Tudomásul veszi az ítéletet? Persze, bárcsak érteném!

„Valamely büntetőeljárás tárgyát képző bűncselekmény – elsőfokú eljárás lezárását megelőzően csupán büntetőjogi fenyegetettségben testet öltő – absztrakt súlya az elsőfokú, nem jogerős ítéletben a terhelt számára konkrét és egyéniesített formában megnyilvánuló joghátrányban ölt testet, amely bizonyos esetekben növelheti a szökés vagy elrejtőzés veszélyét.”Érthető, nem? Nekem legalább ötször végig kellett mennem ezen a hatsoros mondaton, de még akkor is csak abban voltam biztos, hogy valaki jó eséllyel megszökhet vagy elbújhat. Még nagyobb bajban lehetett az, aki egy büntetőeljárás gyanúsítottjaként próbálta kihámozni a jelentését, és hogy vajon kell-e miatta aggódnia.

Végül rájöttem a megfejtésre, de alaposan megkönnyítette a dolgom, hogy a Helsinki Bizottság kvízében három lehetséges fordítást is megadtak. Az elsőt rögtön ki tudtam zárni, pedig valójában egészen sokban hasonlított az eredetire:

„#*$@*!%+!”A helyes megfejtést nem árulom el, itt mindenki letesztelheti, mennyire érti a jogi bikfanyelvet.

Egy kvíz erejéig persze szórakoztató ilyesmit olvasgatni, de valójában rengeteg ember szenved attól, hogy egy szabálysértési vagy büntetőeljárásban nem érti, mit kell pontosan csinálnia, milyen kötelességei és milyen jogai vannak. Gyakran az ügyészek és a bírók is mesterei a nyakatekert fogalmazásnak, de a legfontosabb az lenne, hogy minél több rendőr tudjon pontosan, érthetően fogalmazni.

„A gyanúsítottak általában a rendőrökkel találkoznak először, tőlük értesülnek a jogaikról. Ez a nulladik pillanat, ami az egész eljárásban nagyon fontos szerepet játszik. Sokan azt mondják, a védő feladata az érthető tájékoztatás, amiben van is igazság, számos alkalommal azonban nincs védő” - mondta Moldova Zsófia, a Helsinki rendészeti programvezetője.

„Vannak rendőrök, akik nagyon jól tudnak érthetően kommunikálni, de sokan inkább részletekbe menően idézik a jogszabályokat. Egy korábbi kutatásunkból kiderült, hogy a rendőrök egyáltalán nem tanulnak erről a témáról, viszont sokszor végighallgatják, ahogy az idősebb kollégái tájékoztatják a gyanúsítottat a jogairól egy kihallgatáson.”

Vagyis nem egyéni, hanem az egész rendszert érintő problémáról van szó, ami áthatja a rendőrök egész szakmai szocializációját. Moldova szerint képzésre, szemléletformálásra lenne szükség, érthető mintaszövegeket kellene alkotni, amiket használhatnának az eljárás során.

Azért vannak jó példák, a bíróságokon 2017-et például a közérthetőség évének nyilvánították, de Moldova szerint ott is lenne még tennivaló. Apró, de klasszikus példa a

„tudomásul veszi az ítéletet?”kérdés, amit sokan úgy értelmeznek, hogy „megértette-e az ítéletet”, pedig valójában arra vonatkozik, akar-e fellebbezni. „Az a jelenet is nagyon beégett az emlékezetembe, amikor egy bíró tagoltan, kedvesen kérdezte a terhelttől, hogy »magánindítvánnyal kíván-e élni?« Élni? Hol? - kérdezett vissza.”

A Helsinki Bizottság munkatársai most egy uniós projektben e-learning tananyagot fejlesztettek arról, hogyan lehet érthetővé tenni a büntetőeljárásokat azok számára is, akik nem végeztek jogi egyetemet, sőt akár középiskolát sem.

Ez egy elég hosszú és részletes - cserébe tényleg érthető - képzés, tele olyan tanácsokkal, hogy a gyanúsítottnak szánt iratot ne pakolják tele érthetetlen jogi hivatkozásokkal, írják a lényeget a mondat elejére, használjanak érthető alcímeket, és „amennyiben” helyett inkább írják azt, hogy „ha”. A tananyagot főleg ügyészeknek, ügyvédeknek, rendőröknek és bíróknak szánták, de persze másoknak is érdekes lehet. Videó is készült hozzá:

link Forrás

Mindez persze nemcsak nálunk probléma, egy 2017-es kutatásban a magyar mellett a spanyol, a francia, a bolgár és a litván helyzetet is vizsgálták. Összességében arra jutottak, hogy a közérthetőségről szóló uniós irányelvet eleve mindenhol hiányosan ültették át a nemzeti jogrendszerbe, a hétköznapokban pedig még rosszabb a helyzet.

Sokszor a törvényszöveg szó szerinti másolatát dugják a gyanúsítottak orra alá, és olyan mondatokat írnak le, amiket alig ért egy jogi végzettséggel nem rendelkező ember. Ráadásul az érintettek jelentős része mindenhol alacsonyabb iskolázottságú, így a szövegértési képessége is gyengébb. Ezt folyamatosan figyelembe kellene venni az eljárás során, a szóbeli és az írásbeli tájékoztatóknál is, nem beszélve arról, hogy ilyen esetben még idegesebb és zaklatottabb is az ember a szokásosnál, javasolták a kutatásban.

Moldova szerint elsősorban az angolszász országokról, Angliáról és az Egyesült Államokról, vagy akár Kanadáról lehetne példát venni, ahol nagyobb hagyománya van a közérthető fogalmazásnak.