Egy német egyetem semmittevés-ösztöndíjat hirdetett: azokat keresik, akik rendkívül elkötelezettek amellett, hogy nem akarnak semmit sem csinálni. A jelentkezők közül három embert fognak majd kiválasztani, ők 1600 eurós ösztöndíjat kapnak majd a következő szemeszterben.
Az ösztöndíjat a hamburgi képzőművészeti egyetem hirdette meg, a jelentkezőket Németország területéről várják. A Guardian cikke szerint a jelentkezőknek névtelenül kell röviden összefoglalniuk, hogyan képzelik az aktív inaktivitásukat, és a pályázatok közül majd a zsűri választja ki a legmeggyőzőbb semmittevőket.
A jelentkezési lap mindössze négy kérdésből áll: mit nem akarsz tenni? Milyen hosszan nem akarod tenni? Miért fontos neked, hogy ne tedd ezt a bizonyos dolgot? Miért te vagy a megfelelő ember arra, hogy ne tegye ezt meg?
Az ösztöndíjat megálmodó designkutató, Friedrich von Borries szerint egyáltalán nem könnyű semmit nem tenni, és most az aktívan semmittevés jelenségét akarják kutatni. Von Borries elmondása szerint az ötlet a társadalmuknak abból az ellentmondásából fakadt, amely egyszerre hirdeti a fenntarthatóság fontosságát, de közben pedig a sikerességet értékeli. Épp ezért az ösztöndíjprogram nem egy vicc, hanem egy komoly szándékból születő kísérlet: hogyan lehet feje tetejére állítani egy társadalmat, amely a teljesítmények és az eredmények felől határozza meg magát.
Az egyetem a kiválasztott pályázóknak január közepén fizeti majd ki a pénzt, amennyiben leadtak egy összefoglalót tapasztalataikról, de van Borries azt ígéri, hogy nem lesznek szigorúak, és nem fogják büntetni azokat, akik végül képtelenek voltak a pályázatukban megígért semmittevést megvalósítani.
Azt a jelentkezők maguk dönthetik el, hogy milyen hosszan akarnak semmit tenni, és a pályaművek majd egy kiállítás részét alkotják, ami novemberben nyílik meg.
Maga a gondolat, hogy mennyire nehéz ma már semmit sem tenni, és mégis, mennyire nagy szükségünk lenne rá, a közelmúlt egyik sikerkönyvének, Jenny Odell How to do nothing című írásának központi témája. A könyvről hosszabban is írtunk, érdemes azt is elolvasni.