Előbb-utóbb döntenünk kell Kína és az USA között

Másfél év előkészítő munka után múlt héten kezdett működni az Egyensúly Intézet nevű, magát agytrösztként meghatározó kutatóközpont. Az alapítók a napi politikától független, stratégiai tanácsadóként szeretnének részt venni Magyarország jövőjének alakításában. Egyrészt előre jelzik, hogyan alakul a világ, másrészt szakpolitikai javaslatokat készítenek, remélve, hogy a politikusok minél többet megfogadnak belőlük.

Az intézet költségvetését 90 százalékban tehetős magyarok magánadományai biztosítják, a többit intézményi és céges támogatásokból szerzik. A kutatókat és az intézet mellett működő tanácsadó testület tagjait is igyekeztek úgy kiválogatni, hogy nagy tekintélyű, a politika jobb- és baloldalához sorolt emberek is legyenek köztük.

Szintén a héten jelent meg első kiadványuk, a Magyarország 2030 - Jövőkép a magyaroknak című könyv, aminek külpolitikai fejezeteinek szerkesztőjével és szerzőjével beszélgettünk, azaz Boros Tamással, az intézet igazgatójával, és Bartha Dániel külügyi igazgatóval.

Orbán Viktor miniszterelnök a nagyobb beszédeiben rendre kitér arra, hogy a Nyugat hanyatlik, feladta az identitását, és nekünk más utat kell választanunk. Szerinte Nyugat-Európa gyengül, míg Közép-Európa megy felfelé. Mennyire érzitek reálisnak ezt a helyzetértékelést?

Bartha Dániel: Az Egyensúly Intézet nem napi politikai kérdéseket akar megválaszolni, úgyhogy erre csak tágabb kontextusban válaszolnék. Eleve el kell választanunk, amit a napi politika mond, és amit csinál. Ha azt nézzük, hogy mi az ország stratégiája, akkor egyértelmű, hogy hosszú távra a Nyugathoz és az Európai Unióhoz kötöttük magunkat. Lehet arról vitázni, hogy az Európa Uniónak hogyan kellene változnia, de hosszú távon valójában pártszínezettől függetlenül egyetlen magyar kormány számára sem reális alternatíva az, hogy kikerüljünk az EU-ból. Egy sikeres Magyarország jövője csakis az EU-n belül képzelhető el.

Az EU története a válságokról, és az arra adott reakciókról szól, amelyek jellemzően az integráció erősítését jelentik. Ennek az integrációnak az irányát akarjuk befolyásolni, és nem az EU létét megkérdőjelezni.

Boros Tamás: Az intézet jövő-orientált agytrösztként azzal foglalkozik, hogy hosszabb távon hogyan fog kinézni Magyarország és a minket körülvevő világ. Az jól látszik, hogy átalakulóban van a világrend. Európa általában, illetve a Magyarországra különösen erősen ható Németország, Oroszország és Törökország ereje is leértékelődik Amerikához és Kínához képest. Hangsúly-áthelyeződés történik tehát, bár ezt én nem hívnám a Nyugat válságának, hanem inkább azt mondanám, hogy egyre inkább egy USA-Kína párharcban kell elhelyezni Magyarországot. Az elmúlt évszázadokhoz képest ez fontos változás. A fő kérdés az lesz, hogy ebben a párharcban hova áll Magyarország és a régió.

Ebben a párharcban mennyire lesz módja Magyarországnak, hogy kövesse az elmúlt években kialakított lavírozó taktikáját? Az látszik egyelőre, hogy a kormány mindkét irányban próbál előnyöket szerezni, és amíg a nagyok veszekednek a feje fölött, addig Kína és az USA felé is tesz gesztusokat, ahogy egyébként az orosz-nyugati viszály esetében is.

Bartha Dániel: Ez a stratégia történelmi tapasztalatokra épül, és abból indul ki, hogy ha nagyon élesen beállunk valamelyik oldalra, akkor annak Magyarország az elszenvedője lesz. Ezt a kiindulópontot érteni vélem. Ugyanakkor ha alaposan megnézzük, akkor azt látjuk, hogy minden politikai lépésnek az a végeredménye, hogy a nyugati érdekszférába tartozunk. Az euroatlanti integráció határozza meg végső soron a politikánkat, és ez a keretrendszer marad a meghatározó szerintünk hosszú távon is. Az EU külpolitikáját a legnagyobb országok sem tudják egyedül felülírni, és ezt szerintem a magyar kormányok tudomásul veszik. Nyilván mindig az a cél, hogy a lehető legkisebb károk érjék az ország külkereskedelmét.

