Eltelt 7 hónap, mit tudunk igazából a covidról?

Hét hónapja tombol a világban a koronavírusjárvány. Kieső munkaórában számolva ez rengeteg idő, tudományos vizsgálódásra viszont meglehetősen kevéske. Ehhez képest példa nélküli globális összefogással egész sok dolgot megtudtunk már a vírusról és az általa okozott betegségről. Közben persze olyan alapvető kérdésekre nem tudjuk még a választ, hogy miért lesznek egyesek nagyon betegek, ha mások egy kicsit se. Hogy a betegségen átesettek meddig immunisak, és mi lesz, ha valaki újra megfertőződik. A Statnews újságírói összeszedték a legfontosabb dolgokat, amiket már kiderítettek a tudósok a vírusról, és azokat is, amikre még mindig sürgős volna választ találniuk.

Tudjuk, hogy a gyerekekre is hat

Iskolakezdés előtt tán a legégetőbb kérdés, hogy hogyan hat a koronavírus a gyerekekre, és hogy hogyan hatnak a fertőzött gyerekek a környezetükre. Ez utóbbira egyértelműbb a válasz: terjesztik, mint a veszett fene. Nemrégiben jelent meg az amerikai járványügyi központ (CDC) jelentése egy georgiai ottalvós táborról, ahol nem volt kötelező a maszkviselés. Ezt a tábort tíz nappal a személyzet eligazítása után már be is kellett zárni, mert amint megérkeztek a 6-19 éves táborozók, nagy tempóban kezdett terjedni a betegség. Szintén Georgiában kellett bezárni azt az iskolát is, ahol tömött folyosókon áradtak a maszk nélküli tanulók.

A gyerekek mindazonáltal hét havi tapasztalataink alapján is ellenállóbbak a betegséggel szemben, jóval kisebb arányban jelentkeznek náluk tünetek, pláne kevésbé szorulnak kórházi kezelésre. De egyáltalán nem immunisak, és aszimptomatikus hordozóként is terjeszthetik a vírust, veszélyeztetve ezzel a sérülékenyebb csoportokat. A gyermekek közül a legveszélyeztetettebbnek a két évesnél fiatalabbak tűnnek. Az ő körükben a legmagasabb a kórházi ápolásra szorulók aránya, és az ő kis részüknél jelentkezik az egyik legrémisztőbb tünetegyüttes: kettő-négy héttel a fertőzés után saját immunrendszerük párhuzamosan több szervükben is súlyos gyulladást okozhat. Mondjuk szerencsére nagy többségük felépül ebből is.

Tudjuk, hogy az aszimptomatikus fertőzöttek is fertőzhetnek

A járvány korai szakaszában a védekezést irányítók a tesztelésnél határozottan csak azokra koncentráltak, akik mutatták valamilyen tünetét a betegségnek - Magyarországon még mindig tünetekhez köti a tesztet az aktuális protokoll. Pedig már akkor is felvetődött, hogy a fertőzést a tünetmentes fertőzöttek is terjeszthetik. Ebből aztán őrjítő viták kerekedtek, kezdve azzal, hogy kit nevezzünk tünetmentesnek:

• azt az egyes becslések szerint 20 százaléknyi, mások szerint még ennél is nagyobb arányú fertőzöttet, akiknél egyáltalán nem fejlődnek ki tünetek a fertőzés során;
• vagy azokat, akiknél még nem fejlődtek ki a tünetek a fertőzés után, de idővel ki fognak.

Azóta kiderült, hogy mindegy. Akár így, akár úgy, de azok is képesek terjeszteni a vírust, akiknél egyelőre vagy egyáltalán nem jelentkeznek a betegség tünetei.

Nem tudjuk, hogy hányan fertőződtek

Mint az előbb említettük, a járvány korai szakaszában általában is, de a világ legtöbb országában még mindig csak a fertőzöttek egy elenyésző hányadát, jellemzően a valamilyen tünetet produkálókat tesztelik csak hivatalosan. Vagyis a világ legtöbb országában eleve csak a fertőzöttek egy hányadáról vannak adatok, jellemzően a legbetegebbekről. Ezért olyan lényegi információkat se tudunk, hogy a koronavírus a fertőzöttek hány százalékában okoz egyáltalán tüneteket. Hogy mennyire alultesztelik a betegséget, arra jó példa, hogy az arányaiban a világon az egyik legtöbbet tesztelő Egyesült Államokban is úgy becsli a járványügyi központ, hogy a fertőzöttek valós száma a hivatalosan kimutatottak tízszerese is lehet akár.

Nem tudjuk, hogy miért lesz valaki beteg, ha más nem

Az hagyján, hogy nem tudjuk, hány olyan fertőzött lehet, akinél nem, vagy csak enyhe tünetek jelentkeznek. Azt se tudjuk, hogy miért van ez így. Vannak ismert rizikófaktorok, mint az életkor, vagy olyan krónikus betegségek, mint a cukorbaj vagy a magas vérnyomás. De közben, ha arányaiban nem is, darabra mégiscsak sok makkegészséges fiatal is belehalt a betegségbe. Hogy miért, arra genetikai faktoroktól a vércsoporton át sok ötlet akadt már, de döntő bizonyíték egyre sincs. A legújabb elmélet, hogy a akár a globális népesség felének az immunrendszerében lehetnek olyan T-sejtek, amelyek ugyan a hagyományos megfázást okozó ismert koronavírustörzsek ellen fejlődhettek ki, de az új koronavírust, a SARS-CoV-2-t is felismerik. Vagy nem.

