Benyelne sok milliárd euró veszteséget Németország egy megmérgezett orosz ellenzéki miatt?

Rendkívüli hírlevél
Amit azonnal tudni kell

„Remélem, Ororszország nem kényszerít arra, hogy felülvizsgáljuk az Északi Áramlat 2-ről kialakított álláspontunkat” – jelentette ki a német külügyminiszter múlt vasárnap, azt követelve Moszkvától, hogy vizsgálják ki, és árulják el, hogyan mérgezték meg Alekszej Navalnijt, a legismertebb orosz ellenzéki aktivistát. Heiko Maas külügyminiszter fenyegetése óriási megdöbbenést keltett az egész világon.

Pénzt költöttek és stratégiát alapoztak rá

Németország már egy évtizede sokmindent feltett az Északi Áramlat nevű vezetékekre, amelyek földgázt hozhatnak Oroszországból a Balti-tenger alatt Németországba. A vezeték fele, az Északi Áramlat 1 nevezetű már évek óta működik, a párjának pedig 94 százaléka készen van. 

Eddig 9,5 milliárd eurót költöttek a több mint ezer kilométernyi második vezeték lerakására, és ugyan a pénz felét az orosz állami Gazprom rakta bele, német cégek is legalább 1 milliárdot költöttek már rá – illetve francia, osztrák és finn nagyvállalatok pénze van még benne, és összesen 120 nyugat-európai, főként német cég érdekelt beszállítóként az óriási építkezésben. 

De a konkrét üzleten kívül is kellene Németországnak a vezetéken érkező gáz: szükségük van rá szén- és atomerőműveik tervezett lekapcsolásához, hogy legyen mivel áramot termelni. Továbbá 5 százalékkal csökkenthetnék fűtésszámlákat általa, és az érkező gáz egy részét eladhatnák más országoknak is. Hosszú évek óta érlelt tervek esnének kútba, ha felmondanák az együttműködést, és rengeteg kártérítési per költsége is fenyegetné a berlini kormányt.

Alekszej Navalnij, még 2018-ban.Fotó: MLADEN ANTONOV/AFP

Merkel még gondolkozik

Az izgalmakat tovább fokozta, hogy kedden a CDU-CSU pártszövetség zárt ajtók mögött tartott frakcióülésén, a szövetségi parlamentben, Angela Merkel kancellár állítólag azt mondta, hogy még nem döntött ebben az ügyben (ezt résztvevő képviselők szivárogtatták ki a sajtónak). Ezzel megerősítette, hogy kormánya tényleg fontolgatja az építkezés leállítását. Holott eddig Merkel ragaszkodott ahhoz, hogy az Északi Áramlat üzleti ügy, amiben magáncégek a főszereplők, és nem fogja összekötni politikai, diplomáciai vitákkal a megépülését. Pedig volt rajta nyomás bőven az utóbbi években, többek között Donald Trump amerikai elnök is számon kérte rajta, hogy miért köt ekkora üzletet az oroszokkal, és miért nem vesznek a németek inkább amerikai gázt. (Azt nem vezetéken, hanem cseppfolyósított formában hajókkal hoznák.)

Képes volna a német kormány oly sok nemzetközi vita után, éppen az utolsó percben kiszállni, saját energetikai stratégiáját átírni, csak azért, mert az orosz kormány majdnem megölt valakit - és erre közvetlen bizonyíték még nincs is? (A módszer, a méreg típusa, és korábbi hasonló esetek arra utalnak, hogy a Kreml állhatott a gyilkossági kísérlet mögött, de ez egyelőre csak logikai következtetés.) 

A legtöbb elemző még most sem hiszi el, hogy a németek tényleg lemondanak Navalnij miatt az áramlat befejezéséről. Egyszerűen nem tűnik számukra logikusnak egy ekkora fordulat a német gazdasági és politikai stratégiában. Azt már inkább el tudják képzelni a fejleményeket évek óta követő szakértők, hogy a vezeték megnyitása tovább csúszik, és 2021-ben sem adják még át. 

De miért húzta ezt magára a berlini kormány?

Csakhogy van egy izgalmas körülmény, ami gyengíti a kétkedők érvelését: minek húzta magára a német kormány ezt az egészet? Ez ugyanis több szempontból sem volt logikus, vagy várható. Van néhány megválaszolatlan kérdés az ügyben.