Tehát van racionális értelme az ügyeskedő lavírozásnak, de előbb-utóbb, ha éleződik a konfliktus, akkor oda kell állni a Nyugat illetve az USA mellé?

Bartha Dániel: Alapvetően így van. A magyar külpolitika nem működik nagyon másképpen, mint a német, alapvetően az ottani gondolkodásmódhoz kötöttük magunkat. Ha a német külpolitikából eltűnik ez a lavírozó szemlélet, akkor nagyon könnyen lehet, hogy ezt a magyar is követni fogja. Nem állítanám tehát, hogy a magyar működés és gondolkodás teljesen egyedülálló lenne Európában.

Boros Tamás: Azt is érdemes látni, hogy a következő évtizedben - ha nem is feltétlenül a mostani választáson - de biztosan újra lesz demokrata elnöke az USA-nak. Ezért 2030-ig jelentős változás történhet az USA külpolitikájában is, és ez jobban kikényszeríti majd, hogy a szövetséges országok felsorakozzanak az Egyesült Államok mellett. Előbb-utóbb ezt a markáns oldalválasztást meg kell tenni. Egy ideig működik a lavírozás, de középtávon váltani kell majd. Valószínűleg a német külpolitika is váltani fog, és visszaáll az a régi stratégiai kapcsolat az USA-val, ami Trump előtt volt, és akkor Magyarországnak is fel kell majd sorakoznia az USA mellett, ha élesedik a konfliktusa Kínával.

Bartha Dániel : Fontos, hogy ez elsősorban Kína vonatkozásában van így. Az általános lavírozás geopolitikai kényszer, Magyarország elmúlt ezer éve is arról szólt, hogy a környező nagyhatalmak érdekei között kellett működni. Csak közben e környező három nagyhatalom, Németország, Oroszország és Törökország világpolitikai súlya sokat csökkent az elmúlt 1-2 évtizedben. Az igazán jelentős események már nem ezen országok vonatkozásában történnek. Ezáltal a számukra fontos Közép-Európa jelentősége is csökken, és kisebb lesz a súlya annak, hogy itt mi történik.

Az EU-ban vitt magyar külpolitikának van egy olyan értelmezése, hogy a hangzatos kijelentéseknek, a rendszeren kívüliség bombasztikus hangoztatásának, a Nyugaton merőben szokatlan jelszavaknak az is a célja, hogy Magyarország a valós súlyánál nagyobb figyelemhez, és ezáltal nagyobb mozgástérhez jusson. Furcsán néznek ránk Nyugaton, de nagyobb képességet tulajdonítanak az országnak a valósnál. Lehetséges ez?

Boros Tamás: Hogy egy ország a saját súlyánál, azaz a GDP-ben, lakosságban, haderőben mért erejénél nagyobb szeletet akar magának vágni a tortából, az racionális viselkedés lehet. Hosszú távon is célja kell legyen az országnak, hogy hatni tudjon a régióra. A kérdés inkább az, hogy ezt hogyan érdemes elérni, hiszen erre kommunikációval, de valós gazdasági sikerekkel is lehet törekedni. Utóbbival úgy, hogy az ország nagyvállalatai a következő évtizedben megerősödjenek, és nemzetközi szinten versenyképes multik legyenek. Ebben van néhány lehetőségünk, amivel az elmúlt évtizedekben nem éltünk. Fontos lenne, hogy Ukrajnában, Romániában, néhány eddig kevés figyelmet kapott ázsiai országban erősödjenek ezek a cégek, és a magyar külpolitika ebben segítse őket. Látjuk, hogy mit csinál az Ikea vagy a Lego: léteznek kis országok, ahol vannak versenyképes cégek, és a külföldi jelenlétüket a mindenkori külpolitika hatékonyan segíti.

