az utcán elszórta a ruháit, és hat bírságot kapott, amiért nem volt nála személyi.
A Helsinki álláspontja szerint „a jogsértések elkerülhetőek lettek volna, ha Péternek és családjának megfelelő támogatást nyújt a szociális rendszer, de legalább a szükséges gyógyszerek – amik segítenek a viselkedése kontrollálásában – hozzáférhetőek számára.”
Ennek hiányában azonban csak gyűltek a bírságok, összesen közel 1 millió forintot kellett volna kifizetnie az állandó jövedelem nélküli fiatalnak. A járásbíróság automatikusan, anélkül, hogy őt vagy ideiglenes gondnokát egyszer is meghallgatta volna, 153 napnyi elzárásra váltotta át a pénzbüntetést.
Amikor Péter a szülei és gondnoka tudta nélkül tavaly decemberben Budapestre ment, a rendőrök elfogták, és börtönbe vitték.
A család hetekig kétségbe esve kereste, míg egyszer csak levelet nem kaptak tőle a börtönből. Így kezdődött:
A Helsinki szerint mindez azért is történhetett meg, mert a hatóságok nem kommunikálnak egymással. A rendőrség és a bíróság intézkedett Péter ügyeiben, de a gyámhatóság is értesült ezek egy részéről, márpedig nekik elvileg tudniuk kellett róla, hogy Péternek mentális zavara van, ők rendeltek ki mellé ugyanis ideiglenes gondnokot. Márpedig gondnokra annak van szüksége, akinél felmerül, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége jelentős mértékben hiányzik.
A rendőrségi és bírósági eljárások során Pétert nem hallgatták meg, fogyatékosságra utaló papírjait nem szerezték be, és nem rendeltek ki igazságügyi szakértőt. Az sem hangzik túl megnyugtatóan, hogy a büntetés-végrehajtási intézet a befogadásakor orvosi vizsgálatot végzett, amely szerint minden rendben volt.
A család kereste meg a Helsinki Bizottságot, ami után Ivány Borbála ügyvéd és munkatársai a megyei főügyészséget és az ombudsmant is tájékoztatták, hogy
egy embert jogellenesen tartanak fogva az állampusztai börtönben.
A Helsinki szabadítási kérelmében azzal érvelt, hogy Pétert a gyámhivatal mentális zavara miatt ideiglenes gondnokság alá helyezte, és vele szemben pszichiátriai vélemény alapján gondokság alá helyezési pert indított. Vagyis a hatóságok is tudnak róla, hogy nagy bizonyossággal fogyatékos, ezért nem lehet szabálysértési elzárást alkalmazni vele szemben.
A megyei ügyészség ezt azzal utasította el, hogy a tartós gondnokságról döntő per még folyamatban van, vagyis Péter „hivatalosan” nem fogyatékkal élő, ezért maradnia kellett a börtönben.
A harmadik beadvány járt csak sikerrel, Péternek 71 napot kellett ülnie, amíg szabadult.
Az ügyészség ezután perújítást rendelt el, újra le kell folytatni az eljárásokat. Péter egyik ügyében már kimondta a bíróság, hogy fogyatékossága miatt nem zárható el.
A Helsinki szerint természetesen nem maradhatnak következmények nélkül jogsértések, és ezt Péternek is el kellett volna magyarázni egy általa befogadható formában. „A bebörtönzés azonban biztosan súlyosítja helyzetét, állapotát, és semmit nem segít abban, hogy a későbbiekben ne kövessen el jogsértéseket. Épp ellenkezőleg, pszichés állapotát tovább súlyosbíthatja, ráadásul a bebörtönzés konkrét és társadalmi költségei is nagyon magasak. Tehát mindenféle tekintetben éppen ellenkező hatást érünk el, mint kívánatos lenne” - írják a jogvédők, akik szerint egyelőre
semmilyen jogszabályi vagy intézményes garanciája nincsen annak, hogy a Péterhez hasonlók ne kerüljenek börtönbe.
Az egyik fő probléma abból fakad, hogy rengeteg szabálysértési ügyet változtatnak át börtönbüntetéssé, tavaly mintegy 100 ezer ilyen volt, és valószínűleg a nagy részüket automatikusan. Csakhogy ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, hogy legyen tárgyalás vagy meghallgatás, az eljárás alá vont személynek ezt időben és megfelelő formában kérnie kell. A jogi bikkfanyelven megfogalmazott határozatok és az eljárásrendi szabályok között azonban sokan elvesznek, sokan nem ismerik a lehetőségeiket, a fogyatékkal élőktől pedig különösen elvárhatatlan, hogy proaktívan képviseljék magukat egy bírósági procedúrában.
Civil szervezetek szerint a hazai szabálysértési rendszer indokolatlanul szigorú, igazságtalan és drága. Ennek korrigálása érdekében működteti a Helsinki, a TASZ és az Utcajogász a Szabálysértési Munkacsoportot, amely közös beadványban hívta fel az ombudsman figyelmét az alapvető, rendszerszintű problémákra a fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatban. Javaslatokat is megfogalmaztak arra, hogyan segíthetné a jogszabály az eljáró hatóságokat a megfelelő bánásmód alkalmazásában.
A Helsinki Bizottság külön Péter ügyében is az ombudsmanhoz fordult, de eddig nem kaptak választ.