Ez hiányzott még 2020-ból: kövekkel és vasrudakkal vívott csatát két atomhatalom
2020 június 18., 16:28
A Himalájában kezdett lázas építkezési versenybe a két atomhatalom
Június közepén évtizedek óta nem tapasztalt hevességű konfliktus tört ki az indiai-kínai határon, az összecsapásokban legalább 20 indiai katona meghalt, és ugyan hivatalosan erről keveset tudni, de indiai értesülések szerint több tucatnyi kínai áldozat is volt.
Kína és India között hosszú évtizedek óta zajlanak határviták Kasmírban és Arunácsal Pradesben, többek között azért, mert ezekben a régióban vannak szakaszok, ahol nem rajzolták meg korábban teljesen a határvonalakat, de miután Kína bekebelezte Tibetet, a határok jelentősége sokkal fontosabbá vált. A határviták miatt 1962-ben háborúzott is a két ország: a mindössze egy hónapig tartó háború sima kínai győzelemmel ért véget. Határvillongások és kisebb összecsapások változó intenzitással azóta is előfordultak, de ennyire súlyos konfliktusra nagyon régóta nem volt példa.
A helyzetet bonyolítja, hogy a két ország között nem hagyományos határok húzódnak, hanem az úgynevezett „Tényleges Ellenőrzés Vonalához” (Line of Actual Control – LAC) viszonyítanak, ami egy vitatott, de többé-kevésbé általában tiszteletben tartott határszakasz, 3340 kilométer hosszan.
És minden jel szerint arra lehet számítani, hogy a jövőben egyre feszültebb lehet a régióban a helyzet. Nemcsak azért, mert mindkét országban erősen nacionalista vezetés van hatalmon, melyeken a járványhelyzet és a gazdasági visszaesés miatt folyamatosan nő a belföldi nyomás, és így lehet számítani rá, hogy ezt külső ellenségek felmutatásával igyekezhetnek csillapítani, hanem mert mindkét ország nagy építkezésekbe is kezdett, ami miatt egyre nagyobb haderőt képesek a világtól amúgy meglehetősen elzárt régiókba juttatni.
Feltételezések szerint a júniusi konfliktus is egy ilyen építkezés miatt robbanhatott ki: közel 20 év után tavaly lett kész az a 255 kilométeres út Indiában, mellyel könnyebben megközelíthető a világ legmagasabban, több mint 5000 méterrel a tengerszint felett fekvő légibázisa Ladakh régióban.
A BBC elemzőrészlege összeszedte, hogy a két ország az elmúlt évtizedekben hogyan fejlesztett a régióban. Azt látni, hogy mind Kína, mind India komoly erőforrásokat mozgósított: sorra épültek az új utak, vasutak és légibázisok, és ugyan Pekinget felháborították a legutóbbi indiai fejlesztések, közben azért ők is szorgalmasan építkeztek a régióban.
Mindkét fél hajlamos arra, hogy a másik fejlesztési erőfeszítéseire úgy tekintsen, mint egy gondosan kiszámított lépésre, mellyel taktikai előnyre kívánnak szert tenni, és a feszültségek mindig fellángolnak, amikor valamelyik fél bejelent egy nagyobb projektet, írja a kialakult helyzetről a brit közszolgálati lap, amely a közelmúltból több, a júniusinál kisebb összetűzést is említ példaként.
A most elkészült út, ami a 2008-ban újra használatba vett Daulat Beg Oldi légibázist köti össze a regionális fővárossal, Lehvel, lehetővé teszi India számára, hogy sokkal könnyebben mozgasson csapatokat a határ mentén. Katonák eddig is voltak a légibázison, de eddig az utánpótlást és az ellátást is csak helikopterek segítségével lehetett biztosítani, míg elvinni onnan semmiféle felszerelést nem tudtak.
Ráadásul a főút átadása óta újabb hidak és kisebb mellékutak is építését is elkezdték már, melyek révén az indiai katonák sokkal nagyobb területen tudnak majd manőverezni a régióban. Hogy mennyire nagyszabásúak az indiai tervek, azt jelzi, hogy nemrég 12 ezer munkást vezényeltek át a keleti Dzshárkhand államból három, közvetlenül a kínai határ mellett elterülő államba. A határ indiai oldalán összesen 73 stratégiai jelentőségű útszakasz és 125 híd megépítéséről döntöttek, ugyanakkor az építkezések lassan haladnak, eddig mindössze 35 út készült el. Emellett tervbe van véve kilenc vasútvonal megépítése is, melyek a határ mellett futnának, és melyek lehetővé tennék a hadseregnek, hogy komolyabb fegyverzeteket tudjanak mozgósítani.
A meglehetősen nagyléptékű indiai infrastruktúra-építési program azonban, ha gyorsabb sebességre kapcsolna, akkor is csak arra lehetne elég, hogy India ne maradjon le még jobban Kínától: Peking ugyanis az elmúlt években hatalmas tempóban fejlesztett a régióban, és míg a határ indiai oldalán olyan tényezők lassították a munkákat, minthogy egyes földterületeket nehezen tudtak megszerezni, akadozott a bürokrácia és elszálltak a beruházás költségei, a sokkal keményebben kézivezérelt kínai oldalon semmi ilyesmi nem okozott problémát.
Mint a BBC írja, Kína már eleve versenyelőnyből indult, hiszen az ötvenes évek óta építettek utakat a himalájai régióba, így egy meglévő hálózatot kellett továbbfejleszteniük, 2016-ban pedig hatalmas lendülettel láttak neki ennek. A fejlesztések egyik elemeként várhatóan még idén össze fogják kötni a Hszincsiang és Tibet között vezető utat a G219-es autópályával, ezzel pedig a kínai-indiai határ mellett szinte végig egységes autóút vezet majd. Idén készül majd el az az út is, ami rendkívül közel fut majd az indiai Arunácsal Prades állam határához, mely terület egy részét Kína is magának igényelné. Ezenkívül új vasútvonal vezet majd el Tibet második legnagyobb városától, Sigacétól egészen az indiai határig, és ez csak pár példa a jelenleg a régióban zajló kínai fejlesztések közül, melybe számos új légibázis beletartozik. A brit lap információi szerint az egyik bázisra Kína már légvédelmi rakéta-állásokat és vadászgépeket is telepített.
Abban pedig minden elemző egyetért, hogy ezeknek a fejlesztéseknek egyetlen célja van: hogy mindkét ország minél gyorsabban minél nagyobb számú haderőt tudjon a régióba vezényelni egy esetleges konfliktus esetén. India sokáig többek között épp azért nem végzett nagyobb építkezéseket a régióban, mert úgy gondolták, hogy ezzel csak felpiszkálnák Pekinget, és emiatt egy összetűzés során kínai katonák indiai területekre is behatolnának. De a jelek szerint az elmúlt években megváltozott az indiaiak hozzáállása a kérdéshez.
Az Observer Research Foundation elemzője, Rajeswari Pillai szerint India építkezései alapvetően védelmi célt szolgálnak, és az eddigi elmaradott infrastruktúra miatt nem lett volna lehetőségük érdemben reagálni egy esetleges kínai behatolásra.
Az elmúlt évtizedekben több alkalommal is zajlottak kísérletek arra, hogy diplomáciai úton rendezzék a határvitákat, de ezek nem vezettek eredményre,Nemrég a kínai média például lelkesen számolt be arról, hogy egy hadgyakorlat során a hadsereg mennyire gyorsan tudott nagyobb erőket csoportosítani épp az indiai határ mellé.