A legintenzívebb kapcsolatokat Szerbiával ápoljuk most, szinte hetente találkoznak a két ország vezetői egymással. Mi lehet a különleges kapcsolat, ami a két ország vezetését ennyire összeköti?

Bartha Dániel: Szerbia a kulcs a Balkánhoz. Jugoszlávia szétesése után Szerbia maradt a legjelentősebb állam, amelyik hat az egész Nyugat-Balkánra, és ha van valahol befolyásolási képességünk a világban, akkor az leginkább a Nyugat-Balkán. Itt meghatározó szereplők lehetünk, és ez egybevág a magyar gazdasági érdekekkel is. Követendő példa lehet Ausztria viselkedése a mi régiónkban az elmúlt évtizedekből, még ha demográfiai vagy gazdasági erőben gyengébb is a Balkán Közép-Európánál. A kilencvenes években az osztrák cégek régiós befektetései hozzájárultak az osztrák gazdasági csodához a közép-európai országok EU-csatlakozásakor. Ilyesmiben reménykedhetnek a hazai cégek is, amikor a Nyugat-Balkánon fektetnek be

A Szerbiában élő magyar kisebbség miatt is fontos a magyar kormányoknak, hogy a kapcsolatok intenzívek legyenek. Most találkoztak a két ország érdekei, hiszen Szerbiának a külpolitikai izolációjából kitörési pont lehet a magyar kapcsolat, az EU-hoz való közeledésében fontos szövetséges lehetünk. A vajdasági magyarokon keresztül meg tudják mutatni, hogy Szerbia tiszteli a kisebbségi jogokat, ez a bizonyítás a koszovói rendezés miatt is fontos nekik.

Boros Tamás: A kisebbségi kérdés fontos potenciál a magyar külpolitika számára. Szerbia EU-csatlakozásra törekszik, és Magyarország már bent lévő tagállamként fontos garanciákat tud kiharcolni az ott élő magyarok számára.

Bartha Dániel : És vannak egyéb stratégiai szempontok is, hiszen több infrastruktúrafejlesztési érdek is találkozik, például gázvezeték- vagy vasútépítés, számos projektben fog együtt dolgozni a két ország, különböző észak-déli folyosók kiépítésével.

Az Intézet most megjelent kötetében van két érdekes demográfiai adat: 2030-ra minden ötödik magyar külföldön születhet, és több mint százezer ukrán dolgozik majd az országban. Lakosságcsere lesz ebből?

Bartha Dániel : Nagynak tűnik a két szám, de regionális összehasonlításban nem nagyok. Ezek olyan trendek, amelyek az egész közép-európai régióban természetesek, csak Magyarországot különböző társadalmi okok miatt késve érték el. Ebbe a kontextusba helyezve érdemes ezeket a számokat vizsgálnunk.

Azért születik minden ötödik magyar gyerek tíz év múlva külföldön, mert folyamatos volt a magyar lakosság kivándorlása az elmúlt tizenöt évben. És ez eredményezett egy olyan helyzetet, ami indokolja, hogy bizonyos szektorok ukránokat fogadjanak munkaerőnek, még ha ennek alacsony is a társadalmi támogatottsága.

Hosszú távon érdemes lesz beszélni arról, hogy az EU hogyan kezelje a Nyugatra vándorlást, mik az emberek elszívásának társadalmi és gazdasági hatásai a közép-európai tagállamokra. Ezen jó lenne gondolkozni, és változtatni a helyzeten.

Boros Tamás: Érdemes hozzátenni azt a keveset említett adatot, hogy lakosságarányosan Magyarországról az egyik legalacsonyabb a kivándorlás, a régiós és visegrádi országokban jóval magasabb az arány. Nyilván mindenkinek van személyes sztorija, hogy melyik családtagja vagy ismerőse hagyta el az országot, de valójában kevés országot találunk a környéken, ahonnan ennyire kevesen vándoroltak ki. És több ukrán is érkezik más országokba, Lengyelországban például már több mint egymillióan dolgoznak közülük.

Arról is írunk a kötetünkben, hogy tíz év múlva várhatóan több ukrán állampolgár lesz Magyarországon, mint magyar nemzetiségű Ukrajnában. Ez nem azért várható, mert ennyire sokan jönnek, hanem mert ennyire rossz a határon túli magyarok demográfiai helyzete a szomszédos országokban.

