Úgy tűnik, a politikusokat nem igazán érdekli, hogy algák lepik el a Balatont

balaton
2020 szeptember 11., 12:32

2019 nyarán soha nem látott mennyiségű alga lepte el a Balaton nyugati medencéjét, néhány napig még fürdeni is kockázatos volt miattuk bizonyos strandokon. A cianobaktériumok (kékalgák) határérték fölötti előfordulása a tó vizében hasmenést, bőrirritációt, kiütéseket és hólyagosodást is okozhat, éppen ezért a Balaton turisztikai vonzerejének megtartása érdekében is fontos, hogy megtudjuk, pontosan mi okozta a 2019-es algainváziót. Hogy tisztábban lássunk a kérdésben, Istvánovics Vera ökológusnak, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos tanácsadójának tettük fel kérdéseinket.

Milyen tényezők befolyásolják a Balaton vízminőségét?

Ha nagyon általános akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy a klímaváltozás mozgatja a dolgokat. Az ELTE meteorológusai szerint a 90-es évekhez képest a század végéig a nyári átlaghőmérséklet 4-4,5 fokkal fog emelkedni. Ez egyelőre elég jól beválni látszik, mert a 90-es évektől mostanáig már másfél fokot emelkedett a nyári átlaghőmérséklet, és eszerint még további 3 fokot várhatunk a következő 80 évre. Azt is láttuk, hogy a Balaton vize nagyon kis késlekedéssel követi a léghőmérséklet változását. Ez logikus is, mert a tó nagyon sekély.

photo_camera Fotó: Michal Fludra/NurPhoto via AFP

De már a 80-as években is volt algásodás.

Igen, akkor 200 mikrogramm/liter körül voltak a maximális klorofill-értékek, most meg 300 volt. Ami általában az algásodást okozza, az a fokozott tápanyagterhelés, különösen a túl nagy foszforterhelés. Ez a foszforterhelés nagyon sok helyről érkezhet a tóba, úgyhogy minden forrást nem tudunk pontosan mérni, de van egy nagyon jó támpontunk, ami a tavat tápláló legnagyobb folyó, a Zala foszforterhelése. Ezt naponta méri is a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Ezekből az adatokból az látszik, hogy a 80-as évekhez képest most csak negyedannyi foszfor érkezik kívülről a tóba.

Most tehát annak ellenére terem több alga, hogy jóval kevesebb foszfor jön, mint 40 évvel ezelőtt.

Ezért is gondoljuk, hogy a klímaváltozás különösen fontos tényező ebben.

De akkor honnan jön most a foszfor?

Igen, ez is fontos, mert azt tudjuk, hogy alga nem nő foszfor nélkül, ezért, ha a foszfor nem kívülről jött, akkor belülről kellett jönnie. Tudjuk, hogy a balatoni üledék tele van foszforral, hiszen a beérkező foszfornak csak 5-10 százaléka folyik ki a Sión, a többi örökre ott marad a tóban, leülepszik. Ez mindig is így volt. Az üledékben lévő foszfornak van olyan formája, ami már soha nem kerülhet vissza a vízbe, és nem tudja táplálni az algákat, és vannak olyan formák, amelyek erre képesek. Ebből az üledékből mindig szabadult fel foszfor, de mégsem volt soha ennyi alga, eszerint tehát a tavalyi algacsúcs idején valami nagyon másképp kezdett viselkedni a tóban.

Algafoltok a Balatonon a Zala folyó torkolatánál, Keszthely külterületi településrésze, Fenékpuszta közelében 2019. szeptember 11-én.
photo_camera Algafoltok a Balatonon a Zala folyó torkolatánál, Keszthely külterületi településrésze, Fenékpuszta közelében 2019. szeptember 11-én. Fotó: Varga György/MTI/MTVA

Az ismereteink alapján az volt a legvalószínűbb feltételezés, hogy azért nőtt meg hirtelen a hozzáférhető foszfor mennyisége a tó vizében, mert elfogyott az oxigén a víz és a tófenék határán. Ez nem igazán fordult elő korábban, ugyanis a Balaton sekély vize állandóan keveredik, nem tudott elfogyni az oxigén a mélyebb vízrétegekben sem. Ilyenkor az algák csak úgy jutnak foszforhoz, hogy a foszfor felkeveredik az üledékből. Felkeveredik egy talajrészecske, azon van felületi foszfor, az leválik, erre rávetik magukat az algák, és elfogyasztják. Utána ez a részecske megint kiülepszik, újra foszfort szed fel, aztán esetleg megint felkeveredik.