Minek vitték Németországba gyógyítani Navalnijt? A megmérgezett aktivista kihozatalát és gyógyítását senki sem kérte volna számon Németországon, ha nem lépnek. De Berlin lépett, sőt, a kormány kifejezetten magára vette az ügyet, pedig hivatalosan egy civil szervezet intézte a kimentését. Mégis, Angela Merkel kancellár személyesen jelentette be, hogy a német orvosok egyértelműen megállapították, hogy Navalnijt novicsokkal, azaz egy olyan vegyi fegyverrel mérgezték meg, amit még a szovjet időkben fejlesztettek ki, és amit az orosz titkosszolgálat azóta is hadrendben tart, és használta is már. 

Miért nem a berlini kórház orvosai, vagy a német rendőrség, vagy egy alacsonyabb rangú politikus jelentette be a diagnózist? Valamiért az ügy kitüntetetten fontos a kancellárnak, és egyelőre ő az, aki nem hagyja, hogy a világsajtó elfelejtse a merényletet. 

Miért fenyeget a német kormány éppen az Északi Áramlat 2 felmondásával? Hogy a lengyel és a dán kormány felmondatná a Navalnij-ügy miatt szerződést, ahogy erről miniszterelnökeik már nyilatkoztak is, az nem meglepetés, ők minden adandó alkalommal felszólaltak eddig is az építkezés ellen. De ezt a kártyát a német kormány még sosem vette elő, sőt, eddig mindig mereven elutasították külföldi partnereik okvetetlenkedéseit.

Azért sem logikus első ránézésre a német fenyegetés, mert nem illik bele az eddigi európai szankciós politika rendszerébe sem. Amikor két éve Nagy-Britanniában szintén novicsokkal megmérgeztek egy volt orosz kettős ügynököt és a lányát (Szkripalékat), akkor az EU és a brit kormány megelégedett annyival, hogy néhány tucat orosz diplomatát kiutasított, illetve a merényletben bizonyíthatóan részt vevő orosz titkosszolgálati vezetők és végrehajtók ellen személyes szankciókat vetett ki. Amikor tavaly Berlinben orosz ügynökök kivégeztek egy grúz állampolgárságú csecsen férfit a Kleiner Tiergarten parkban, akkor is inkább csak nyilatkozatok szintjén vágott vissza a berlini kormány, és az oroszok megúszták két diplomata kiutasításával. Holott ezek a gyilkosságok EU-s illetve német területen történtek, ami a diplomáciai szokásjog szerint sokkal súlyosabb sérelem berlini nézőpontból, mint amikor az oroszok otthon követnek el valamit. Anna Politovszkaja vagy Borisz Nyemcov moszkvai meggyilkolását sem követték súlyos nyugati vagy német retorziók. 

Az eddigi diplomáciai logika szerint a Navalnij elleni merényletre nem kellene sokkal keményebb választ adni az eddigieknél, sőt, enyhébben kellene reagálni az angliai vagy a németországi merényletekre adott válaszoknál. Ha a Krím elfoglalása, a holland utasokkal teli maláj repülőgép kilövése, és a donyecki háború sem vette el a német kormány kedvét az óriási gázüzlettől, akkor miért éppen most pedzegetik a a felmondás lehetőségét?  Miért fontolgatják éppen most az eddigi legsúlyosabb szankció kivetését Oroszországra? Ezekre a kérdésekre több válasz is lehetséges. 

Az Északi Áramlat vezetékek. A piros a már létező egyes, a zöld a tervezett kettes vezeték.Fotó: AFP

Blöff?

Az egyik lehetséges válasz szerint Merkelék blöffölnek, és azért lettek kezdeményezők a történetben, hogy ne legyen rajtuk ismét külföldi nyomás, hogy mondják fel a gázüzletet. Hanem maguk tematizáljanak, lebegtessenek, nemzetközi vizsgálatokat kérjenek, bevonhassák az orosz ügyben egyébként is erősen megosztott többi EU-s tagországot. Így talán az ügy lassan elül, és ha csúszással is, de a vezeték elkészül, azonban a világ közvéleménye arra fog emlékezni, hogy Berlin első szándéka nem a megalkuvás volt. 

Amerika?

