„Végigfertőzhettem a fél családot, pedig azt sem tudom, pozitív vagyok-e”

• Egy tíz fős társaság öt napot töltött Horvátországban, majd egy héttel a hazaérkezésük után kiderült az egyikükről, hogy koronavírusos.
• Ilyenkor elvileg világosak a szabályok: felkutatják a szoros kontaktokat, és mindenkit karanténba küldenek. A valóságban mégis zavarosabb a helyzet.
• A társaságból nem mindenkinek ugyanattól a naptól számították a karantént. Volt, akit teszteltek, volt, akit nem. És volt, akit nem is sikerült karanténba tenni, mert közben visszament Horvátországba.
• A nyaralócsapat példája jól mutatja a kontaktkutatás és a tesztelés hiányosságait. Ezeknek nagy jelentőségük lehet most, hogy intenzívebben terjed a vírus.

„Na, van egy kis gond, srácok” - írta Gábor kilenc barátjának augusztus 10-én este. Mint kiderült, pozitív lett a koronavírustesztje egy héttel azután, hogy hazajöttek egy közös, horvátországi nyaralásból.

Mivel a magyar besorolás szerint Horvátország zöld területnek számít, hazatéréskor nem kellett automatikusan karanténba vonulniuk, mindnyájan szabadon mozogtak, találkoztak emberekkel. Gábor azonban néhány nap elteltével tüneteket észlelt magán, ezért úgy döntött, tesztelteti magát. A tíz fős, fiatal társaság tagjain kívül még húsz kontaktszemélyt számolt össze, akiket potenciálisan megfertőzhetett.

A nyaralócsapat tagjait másnap keresték telefonon a népegészségügytől, mindnyájukra 14 napos karantén várt.

„Ott álltam egyedül a lakásban, és nem tudtam, hogyan kéne most elintéznem a bevásárlást. Pesten nincsenek rokonaim, a barátaim karanténban. Kérdeztem az ügyintézőtől, hazamehetek-e a családhoz autó nélkül. Azt mondta, vonattal nem lenne jó ötlet, inkább szaladjak le gyorsan a boltba. Amíg nem érkezik meg a határozat, szabad vagyok” - emlékezett vissza Zoltán, aki a csapat több tagjához hasonlóan Budapesten él, de egy vidéki településről származik.

Először az állandó lakcíme szerint illetékes ügyintézővel beszélt, aki azt mondta, valószínűleg a Gáborral való utolsó találkozásától számított 14 napig fogják karanténba helyezni. Ez augusztus 16-án járt volna le.

Felvette a maszkot, elszaladt a boltba, majd néhány óra múlva egy budapesti ügyintéző hívta ismét. „Megkérdezte, érintkeztem-e külföldivel, mióta hazajöttem Horvátországból. Elmondtam, hogy nálam töltött néhány napot egy szlovén ismerősöm.” Zoltán elmondása szerint az ügyintéző először megkérdezte, tudja-e az ismerőse személyes adatait, mire ő igennel felelt, mégsem kellett megadnia őket. Ekkor türelmet kértek tőle, majd fél óra múlva vissahívták, hogy aznaptól, augusztus 11-től számítva két hetes karanténba kell vonulnia.

Nem értette, mi ebben a logika, hiszen a szlovén ismerőse nem volt koronavírusos, Gáborral pedig a nyaralás vége óta nem találkozott. Ebben a verzióban a karantén augusztus 25-én éjfélkor járt volna le, később, mint az igazoltan fertőzött barátjáé. Ráadásul Zoltánnak régóta lefoglalt, kifizetett nyelvvizsgaidőpontja volt augusztus 25-re.

„Amikor ezt elmondtam, megkért, hogy tartsam egy kicsit. Pár másodperc múlva visszajött a telefonhoz, és azt mondta, akkor csak 23-áig tart a karantén.”Végül ez szerepelt a határozatban is, amit emailen küldtek el neki a piros karanténmatricával együtt. Zoltán nem tudhatja, hogy koronavírusos-e, mert hiába volt kapcsolatban koronavírusos beteggel, tünetek híján nem jár neki a teszt automatikusan. (Az Európai Unióban csak Bulgáriában ilyen szigorúak a tesztelés feltételei.)