Tavaly viszont az történt, hogy elfogyott az oxigén a mélyebb vízrétegekben. Ehhez tudni kell, hogy a Balaton üledékében a szilárd részecskék kb. fele, az magában a tóban kiváló kalcium-karbonát, azaz mész. Ezek a részecskék nem tudnak borzasztóan sok foszfort megkötni, de amit megkötnek, azt jól megkötik, és nem engedik el. Ezen kívül viszont az üledékben a mésznél 15-20-szor kevesebb vas is. De egységnyi vas jó két-három nagyságrenddel több foszfort képes megkötni, viszont ha elfogy az oxigén a részecske környezetében, akkor ez a foszfor rögtön fel is szabadul, hozzáférhetővé válik az algák számára, és az algák jönnek is, és rávetik magukat.

És akkor ez történt tavaly?

Igen. Ezt a mechanizmust egyébként nem mi mértük ki a Balatonban, ez a szakterületünk 100 év óta bizonyított tudásának része. Nekünk 20 éve működik egy mérőállomásunk Keszthelyen a part közelében, és tavaly a tanszéki kollégáink működtettek egy hidrometeorológiai állomást a Keszthelyi-medence közepén, ők abból egy modell segítségével ki tudták számolni, hogy mikor mennyire keveredett át a víz. Azt láttuk, hogy minden esetben, mielőtt az algák száma drasztikusan megnőtt volna, nagy valószínűséggel elfogyott az oxigén az üledékben. Idén már jobban rajta is tartottuk a Balaton pulzusán az ujjunkat, a medenceközepi mérőállomásunkra oxigénmérőket szereltünk, és lestük, mi történik.

photo_camera Fotó: Mohai Balázs/MTI/MTVA

Azt tehát tudtuk, hogy ha lecsökken az üledék és a víz határfelületén az oxigénszint, akkor az algavirágzás nagy valószínűséggel bekövetkezik. Persze nem mindenképp, sok tényezőtől függ, egy szélvihar ilyenkor fel is kavarhatja a vizet annyira, hogy a tófenéken is helyreálljon az oxigénellátottság. Két-három napnyi rétegezettség kell ahhoz, hogy ez a virágzás beinduljon. Kellene erre egy előrejelző modell, de azt még nem volt módunk készíteni.

Idén nyáron nem következett be olyan nagy algavirágzás, mint tavaly?

Idén nagyon szerencsés volt az időjárás, mert mindig, mikor elfogyott volna az oxigén, épp jött egy vihar vagy feltámadt a szél, és összekeverte a vizet. Tavaly jóval hosszabb ideig volt oxigénhiányos a mélyebb vízréteg, mint az utóbbi 20 évben június és szeptember között. A tavalyi év egyébként sem a meleg, sem a széljárás szempontjából nem volt különösebben extrém az utóbbi 10 év nyaraihoz viszonyítva. Meleg volt, de volt melegebb nyár is, nem fújt annyira a szél, de volt, hogy még kevésbé fújt. Viszont a magas hőmérséklet és a gyenge szél tavaly együtt elősegítette a tartós vízrétegezettség kialakulását, azaz, hogy tartós oxigénhiány álljon elő az üledék és a víz határán.

És akkor miért nem állt elő ilyen rétegezettség korábban?

Az derült ki, hogy alapvetően a nyári átlaghőmérséklettől és a vízállástól függ, hogy mennyire tud rétegeződni a víz. Ezért mondjuk, hogy a klímaváltozás áll a dolog mögött, hiszen emiatt nő a nyári átlaghőmérséklet, és a modelljeink szerint ugye még 3 fokot nőni is fog a század végéig.

Az nagyon sok.

Mivel a hőmérsékletet mi csökkenteni nem tudjuk, szóba jöhetne még, hogy tovább csökkentjük a tóba kerülő tápanyag, különösen a foszfor mennyiségét, de ez egyre nehezebb. A 80-as években, amikor a szennyvíztelepeken még nem tisztították a szennyvizet, és ott volt egy rakás hígtrágyás állattartó telep a Zala mentén, nem volt kunszt jelentősen csökkenteni a tápanyagterhelést. Mostanra viszont ezt lecsökkentettük, tisztítjuk a szennyvizet, és az állattartás meg a műtrágyázás is átalakult. Ráadásul a Zalán ott van a Kis-Balaton, ami szintén befolyásolja, mennyi tápanyag kerül a Balatonba. Lehet a Zalán különböző intézkedéseket tenni a tápanyagszint csökkentése érdekében, viszont ennek olyan nagy jelentősége nincsen, mert ott a Kis-Balaton működése határozza meg az áteresztést. A Kis-Balaton pedig nagyon leegyszerűsítve úgy működik, hogy ha nagy terhelést kap, akkor ebből sokat elnyel, viszont ha kis terhelést, akkor meg akár hozzá is ad. Nem visszatartó-rendszer, inkább kiegyenlítő.

