A szerkesztőségi levelesládákba érkező üzenetek egyik legmulatságosabb típusa az úgynevezett PR-levél, amit az ebből élő szakemberek küldenek el szerkesztőségeknek, abban a reményben, hogy azok ezerből egyszer hátha berakják cikkbe az ügyfelükről szóló hírt. A PR-leveleken belül különösen szórakoztató alcsoportot képeznek a popzenei tárgyúak. Most épp a The Wallkids PR-ese próbálkozott nálunk, merthogy a fiúk új klipet forgattak.
Ami mi mást mutatna meg, mint a bezártság, és a szabadság kényes egyensúlyát, azáltal, hogy a fiúk egy romos betonfal előtt játszanak a sisnyásban.. A rockműfajban szokatlanul szűkszavú levél vége felé olvasható a műfaj történetének egyik legőszintébb mondata:
“A punk-rock fiúk a klip végén egy régi típusú tv-t is megpróbáltak bezúzni egy ütővel, de nem adta meg magát!”
Megnéztem és ez ráadásul szó szerint igaz. És mégis benne hagyták a klip végén az egy másodperces jelenetet!
Na ez az igazi punk.