„A felkent progresszív félistenek, Alföldi Róberttől Karácsony Gergelyig egy öngyűlölő cigányt ajnároznak”

• Márton Joci radikális roma polgárjogi és LMBTQ aktivista.
• Az identitáspolitika egyik legérdekesebb hazai képviselője.
• Több más roma fiatal értelmiségivel együtt Ame Panzh néven készít műsort a Facebookra, ahol szokatlanul kritikus, kemény hangon beszélnek a kisebbségek helyzetéről és a többség előítéleteiről és felelősségéről.
• A nagyobb nyilvánosságba Gulyás Márton aktivistával folytatott vitájával került be, ahol a J.K. Rowling-botrányban a transzneműek védelmére kelt.

Bogdán László halála nagyon sokakat megrendített, ikonikus figura volt, te mit gondoltál róla?

Nem akarom a romáktól elvenni ezt a példaképet, de megmondom őszintén, számomra az ő szerepe és karaktere nagyon visszás. Őt valójában a többség jelölte ki roma hősnek, a többségi média szerepeltette folyton és tulajdonképpen mindig hozzájuk is beszélt.

Ő egy olyan habitusú hős, amilyen ma a roma társadalom: egyezkedő, a többségiek nyelve alá beszélő. Nem lehet bátor, radikális hőse a romáknak, ha mi sem vagyunk azok.

Vannak még roma példaképek Magyarországon?

Olyan, akit egy ország imádott, mint a Bogdán László, nincs. Pont azért, mert olyan tiszta volt, olyan manír nélküli, amilyen nincs másik. Én is egy modoros ember vagyok. Velem sem tudnak azonosulni az emberek. Nekem van példaképem, például a Setét Jenő, de ő nehéz eset, mert nem megalkuvó, nem akarja, hogy simogassa a fejét a többségi progresszív elit.

Van egy műsorotok, Ame Panzh (Mi öten), amiben kizárólag roma értelmiségiek fogalmazzák meg kritikáikat. Ez hogy jött?

Amikor volt a Deák téri késelés, akkor volt egy megemlékezésbe bújtatott cigányellenes tüntetés. Két roma embert szólított meg a mainstream média a témában, az egyik az elhunyt Bogdán László volt, a másik Forgács István, aki egy coon (Amerikában azokra a feketékre használják, akik meg akarnak felelni a többségi társadalomnak, nem vesznek tudomást a hátrányos megkülönböztetésről). De van egy kis progresszív roma mag, akiknek a hangja nem hallatszik. Nem félünk azt mondani, hogy radikálisak vagyunk, elégedetlenek vagyunk, dühösek vagyunk. Mi nem szeretnénk elnézést kérni, még akkor sem, ha cigány volt az elkövető. Mert az égvilágon semmi közöm nincs hozzá. Ráadásul nem roma volt az elkövető, ettől függetlenül roma megmondóemberek bocsánatot kértek. Ez volt, ami elindította a Ame Panzh-t.

Nem nagyon lehetett eddig hallani rólatok. Nem látszódtok.

Nem látszódunk, persze, mert olyan dolgokról beszélünk, ami kényelmetlen, amire a magyar társadalom nincs felkészülve. Amikor azt látod, hogy az Alföldi Róberttől kezdve Havas Henriken át Karácsony Gergelyig, ilyen felkent progresszív félistenek, egy öngyűlölő cigányt ajnároznak, mert ők egy ilyen vezetőt kívánnak nekünk, akkor mindent értünk, köszönjük.

Bogdán Lászlóra utalsz?

Igen. Képzeld el, hogy Amerikában, mondjuk Idahoban, van egy csávó, aki a farmon dolgoztatja a feketéket, és közben arról beszél, hogy a feketék drogoznak, gengszterkednek. Erre a progresszív Ellen Degeneres felmagasztalja, és behívja a TV show-jába. Ez abszurd.

Ez csak itt van, Kelet-Európában, hogy a roma kisebbség egy picit sem mer radikális lenni, nem mer rávilágítani azokra a problémákra, amiket mi nem tudunk megoldani. Elhisszük, hogy csak sokat kell dolgozni, meg kapálni, és majd azzal megoldódnak a gondok. Az én apám 16 éves korától dolgozott az öblösüveggyárban, mint üvegfúvó munkás. Hát, nem tudta megoldani, basszus.

Sokat kritizáljátok a médiát a romák reprezentációja miatt. Főleg a kormánytól független sajtót. Miért?

Nem kritizálom a jobboldali sajtót. Egy rezsim médiáját minek próbálnám érzékenyíteni? Tudják ők, hogy mit miért csinálnak. De a magyar baloldalban, a médiában, a véleményformálókban még bízom, hogy talán ők tudnak változni. Bár, ahogy a trendeket látom, egyre kevésbé vagyok bizakodó. Például Steiner Kristóf írt egy csúsztatásokkal teli cikket arról, hogy nehogy bocsánatot kérjenek a fehér színészek, amikor feketére maszkírozták az arcukat. Nem tud semmit a blackface társadalmi jelentőségéről, hogy milyen nyoma van a feketéken, hogy miket szenvedtek el a Jim Crow-törvények idejében. Akkor miért ír róla?

(Az elnevezés az afroamerikaiakat kifigurázó, még az 1820-as években született dalból (Jump Jim Crow) ered. Így nevezik a szegregációs törvényeket, amik nem sokban különböztek a náci német fajvédelmi törvényektől. Számos déli állam tiltotta és szigorúan büntette a fehérek és feketék közötti szexuális kapcsolatot és házasságot. Fehér egészségügyi dolgozó még életmentés esetén sem volt kötelezhető fekete ember ellátására. Külön váróterem, külön utasterek a feketéknek, ülve utazás tilalma, külön mellékhelyiségek stb.)