photo_camera Fotó: Michal Fludra/NurPhoto via AFP

Ez a Zala vízgyűjtőt kb. ki is lövi, mint lehetséges intézkedési terepet. Marad a Zalán kívüli vízgyűjtő-terület, ami az összes balatoni vízgyűjtőnek nagyjából a fele. Itt lehet és kell is csökkenteni a tápanyag-beáramlást. De ha tényleg így melegszik az idő, ahogy mondják a meteorológusok, akkor a foszforbeáramlás csökkentésével egyszerűen nem fogunk tudni lépést tartani a felmelegedés alganövelő hatásával. Persze mindenképp érdemes a foszforterhelés csökkentésére költeni, de sokkal célravezetőbb lenne szerintünk a vízszintszabályozás átgondolása.

Hogyan?

Mi azt láttuk, hogy minél magasabb a vízállás, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki káros rétegezettség a vízben. Nincs túl sok adatunk egyébként, mert csak 10 évre visszamenőleg tudtuk ezeket feldolgozni, de ezek alapján úgy tűnik, hogy ha plusz 70 centi lenne a vízállás, ahogy egyébként korábban évtizedekig volt is, akkor a rétegeződés valószínűsége sokkal kisebb lenne még a felmelegedés mellett is. Bár a vízügyes kollégák gyakran ezt hiszik, mi ezzel egyáltalán nem állítjuk azt, hogy 70 centinek kellene lennie a nyári vízállásnak.

A 2000-as aszály óta a Balaton vízállását egyre emelgetik, most már plusz 120 centi a vízállás, ehhez a déli part infrastruktúráját úgy ahogy van, át kell alakítani, és ezek nagyon költséges dolgok. Mi azt gondoljuk, hogy a jövőben nem csak egy szempont, azaz a vízmennyiség szerint kellene a vízállást szabályozni, hanem a vízminőség szerint is. A nádasok visszaszorulását is a magas vízszintnek tulajdonítják egyébként, igaz, ezt én nem látom teljesen igazoltnak, mert a parti nádasokat eleve pusztítják, nem kell ahhoz a magas vízszint. Az tényszerűen bizonyított viszont, hogy a 2000-es években, az alacsony vízállás idején a nádas nagyon gyorsan regenerálódott.

A viharos erejű szél miatt kicsapódó hullámoktól elárasztott Balaton-parti sétány Keszthelyen 2020. március 25-én
photo_camera A viharos erejű szél miatt kicsapódó hullámoktól elárasztott Balaton-parti sétány Keszthelyen 2020. március 25-én Fotó: Varga György/MTI/MTVA

Egy balatoni turista vagy akár egy balatonparti önkormányzat hogyan csökkentheti a tóra irányuló foszforterhelést?

Lehet ilyenekkel áltatni a népeket, hogy ha nem mossák bele az autójukat a Balatonba, ha nem folyatják bele a detergenst, attól jobb lesz, és tényleg nagyon fontos lenne, hogy mindenki vigyázzon a tóra, de ez is olyan, mint a klímaváltozás. Hiába mondják, hogy gyűjtsük szelektíven a szemetet, és szereljünk föl napelemeket, ezek fontosak ugyan, de

a probléma olyan hatalmas, hogy egyéni szinten ezt nem fogjuk megoldani.

A probléma ott kezdődik, hogy például a világ szárazföldjének több mint a felén ki van már irtva a természetes növényzet, és mezőgazdasági termelés folyik. Ezzel van a baj, nem azzal, hogy hova dobjuk a szemetet. Ahogy a bolygó, úgy a Balaton természeti problémái is mind messze túlmutatnak azon, hogy az egyes emberek cselekedetei ezt különösebben befolyásolni tudnák. Lehet szelektíven gyűjteni a szemetet, de eleve miért is állítják elő azt, amit később mi kidobunk? Mindenki vigyázzon a tóra, mert az övé is, de ne higgye, hogy ezzel ő tényleg meg tudja oldani a problémát.

Az északi parton mostanában nagyon sok a kikötőkotrás, amire gyakran azt mondják az önkormányzatok, hogy ez is pont az algásodás miatt kell. Ennek van értelme?

