“A korábbi twitem vicc volt és sajnálom, hogy félreértették. Bocsánat.”
Ezt a twitet Anne McElvoy, az Economist szerkesztője, a BBC3 műsorvezetője írta egy olyan, korábbi, törölt bejegyzéséről, amiben nyilvánvalóan nem viccelt. McElvoy előzőleg ugyanis annyit írt, hogy “Please no”, vagyis nagyjából hogy “Ne már”, azt a hírt kommentálva, miszerint a liftzenét játszó, menedzserek által gondosan megtervezett BTS tagjai videóüzenet útján felszólalhattak az ENSZ közgyűlésén.
McElvoyt ezután olyan intenzív támadás alá vették a fanatikus tinédzser rajongók, hogy inkább bocsánatot kért. De a lavina tovább görgött. Anne Hegerty, a The Chase című népszerű brit tévés kvízjáték egyik műsorvezetője ugyanis ezt az egészet látva az posztolta ki, hogy
“Mindez egy alapvetően jelentéktelen kis koreai fiúbanda miatt?”
Ezek után őrá is rászálltak a lombikban létrehozott együttest istenítő agresszív rajongók.
A BTS-jelenség globális mivoltát tökéletesen illusztrálja, hogy McElvoy “bocsánatkérése” szinte egyidőben jelent meg azzal a bocsánatkérő videóval, amiben én kértem bocsánatot, miután előtte egy posztban irtózatosnak és borzalmasnak neveztem a BTS friss, listavezető sikerszámát, a Dynamite-ot, mire a tinédzser rajongók sora írt felháborodott leveleket, felháborodva azon, hogy valaki le meri írni a véleményét az imádottjaikról.