A bergamói kórház visszahívta a koronavírussal kezelt betegeit, és kiderült, sokuk nincs valami jól

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.

A járvány első hullámának egyik központja volt a lombardiai Bergamo, ezrek haltak bele a vírusba. Drámai felvételeket láthattunk a betegeket ellátni próbáló bergamói kórházból, és bejárták a világot a fotók, amelyek a halottakat szállító katonai konvojról készültek.

Sokan szerencsére felgyógyultak a koronavírus okozta súlyos betegségből, őket hívták most vissza a XXIII. János Pápa kórházba, hogy képet kapjanak arról, sikerült-e teljesen felépülniük. A páciensektől vért vettek, vizsgálták a szívműködésüket és a tüdejüket. A kutatás eredményeiről a Washington Post készített összefoglalót, amiből az derül ki, hogy a covid betegség sokkal jobban igénybe veszi a szervezetet, mint gondolták, és súlyos szövődményeket hagyhat hátra. Azaz: még mindig nagyon sok mindent nem tudunk a vírusról, illetve a vírus okozta betegségről. Érdemes tehát mindent megtennünk, hogy elkerüljük a fertőzést.

A most vizsgált páciensek hivatalosan már jó ideje nem covidosak, a fertőzés nem kimutatható a szervezetükben. Sokan mégis úgy érzik, nem épültek fel teljesen. Ami már csak azért sem hangzik jól, mert többségüknél legalább öt hónap telt el azóta, hogy megfertőződtek. A kórház specialistája, Serena Venturelli azt mondta, 

a páciensek majdnem fele nemmel felelt arra a kérdésre, hogy gyógyultnak érzi-e magát.

A vizsgálaton részt vevő egykori covidosok mindegyikét a kórházban kezelték márciusban és áprilisban, az ő egészségügyi adataik képzik az átfogó vizsgálat alapját. A bergamói kórház orvosai azt mondják, egyértelmű, hogy a betegség az egész testre hatással van, de nagyon különböző, hogy kinél mire. Szerencsére van olyan is, akinél szinte nyomtalanul tűnt el. 

Az első 750 vizsgált páciens 30 százaléka még mindig légzési nehézségekkel küzd, tüdejükön továbbra is hegek figyelhetők meg. További 30 százalék gyulladásokkal és szív- és érrendszeri problémákkal küzd. Közülük néhányan kifejezetten veszélyes állapotban vannak, valamelyik szervüket leállás fenyegeti.

Két orvos a bergamói XXIII. János Pápa kórházban 2020. április 3-án.Fotó: PIERO CRUCIATTI/AFP

A páciensek jelentős része számolt be arról, hogy hónapokkal gyógyulásuk után is napi szinten tapasztalnak magukon egyelőre megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokat. Volt, aki lábfájdalomra panaszkodott, más hajhullásra, depresszióra vagy állandó fáradtságra. 

Sokuknak a fertőzést megelőzően is voltak egészségügyi problémáik, de az orvosok szerint az esetek többségében igazolható, hogy a tapasztalt tünetek nem a korábbi betegségből erednek. „Valami új dologról beszélünk” – mondta Marco Rizzi, a fertőző osztály vezetője.

Az egyik páciens, a 65 éves Giuseppe Vavassori rövidtávú memóriája annyit romlott, hogy most post-it-hegyek között éli a mindennapjait, hogy továbbra is irányítani tudja temetkezési vállalkozását. Felgyógyulása után az MRI-vizsgálat elváltozásokat mutatott ki az agyán. Egy másik volt beteg, a 61 éves Guido Padoa majdnem teljesen felépült, még nyaralni is el tudott menni, viszont éjszakánként négy órával többet alszik, mint a fertőzés előtt, és nem ritka, hogy a nap kellős közepén elnyomja az álom.

Sok páciens annyira legyengült a betegséggel vívott küzdelemben, hogy most, amikor a kórházba érkeztek a vizsgálatra, sokukat kísérni kellett, volt, aki járni sem tudott. Jó hír azonban, hogy számos olyan páciens is van, akit hiába tepert le a betegség, ma már teljesen jól van. Pedig vannak közöttük olyanok is, akiket lélegeztetni kellett.

Az orvosok szerint az egyik legrejtélyesebb dolog épp az, hogy vajon reagálnak ennyire eltérő módokon az emberek a betegségre.

Venturelli beszélt a lapnak egy a nyolcvanas éveiben járó férfiról, aki szinte teljesen felépült. Neki a fia is megbetegedett, de ő már nem járt ilyen jól. Amikor az orvos behívta őket a felülvizsgálatra, az apát egy specialistához akarta irányítani, de a férfi azt mondta, nem ér rá, mert ő viseli gondját a fiának, aki még mindig a covid utóhatásait nyögi.

„Erkölcsi kötelességünknek éreztük, hogy visszahívjuk őket” - mondta Venturelli, aki segített a kutatás elindításában májusban. „Számunkra ez egy cunami volt. Amit mi itt márciusban láttunk, az egy tragédia volt, nem a normális kórházi ellátás”.

Az első hullám idején volt, hogy csak ebben a kórházban egyszerre 92 beteg volt lélegeztetőgépen, sokaknak más eszközökkel próbálták megkönnyíteni a légzést.

Tavasszal a bergamói kórházban is az történt, ami számos más olaszországi kórházban: elfogytak az ágyak, a személyzet képtelen volt már ellátni ennyi beteget. Sokukat még azelőtt haza kellett küldeniük, hogy teljesen meggyógyultak volna. Közülük 220-an meghaltak.

Az egyik egészségügyi dolgozó fogja egy covidos beteg kezét a bergamói XXIII. János Pápa kórházban április 3-án.Fotó: PIERO CRUCIATTI/AFP

Sok más országban is kutatják a covid hosszú távú hatásait. Az egyik német felmérés szerint 100 vizsgált beteg közül 80-nál találtak szívproblémákat hónapokkal a fertőzés után. Más kutatók azt tanulmányozzák, vajon mi okozza azoknak a betegeknek a problémáit, akiknél maga a betegség lefolyása enyhébb volt, esetleg kórházba se kellett menniük, mégis, hónapok óta képtelenek teljesen felépülni, kóros fáradtsággal és más tünetekkel küzdenek.

Van még valami, amivel a kórházban kezelt covidosoknak gyógyulásuk után meg kell küzdeniük, ez pedig maga a trauma. A Washington Postnak egyikük, egy fotós beszélt arról, milyen élmény volt, hogy körülötte az emberek az életükért küzdenek, hogy naponta viszik ki a halottakat, és cserélik le az ágyneműket, hogy aztán újabb beteg érkezhessen. Elaludni sem mert a lélegeztető sisak alatt, mert attól félt, ha elalszik, meghal.

A visszahívott páciensek között volt az 55 éves Mirco Carrara, aki több mint egy hónapot töltött mesterséges kómában. Ő is azok között volt a betegek között volt, akiket átszállítottak Németországba, Kölnbe, és az ottani orvosok vették észre, hogy nem csak hegek vannak a tüdején, de elkapott egy gombás fertőzést is. Többször összeomlott a légzése, betegsége idején 20 kilót fogyott. Újra kellett tanulnia állni és nyelni. Aztán az orvosok megmondták neki, hogy a tüdejében gombával teli buborékok vannak, melyek folyamatos fenyegetést jelentenek az életére, és azóta valóban többször is megtámadták a tüdejét. Carrara mélységesen el van keseredve, de az újságírónak elárulta, hogy a vizsgálaton hazudott, mert arra kérdésre, hogy hogy van, azt válaszolta: jól.