Arról is szó van a kötetben, hogy a legvalószínűbb, hogy a következő évtizedben Afrikában vállalhatnak a magyar katonák külföldi missziókat. Ez új fejlemény lenne, miért gondoljátok, hogy ez történhet?

Bartha Dániel: Annyiban nem lenne új, hogy ilyen irányú kérés már érkezett Magyarország, illetve a V4 felé az elmúlt években, például hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban vállaljunk szerepet. Egyre több afrikai misszióban vesznek részt már most is magyar katonák a Szaharától délre, ha kis létszámban is.

A következő évtizedben a klímaváltozás és a demográfiai robbanás miatt Afrikában jelentős számú konfliktusra számítunk, és ezeknek a tovagyűrűző hatása Európát mélyen érinti majd. Úgyhogy várhatóan az EU igyekszik szerepet vállalni abban, hogy megelőzzön nagyobb népességmozgásokat Afrika felől, és ezt csak úgy teheti, ha a konfliktusok rendezésében katonai szerepet is vállal. Itt elsősorban békefenntartó missziókra gondolok.

A trendekből következik, hogy az EU-nak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy nagyobb konfliktus Afrikában ne következzen be, és egy olyan folyamatos fejlődés induljon, hogy az életszínvonal emelkedése segítsen megelőzni nagyobb népességmozgások elindulását.

Boros Tamás: Van egy másik téma is, amire érdemes a magyar külpolitikának hangsúlyt fektetnie: nem csak a lakosság és a konfliktusok száma növekszik Afrikában, hanem néhány országban a gazdaság is látványosan erősödik, több országban évi tíz százalék felett növekedett a GDP. Ez olyan kitörés lehet a magyar külgazdaság számára, amivel érdemes számolni. Angola, Etiópia, Mozambik, Tanzánia fontos partnerei lehetnek Magyarországnak. Ezt segítheti, hogy a rendszerváltás előtti években számos afrikai országból érkeztek Magyarországra diákok, és egy részük mostanra hazájuk felső vezetésében van, tehát személyes kapcsolatok is segíthetik az együttműködést.

Arról is írnak, hogy ha újabb konfliktusok robbannának ki államok között, akkor jó eséllyel azok nem hagyományos katonai ütközések lesznek, hanem kiberháborúra, kibertámadásokra kell számítani. Ez mit jelent, hogy nézhet ki egy ilyen támadás, mi lehet a célja?

Bartha Dániel: Az elmúlt évek kibertámadásaiból következően látszik, hogy úgy igyekeznek megtámadni egy országot, hogy az ne rombolja a kereskedelmi lehetőségeket, és ne legyen szükség tartós katonai jelenlétre idegen területen. A kritikus infrastruktúrát igyekszenek lebénítani inkább, alapvetően a közüzemi hálózatok lehetnek a célpontok. Ma már a vízellátás is kompjúterizált, a víztisztításhoz szükséges adalékanyagokat is számítógépes rendszerek irányítják például.

Teljes infrastruktúrát le lehet bénítani kibertámadásokkal, és ezek általában nem váltanak ki katonai reakciót az elmúlt évek tapasztalatai alapján. Könnyebb fenntartani az arányosságot, és kevesebb emberéletet követelnek az ilyen támadások. Sok érv szól tehát amellett, hogy amit korábban katonai támadással intéztek, azt inkább kibertámadással valósítsák meg.

Már látunk erre példákat is: Izraelnek nem volt arra szüksége, hogy iráni nukleáris létesítményeket bombázzon, mint a 80-as és 90-es években tette volna, hanem kizárólag kibertámadásokkal kezelte a helyzetet.

Boros Tamás: Alapvetően két fontos változást hozott a kiberháború lehetősége az előző évszázadhoz képest: ez jóval nagyobb bizonytalanságot jelent, hiszen nem tudjuk ki támad, milyen eszközökkel, és még csak az sem biztos, hogy államok között támadnak ezek a konfliktusok. A változás pozitív oldala, hogy emberéletben jóval kevesebb kárt okoznak, mint a hagyományos háborúk. Úgy tudnak megvívni csatákat különböző entitások, hogy emberéletben nem esik kár, csak az infrastruktúra sérül.