A magyar társadalom egyik legnagyobb problémájának a cigány-fehér együttélést tartják. Szerinted kulturális különbségek okozzák a konfliktust?

Biztos, hogy vannak kulturális problémák. Ezt nem akarom eltagadni. De ez a probléma nem azzal kezdődik, hogy a romák nem akarják összekapni magukat, hanem van egy hosszú történelmi, társadalmi elnyomás, egyenlőtlenség, amin senki nem akar dolgozni. És nem nekünk kellenek ezen dolgozni, hanem a többségi társadalomnak. Mindig a többségi társadalom az, amelyik tud érdemben tenni.

Egy friss kutatás szerint a romák jelentős része, vidéken a többség a kormányt támogatja. Vannak kilátástalan helyzetben lévő roma falvak, ahol minden szavazó a Fideszt támogatja. Ennek mi az oka?

Jó reggelt! Van egy választás, hatalmas vereség és kire fogjuk? A cigányokra, meg a határon túliakra, erdélyi magyarokra. Megszólítottuk őket? Elmentünk hozzájuk? Fel sem merült. Nem kéne megcélozni a romákat? Tényleg olyan csúnya dolog az identitáspolitika?

A Fidesz viszont valamilyen szinten megszólítja, és persze átejti ezeket a csoportokat. Másfelől a romák sokszor azt is érzik, hogy a közélet nem az ő problémájuk, ez a fehér embereknek, a többségieknek az ügye. „Majd ők lezsírozzák.”

Vidéki riportjainkon azt érzékeltük, hogy a migrációs kampány is hatásos volt a romáknál.

Persze. Gyűlöletháromszöget alakítottak ki. Azzal riogattak, hogy ha jönnek a menekültek, akkor majd nem jut a romáknak felzárkóztatási pénz, meg ilyenek. Nagyon durva összeugrasztás volt. De ezt nem csak a romák nyelik be. Ha az egész országot hülyítik, akkor mi miért lennénk különbek?

Gulyás Márton aktivistának azt üzented egy videóban, a J.K. Rowling-os, transzneműekkel kapcsolatos vitában, hogy neki, mint cisz férfinak semmi joga elvitatni a transzneműek sérelmeit. Miért nincs joga?

(J.K. Rowling, a Harry Potter szerzője megosztott egy cikket, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronavírus-járvány után egyenlőbb világot kell teremteni „azon emberek számára, akik menstruálnak”. „Csak létezik valamilyen szó ezekre az emberekre” - írta Rowling a nőkre utalva, amiből hatalmas botrány lett.)

Azért nincs jogunk, mert nem vagyunk érintettek, nem vagyunk transzneműek.

Ez olyan érvelés, mint amikor azt mondják a kommentelők, hogy akkor beszélhetsz a menekültek befogadásáról, ha majd a lakásodba befogadsz egy menekültet. Másképpen fogalmazva: addig, amíg valaki nem hajléktalan, addig nem tudja képviselni a hajléktalanok ügyeit?

Hát, valóban nem tudja, de attól még mondhat véleményt, csak ne kérdőjelezze meg mások fájdalmát! Amikor transz szervezetek garmada jelezte, hogy ez a J.K. Rowling-féle provokáció árt a transznemű embereknek a jogaikért való küzdelemben, akkor Gulyás Márton miért dönti el, hogy a transzneműeknek mi a sértő? Ezt egyszerűen nem értem.

A kritikádat követően Gulyás hátra lépett, és azt mondta, hogy inkább nem reagál. Nem ez a cancel culture, az elhallgattatás kultúrája?

Az identitásharc nem megszünteti, hanem pont kinyitja a vitákat. Azok a sok előjoggal rendelkező, hatalmi pozícióból érvelő emberek, akik cancel culture-ről beszélnek, meg petíciókat írnak a szólásszabadságért aggódva, nem elhallgattatva lettek, hanem ki lettek hívva. Ez az, ami nekik durva, mert ez eddig nem történt meg. Mi más eszköze van egy aktivistának J.K. Rowlinggal szemben, mint az, hogy elmondja, ez neki nem tetszik. Én is ellene vagyok annak, hogy ezek törvényileg legyenek szabályozva. Az iszonyú veszélyes. Mindenki mondjon azt, amit akar, a társadalom viszont legyen éber, és az a feladata, hogy reagáljon a kisebbségeket ért támadásokra.

Volt egy fotód, ami megjelent az ELLE-ben és, amit Soros György is kitweetelt, azon lila szoknyában vagy. Mit akartál ezzel üzenni?

A képnek van egy története. Kisfiúként szerettem a nagymamám szoknyájában pörögni, miközben hallgattam a Szandi kazettáját. Egyszer ráléptem a szoknyára, elestem, és bevertem az asztal sarkába a fejem, betört. El kellett vinni orvoshoz, hogy összevarrják. A szüleim és az orvos között lezajlott beszélgetésből nagyon jól éreztem, hogy amit csináltam, az nem oké. Egy kisfiúnak szoknyában táncolni nem oké. Ez bennem erősen megmaradt. Szégyelltem, és többé nem is csináltam olyan dolgokat, amikre azt mondják, hogy lányos.

Minden embernek, aki roma vagy meleg, vagy legyen bármilyen kisebbséghez tartozó, vannak öngyűlölő szégyenérzetei. A képnek azért volt jelentősége számomra, mert ez volt az első alkalom, hogy azt imitáltam, mintha szoknyában lennék. A szoknya felvállalása arról szólt, hogy engem már senki nem tud megkérdőjelezni a nemi önkifejezésben. Tudom, hogy ki vagyok, mi vagyok.

Fotó: Botos Tamás