Színesre festette a világítótornyot a híres helyi utcaművész, kitört a botrány Spanyolországban
Azt mindenki tudja, hogy a kultúrharc kínos, értelmetlen és alantas dolog. Az esetek 99,9 százalékában. De nagyon ritkán megesik, hogy legalább van némi értelme, sőt szórakoztató is, mint most Spanyolországban.
A botrányt/vitát/háborút ezúttal egy észak-spanyol világítótorony okozta.
A Baszkfölddel határos Cantabria tartomány egy szokás szerint gyönyörű, vad és elhagyatott óceánparti területén, Ajo kisvárosa mellett 90 éve áll egy kicsi, nagyon egyszerű világítótorony, ami lényegében egy talapzaton álló fehér henger két körbefutó erkéllyel és a tetején egy reflektorral. Hiába a lenyűgöző környék, ez nem népszerű turistaparadicsom.
Éppen ezért találta ki a tartományi önkormányzat és a kikötői hatóság, hogy azzal próbálják feltenni a térképre a 16 méter magas világítótornyot, hogy kidekoráltatják azt egy környékbeli származású, vagyis Santanderben született, világhírű utcaművésszel, Okuda San Miguellel.
Aki így alkot a műtermében:
A jellegzetes stílusáról azonnal felismerhető, élénk színeket, geometrikus formákat és állatmotívumokat előszeretettel használó művésznek több köztéri alkotása található különféle spanyol,
európai és amerikai városokban.
de volt már számos múzeumi és galériakiállítása is. A legismertebb műve talán az az elhagyott templomból kiakalkított gördeszkapálya, amit kifestett:
A cantabriai világítótornyot is ebben a stílusban pimpelte fel, kátványos is lett a végeredmény:
A toronyból lett műalkotás címe Infinitre Cantabria, vagyis Végtelen Cantabria, a mester pedig így mesélt róla:
"Ezúttal Cantabriában honos állatokat használtam: farkast, medvét, sirályt és keselyűt. A színek és a goeometrikus formák a bennszülött kultúra motívumaira, a multikulturalizmusra és a szabadságra utalnak. Azt is meg akartam mutatni vele, hogy egy Cantabriához hasnló helyen, ahol még mindig vannak elhagyatott tengerpartok és ahol a zöld szinte az óceánig tart, milyen csodásan fontos szerepe van a természeti környezetnek."
És bár a nemrég átadott tornyot azóta ezrek látogatták meg a normálisan elhagyatott környéken, a vidám világítóeszköz nem mindenkinek tetszik.
Már annak végső elkészülte előtt 4000-en aláírtak egy petíciót, ami azt kéri, hogy az épület maradjon fehér és ami azt panaszolja, hogy az átfestés nem tiszteli a régió építészeti örökségét. Öt kulturális egyesület pedig azzal fordult a polgármesterhez, hogy gondolja át a dolgot.
Ami azonban a legjobban illusztrálja, hogy a mindent leegyszerűsítő politikai kultúrharcosok sztereotípiái mennyire hazugak, az az, hogy a projektet most nem más jelentette fel az ügyészségen, mint az Egyesült Baloldal nevű párt, azzal gyanúsítva az önkrományzatot és a kikötői hatóságot, hogy megsértették a kulturális örökségre vonatkozó törvényeket. Az ügyben el is indult a nyomozás.
Az alkotó azt nyilatkozta, hogy bár a projekt eredendően arról szólt, hogy a tornyot meghatározott időre, nyolc évre festheti át, ő reméli, hogy az örökre így marad.
Update: Megvan, miért volt végig annyira ismerős nekem a Mester munkássága. Hát azért, mert 3 éve látható egy jó nagy tűzfalfestménye Budapest közepén, a Dob utcában, amit százsszor láttam kábé időközben. Köszönet Bencének a szemnyitogatásért, erről a képről van szó:
(via Guardian)