Ez kamu. Az, hogy kikötőket építenek, az a biznisz oldala, erre nem tudok mit mondani, én biológus vagyok. Az tény, hogy a Balatonban a kikötőket, hajóutakat és strandokat mindig kotorni kellett, de nem a vízminőség miatt, hanem azért, mert egy idő után nem lehetne használni őket. Ahol a tófenék üledékét ide-oda szállító vízmozgást akadályozzák, ott ez az üledék felgyülemlik. A 70-es évektől 2004-ig volt nagyléptékű üledékkotrás is, különböző intenzitással. A kotrás nem egy káros beavatkozás, de soha semmi nem bizonyította, hogy ennek az algák szempontjából bármi jelentősége lenne. Pont a rendszeres kotrás idején jelentősen csökkent a külső terhelés mértéke is, mi úgy gondoljuk, hogy az algák száma ettől a külső terheléscsökkenéstől esett, nem pedig a kotrás miatt.

Még szeptember 11-én is zöldellt a Balaton
photo_camera Még 2019. szeptember 11-én is zöldellt a Balaton Fotó: Varga György/MTI/MTVA

Önmagában az, hogy egyre több a fürdőző és a hajó a Balatonnál, nem befolyásolja ezeket a jelenségeket?

A 80-as években voltak nyári hétvégék, amikor 1 millió ember csücsült a parton. Ez a tömegturizmus mostanra eltűnt, és most ugyan megint megy fölfelé az utóbbi években, de volt azért ennél rosszabb. A Balaton-törvény szerint már nem lehet úgy építkezni, hogy a szennyvízhelyzet megoldatlan legyen. Évtizedekkel ezelőtt nagyon nagy volt az olló a téli és a nyári szennyvízterhelés között, amivel nem tudtak megbirkózni a szennyvíztisztítók, most már elvileg meg tudnak. Komoly terhelést jelent, de a tavalyi algásodásért valószínűleg nem a balatoni turizmus a felelős.

Ha nem teszünk semmit, akkor gyakoribbakká és általánosabbakká válnak a tavalyihoz hasonló algacsúcsok?

Ismétlődhetnek, igen, ennek a valószínűségét becsülni kellene. Vannak tényezők, amik növelik a valószínűséget, mint a meleg vagy a magas vízállás, de az időjárás nagyon fontos tényező, éppen ezért nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mi lesz a Balaton vizével és abban az algákkal a következő 50 évben. Azon is múlik, hogy mikor lesz eső, mikor fúj a szél, hogyan érkeznek a frontok. Sok dolgot lehetne csinálni persze ennek a modellezésére, de nem történik semmi. Most, 1 év után az Innovációs és Technológiai Minisztérium kiírt egy pályázatot a tavalyi algavirágzás okainak feltárására, de a kiírásban jó, ha 10 százalékkal szerepel az, ami a címe, a többi, az már intézkedés. Ezt butaságnak tartom, mert itt még az okokat sem tisztáztuk. Nem arról van szó, hogy már pontosan tudjuk, mi történt, és már csak az intézkedés van hátra.

Nem tűnik úgy, hogy a döntéshozók körében ez egy különösebben nagy érdeklődésre számot tartó probléma. Lehet, hogy azt hiszik, hogy ez nem fog többé előfordulni, de ami egyszer előfordult, az miért ne fordulhatna elő újra?

A Keszthelyi-medence algásodásán kívül vannak a Balatonban más, helyi vízminőségi problémák is?

Nem mindenhol ugyanaz a probléma, persze. Almádi és Fűzfő környékén idén a felszakadozó algagyepek okoztak bajt. Ennek valószínűleg a tavaly a Keszthelyi-medencében megfigyelt problémához, amit planktonikus, azaz a vízben lebegő algák okoztak, semmi köze. Almádinál üledéklakó algákkal volt a baj. A Balatonban, miután már nincs benne annyi alga, eléggé átlátszó a víz, ezért a sekélyebb, partmenti részeken az algák számára a legkiválóbb élőhely az üledék és a víz határa, itt ugyanis áramlik fel foszfor az üledékből, és mivel átlátszó a víz, lejutnak a napsugarak is. Az normális, hogy az így kialakuló algagyepek néha felszakadoznak, de az a mértékékű felszakadás, amit idén Balatonalmádi partszakaszán lehetett látni, az nem normális. Több hektárt 100 százalékos felszínborításban fedett le ez a felszakadt algagyep. Nemhogy a Balatonban, de sokkal tápanyaggazdagabb tóban sem szabadna ilyesminek történnie. Hogy mi volt az oka, azt egyelőre nem tudjuk, ott Almádi környékén mi nem is végzünk méréseket. Én arra tudok gondolni, hogy közvetlenül a partról valami nagymértékű extra tápanyagterhelés éri a vizet.

És a fürdőzőknek van valami tanácsa az ilyen esetekre?

Persze, ha az ember látja, hogy a víz zöld, akkor ne menjen bele.