Nem tudjuk, meddig tart az immunitás

Ha már az immunrendszernél tartunk, az egyik legfontosabb kérdésre még mindig csak keressük a választ - és egy ideig még keresni is fogjuk. Azt ugyanis csak az idő válaszolhatja meg, hogy azok, akik átestek a fertőzésen, meddig maradnak immunisak az új koronavírusra. Az ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy mint általában a felső légúti fertőzéseket okozó vírusokkal szemben, úgy az új koronavírussal szemben se alakul ki örök időkre védettség - de az ugyanezekkel a vírusokkal végzett vizsgálatok alapján az immunrendszerünk képes gyorsabban reagálni az újrafertőzésre az immunitás múlta után is. Ha ugyanezekből a tapasztalatokból indulunk ki, a már ismert, megfázást okozó koronavírusok korábbi vizsgálatai alapján az is lehet, hogy az immunitás kimondottan rövidtávú, tán csak egy évig tart. Ha ez így van, akkor a covid ellen is évente kell védőoltás, mint az influenza ellen.

Kiderült, hogy tudunk nagyon gyorsan is oltást fejleszteni

A jó hír ebben az, hogy most bebizonyosodott, globális összefogással meglepően gyorsan is képes az emberiség védőoltásokat fejleszteni. A járvány kezdetén a szakemberek nem győzték csillapítani a várakozásokat, jelezvén, hogy hagyományosan egy új vírus elleni védőoltás fejlesztése évekbe, nem hónapokba telik, simán eltarthat egy évtizedig is.

A nyár elején már látszottak jelei, hogy ezúttal nem kell ilyen sokat várni. Rengeteg kutatólabor rengeteg módszerrel kezdett vakcinagyártásba, és szinte mindegyik fejlesztés biztatóan alakul. A gyártók és a fejlesztők innovatív teszteket dolgoztak ki a klinikai próbák felgyorsítására, és jelenleg már két oltás is megkapta a vészhelyzeti felhatalmazást - igaz, az egyiket a kínai hadsereg, a másikat meg Oroszország fejlesztette, mindkét entitás hagyományosan nem ódzkodik a tömeges emberkísérletektől.

Nem tudjuk, mekkora a fertőző dózis

A járvány terjedése elleni védekezés szempontjából van pár lényeges kérdés, a leglényegesebb tán, hogy mekkora dózisban fertőz a vírus. Ezt sajnos még mindig nem tudjuk, bár annyiban biztatók az eddigi kutatások, hogy valószínűleg nagyobb dózisban kell találkoznunk a vírussal a megfertőződéshez. Megtudtuk viszont, hogy a felületi szennyezés nem valószínű fertőzési útvonal. Talán emlékeznek még a járvány kezdetén Müller Cecília jótanácsaira a tojások hipóval mosásáról, vagy próbáltak kézfertőtlenítőt szerezni bárhonnan.

Ehhez képest a WHO adatai szerint továbbra sincs egyetlen feljegyzett fertőzés se, amit bizonyítottan fertőzött felülettel való érintkezés okozott volna. Ettől függetlenül az is tény, hogy a vírus kimutatható a fertőzöttek környezetében a tárgyak felületéről is. Nagyot nem hibázhatnak, ha inkább továbbra is mindent fertőtlenítenek, a gyakori kézmosás meg nem csupán a koronavírus, hanem egy rakat más kórokozó ellen is kiváló és kevés energiát igénylő védekezés.

Nem csak egy túlhájpolt nátha

Védekezni pedig feltétlenül érdemes. Magyarországi olvasóink jó eséllyel nem találkoztak covidossal, nincs közeli tapasztalatuk arról, hogy mivel jár ez a betegség. Az hagyján, hogy még a mérsékeltnek nevezett, kórházi kezelést nem igénylő tünetei is durvábbak egy átlagos influenzánál, mostanra már rengeteg adat van arról, hogy milyen hosszútávú hatásai vannak a fertőzésnek. Azok ugyanis nem múlnak el a légzőszervi tünetek elmúltával. A koronavírus eddigi ismereteink alapján gyakorlatilag bármelyik szervünkben képes megtelepedni, ezért hosszú távon simán okozhat

• szív- és keringési betegséget;
• tartós szaglás és ízlelésvesztést;
• tartós idegkárosodást és mentális betegséget;

vagy olyan mértékű tüdőkárosodást, hogy még fél évvel a felépülés után is csak kapkodja a levegőt a beteg.

Nem is kevesen szenvednek ilyen hosszan tartó tünetektől. A CDC egy júliusi felmérése szerint a kórházi ápolásra nem szoruló, de tüneteket mutató betegek 35 százaléka nem épült fel két-három hét alatt. A felmérésben megkérdezett 18-34 évesek 20 százalékánál jelentkeztek ilyen hosszan tartó tünetek.