A második lehetséges válasz, hogy a berlini kormány az építkezéssel meg akarja várni az amerikai elnökválasztást, és most talált egy jó ürügyet a halogatásra. Donald Trump három témával támadta Németországot az utóbbi években: túl alacsony vámmal szállíthatnak autókat az USA-ba; keveset költenek a hadseregükre; és építik az Északi Áramlat 2-t. A rossz amerikai–német viszonyt jelzi, hogy a Trump-kormány úgy jelentette be a német területen állomásozó amerikai katonák jelentős részének kivonását, hogy nem szólt előre Berlinnek. Ha a németek valamilyen gesztust akarnak nyújtani Trumpnak, hogy a kampány hajrájában ne valami németeket sújtó intézkedéssel akarjon erőt mutatni, akkor a legkönnyebben a gázvezeték építésének leállítását tudják felmutatni. 

Ráadásul az Áramlat kérdésében – szemben a másik két vitatott témával – a demokraták is nyíltan egyetértenek Trumppal, úgyhogy ha Biden nyer, akkor sem oldódik meg gyorsan a két ország vitája. Az amerikai kongresszus kétpárti támogatással már elfogadott egy törvényt, ami alapján szankciót lehet kivetni az építkezésben részt vevő cégek ellen. Jórészt emiatt a törvény miatt nincs még kész a vezeték, mert a csöveket lefektető hajót birtokló svájci cég óvatosságból visszavonta a járművét, és hónapokig tartott, amíg az oroszok saját hajókat tudtak a helyszínre vezényelni. 

Az amerikai kongresszus előtt van egy újabb szankciós törvény is, ami sokkal szigorúbb mint a hatályban lévő, és az új változat alapján például az építkezésben részt vevő cégek munkatársait is kitilthatják az USA-ból. Amerikai szenátorok éppen augusztus elején írtak egy levelet egy német kikötőt üzemeltető vállalatnak, hogy ha kiköt náluk a csöveket fektető orosz hajók valamelyike, akkor valószínűleg többé nem léphetnek amerikai földre a dolgozóik. Válaszul Mecklenburg-Elő-Pomeránia parlamentje - ahol az érintett mukrani kikötő található - határozatban utasította vissza az amerikai zsarolást, és kötelezte el magát az építkezés mellett. 

Lehet, hogy a berlini kormány célja az USA-val éleződő konfliktus tompítása. Vagy azért, mert megijedtek a szankcióktól, és Navalnij tragédiája jó ürügy, hogy ne tűnjön úgy, hogy Washington zsarolásának engednek; vagy pedig időt akarnak nyerni, hátha az újabb szankció megszavazását elhalasztják. 

Lelkiismeret?

Egy harmadik lehetséges változat szerint a német kormány úgy vélte, hogy betelt a pohár. Túl sokat engedett meg magának az orosz kormány, és ideje keményebben fellépni ellene, és most saját anyagi érdekeiket is feláldozva példát mutat Európának, hogy ideje visszavágni. Lehet, hogy a fehérorosz dráma is hozzájárult ehhez, és így figyelmeztetik Putyint, hogy ne küldjön fegyvereseket Lukasenka megsegítésére. Lehet, hogy Merkel úgy döntött, hogy kancellársága utolsó évében megmutatja, hogy lehetséges elvi alapon ellenállni gazdasági érdekeknek is, a szabadság nevében. 

A németek most ráérnek

Akármi is az oka, hogy a német kormány maga vette elő a témát, az biztos, hogy a németek most egy ideig jól megvannak az új áramlat 55 milliárd köbméternyi gáza nélkül. A németországi gáztárolók dugig vannak tartalékkal, és a földgáz ára nagyon alacsony egész Európában, mert a járvány miatt jelentősen csökkent az ipari termelés, és így a kontinens energiaigénye is megcsappant. 

Vagyis most éppen különösebb kockázat nélkül lehet lebegtetni az építkezés befejezését. Eddig is több alkalommal kellett leállítani a munkát, például a svájci hajó levonulásakor, vagy amikor a dán hatóságok vonakodtak kiadni egy környezetvédelmi engedélyt az egyik szakaszra. A német kormánynak van ideje gondolkodni, ideiglenes döntéseket hozni, és mindezt kihasználni arra, hogy Moszkvára nyomást gyakoroljon, míg Washingtonban jó pontokat szerezzen.

444 MAKRO a Kör tagjainak

A 2018‑as választások titkos tárgyalásainak története.

Megnézem