Vidnyánszky Attilla Bayer Zsolt műsorát sem hagyta ki, hogy elmondja, mit gondol a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) kialakult helyzetről. Megjegyezte, hogy a diákokkal nem tud találkozni, mert „el vannak szeparálva, elzárják magukat, nem tudják elképzelni, nem tudnák elképzelni, hogy ott üljünk mellettük”. Vidnyánszky szerint azt sem tudják elképzelni, hogy együtt gondolkodjanak vagy csak párhuzamosan létezzenek. A kuratórium elnöke a tanárok lemondását sem érti, mivel szerinte az első pillanattól azt hangsúlyozták, hogy csak a meglévő mellett akarnak felépíteni valami mást.

Arról a műsorban nem esett szó, hogy a konfliktust az okozza, hogy az egyetemet fenntartó kuratóriumba az SZFE által javasolt személyek közül senki sem került be, ahogy a felügyelőbizottságba sem. Majd szeptembertől az egyetem demokratikusan megválasztott szenátusát is megfosztották a főbb jogköreitől. Ezzel patthelyzet alakult ki, a múlt héten a Rektori Konferencia egyeztetésére se Vidnyánszky, se az SZFE vezetése nem ment el.

Arról, hogy az SZFE dolgozói sztrájkot hirdetnek, Vidnyánszky számára az derült ki, „hogy a tanári kar egy másodpercet nem volt hajlandó velünk együtt gondolkodni, és előre megírt koreográfia mentén nem akartak korábban és most sem dolgozni”. Egyben azzal vádlota meg őket, hogy „gyakorlatilag manuipulálták a diákokat”. Vidnyánszky elmondta, hogy egyébként az ellene tüntető Schilling Árpád, Bodó Viktor is beszélt az egyetem évtizedes problémáiról.

Majd a műsor végén azt üzente:

„Mi még mindig azon vagyunk, a kuratórium, hogy el kell kezdeni az oktatást. Ha a mostani vezetés nem képes arra, hogy elindítsa, akkor mi elindítjuk.”

Fáj neki, hogy a fia nem mellette állt ki

Amikor Bayer arról kérdezte, hogyan éli meg, hogy a fia az egyetem oktatói mellett áll, Vidnyánszky azt mondta: „Ez egy nagyon fájdalmas történet, nyilván iszonyú nehéz helyzteben van ő is. Tehát én úgy gondolom, hogy tudom, hogy mi lakozik a szívében, és az őáltala rendezett előadások sokat elmesélnek őróla magáról. Nem nagyon szeretném ezt a kérdést boncolgatni, mert ez egy fájó dolog.”

Júniusban ifj. Vidnyánszky Attila is szerepelt abban a videóban, amiben többen kiálltak az egyetem jelenlegi vezetősége és hallgatói mellett.

Büszke, egyenes gerincű emberek vs. Lenin-fiúk

Azt mondta, a nagyon egyoldalú képzést, vagyis a realista színházhoz köthető képzést szeretnék új gondolatokkal kiszélesíteni, de megemlítette a diákok túlhajszoltságát is, szerinte „megsanyargatott, összetört, darabokra tört emberkék vannak a rendszerben”. „Ugye a színművészeti egyetem filozófiája: szilánkokra törni az oda kerülőket, jól összekeverni őket egymással is, hadd tűnjön el a szemérem, hadd tűnjön el a gátlás, és akkor újra összerakni. Na, ezzel teljesen ellentétes mindaz, amit én gondolok például a színészképzésről” - mondta. Hozzátette, hogy nemzetközileg sincsenek jelen, mivel „a 40 alatti rendezőink nincsenek sehol tulajdonképpen, külföldön értelmezhetetlen a magyar színiiskola képzése”.

„Büszke, egyenes gerincű embereket kell képeznünk, akik büszkék arra, hogy ezt a népet, ezeket az embereket szolgálhatják vidéken és itt Budapesten is. Büszkék a kultúrára, kultúrájukra, és érzik a felelősséget ebben. Egyenes, nem összetákolt emberhalmaz, hanem akik a gyökereiket ismerik, tudják. Ezt kell erősíteni bennünk. Szóval lényegileg, filozófiáját tekintve másképp képzeljük ezt el” - fejtette ki.

Nagyjából a beszélgetés felénél Bayer Zsolt feltette neki a nagy kérdést: „Nem gondolod, hogy ez egy önmagán messze túlmutató, gyakorlatilag a rendszerváltás óta emlegetett kultúrharc utolsó és »legvéresebb« felvonásához érkeztünk el?”

Vidnyánszky szerint ha őszinték tudnának lenni egymáshoz, akkor azt mondanák, hogy kapjanak helyet azok a nemzeti gondolatok is, „amelyek eddig ki voltak radírozva ebből a történetből”. Szerinte az egész legmélyén egy komoly ideológiai háború van. „Tulajdonképpen ezért szeretnének elpusztítani, mert olyanokat mondok, amiket eddig nem volt szabad a mi szakmánkon belül mondani. És azért is, hogy példát mutassanak: ha valaki így kidugja a fejét és kinyitja a száját, akkor ezt kapja.” Szerinte a diákoknak fájdalmas lesz a kijózanodás, amikor ránéznek a rendszerre, és látják, hogy ők voltak, akik levédték a beálltságot,a változatlan rosszat.

Az egyetemi hangulatról Vidnyánszky azt mondta, „érezni kell azt a hangulatot, azt az eufóriát, ami ott van bent. Van néhány tucat harcos, igazából Lenin-fiúk vagy Szamuely-katona, akiknek nehéz nemet mondani. Mi tudjuk, elmesélték diákok, hogy volt egy szavazás még 29-e, 30-a környékén, ahol a diákság leszavazta az egyetemfoglalást, de ott a 31.-i buli eufóriájában bejöttek, fölrohantak a színpadra, és közölték, hogy foglaljuk el az egyetemet. És nem tudnak ellentmondani”.