Igaz, a protokoll akkor is megengedi a szoros kontaktok tesztelését, ha az orvos gyanítja náluk a fertőzés fennállását, nem feltétlenül kell lázasnak lenniük és köhögniük. Zoltán fel is hívta a lakcíme szerinti háziorvosát, hátha ő majd kihívja hozzá a mentőket, és letesztelik a lakásában. Az orvos azonban azt mondta, tudomása szerint vidékről nem rendelhet neki tesztet Budapestre.

Nemcsak ő járt így a tíz fős csapatban: Tamás orvosa először nemet mondott, ezért felhívta a koronavírus zöld számot, ahol viszont azt a választ kapta, hogy nincs ilyen szabály, nyugodtan kérhet tesztet az orvosa. Miután ezzel visszahívta, már sikerült megoldani a tesztelést.

Zoltán azt gyanítja, hogy fertőzött lehet, augusztus 13-án ugyanis az édesapja tüneteket kezdett észlelni magán. Vele a nyaralásból való visszatérés után, odahaza találkozott, mielőtt továbbment volna Budapestre. A protokoll szerint az édesapjának járt a teszt, ami pozitív lett, akárcsak később az édesanyjáé.

„Apa home office-ban dolgozik, nem igazán találkozik emberekkel, valószínűleg hozzám vezetnek a szálak. Végigfertőzhettem a fél családot, pedig azt sem tudom, pozitív vagyok-e.”A tíz fős társaságban Gáboron kívül egy igazolt fertőzött van, Tamás, akinek napokkal a karantén megkezdése után, 15-én lett pozitív a tesztje. Attól tartott, a pozitív teszt után újabb két héttel meghosszabbodik a karantén, ezért a népegészségügyi osztálytól próbált tájékoztatást kérni.

Először nem vették fel, hívott egy másik számot, ahol visszairányították az első számhoz. Mivel egy hete karanténban ült, amikor tünetmentesen produkált egy pozitív tesztet, választási lehetőséget kínáltak neki: vagy határozatlan időre meghosszabbítják a karantént, amiből két negatív teszttel szabadulhat, vagy bevállal plusz tíz napot, és vége is az egésznek. Az utóbbi mellett döntött.

A kontaktutatásban a pozitív teszt előtti két napot vették figyelembe, amikor Tamás csak a két lakótársával találkozott. Őket karanténba is helyezték, bár előtte napokig szabadon mozoghattak (hiszen Tamás eredeti karanténja rájuk nem volt érvényes, hiába élnek egy légtérben), és mint utólag kiderült, akár fertőzhettek is.

Furcsa helyzetben van Péter is, a csapat egyetlen tagja, aki nem került karanténba. Bár augusztus 11-én őt is felhívták a népegészségügytől, addigra ismét Horvátországban volt, ezúttal egy családi nyaraláson. Ekkor nem a lakcíme szerint illetékes járási hivatalból keresték, azt ígérték, majd hívni fogják onnan, de ez azóta sem történt meg. „Ezek szerint egy nyaralással ki lehet váltani a karantént” - viccelődött Zoltán.

A nyaralócsapat esete jól mutatja, milyen hiányosságok fordulhatnak elő a tesztelésben és a kontaktkutatásban.

Ez egybevág a Magyar Orvosi Kamara tapasztalataival is, Álmos Péter alelnök néhány napja azt mondta: „belső fórumaink beszámolói alapján ingadozó a kontaktkutatás precizitása”. Pedig ahogy ismét nő a fertőzésszám, úgy az egyéni megelőzésen túl egyre fontosabb lesz az is, milyen hatékonysággal tudják feltárni és elkülöníteni a (potenciális) fertőzötteket. Bár a napi új esetek és az aktív fertőzöttek száma alapján most intenzívebben terjed a vírus, a statisztikák szerint mostanában is ugyanúgy alig tesztelünk, mint áprilisban.