Drága olvasók, kedves magyar BTS-rajongók, tisztelt RM, Jimin, Suga, J-Hope, Jin, V, és Jungkook!

Hibát követtem el, a legnagyobbat, amit újságíró elkövethet: "mi ez a macskazene" stílusban hüledeztem a magyar, az amerikai, a koreai és a mindenféle tinik egyik kedvenc együttesén. Meg is kaptam a magamét egy kazalnyi olvasói levélben, de ezt nem éreztem elég vezeklésnek, íme a nyilvános, videóra rögzített bocsánatkérésem.

A videó után a bocsánatkérés szövegét olvashatod!

Kedves BTS, tisztelt RM, Jimin, Suga, J-Hope, Jin, V, és Jungkook, drága rajongók, úgyis mint Army!

2020. szeptember 21-én, hétfőn reggel 8 óra 29 perckor pillanatnyi elmezavaromban kitettem egy cikket a 444-re, aminek az volt a címe, hogy “Ez az irtózatos koreai szám hódította meg Amerikát”. Azóta beláttam, hogy ezzel a buta és átgondolatlan cikkel - a cikket természetesen légidézőjelek között értettem - szóval a cikkel egy, az egész világot behálózó, boldog Családot sértettem meg. Amelynek nagyjából 113 tagja ezt felháborodott levélben is közölte velem az azóta eltelt napokban.

Ezúton üzenem minden érintettnek, hogy bocsánatot kérek ezért. Most pedig külön, sőt külön-külön is bocsánatot szeretnék kérni a cikkemben szereplő BTS együttes tagjaitól.

Kedves RM, úgyis mint Rap Monster!

Magamba néztem és rájöttem: 2017 okom van bocsánatot kérni. Hiszen 2017-ben történt, hogy ti, fiúk, vagyis Te, Jimin, Suga, J-Hope, Jin, V, és Jungkook megmutattátok, mi az a nagybetűs POP. Amikor a menedzsment közölte, hogy a nevetek attól a naptól kezdve nem azt jelenti, hogy Golyóálló Cserkészek, hanem azt, hogy a Színfalak Mögött, erre ti fogtátok magatokat és beletwitteltétek a világ arcába, hogy

„Nagyon tetszik az új márkaidentitás.”

A Golyóálló Cserkészek eleve milyen név volt már? Tényleg, vajon kinek a golyójára gondolhattak? De ez a Múlt, amin ti úgy léptetek túl, mint a legyantázott mellszőrzeten!

------

Tisztelt Suga, mit is mondhatnék, bocsánatot kérek!

Hogy is bánthattalak meg pont téged, az embert, aki az életem egy igazán nehéz pontján segített nekem! Emlékszem, órák óta menekültem az éjszakai Budapesten, egy agresszív, ugyanakkor teljesen arctalan újságíró elől, aki egyszerűen nem tágított a nyomomból, akárhogy rohantam is. És amikor már feladtam volna, eszembe jutott egy híres gondolatod, amit egy sajtótájékoztatón osztottál meg velünk, amikor a „Közjáték: Árnyék” című számotok értemét magyaráztad el a „Lélek térképe: 7” című albumotokról:

„Az árnyékod mindig veled marad, mindig ott lesz a lábadnál és mindenhová követni fog. A kérdés az, hogy elfogadod-e ezt vagy nem”

Ha nincs a bölcsességed, még mindig ott menekülnék a Nagyfuvaros utcában. Köszönöm, barátom, vagy ha mondhatom így: “né csingó” , bocsáss meg nekem!

-------

Drága Jin, úgyis mint a banda szakácsa, tőled különösen mélyre hajolva kérek bocsánatot!

Te segítettél abban, hogy ne egyszerűen felfedezzem önmagam, de túl is lépjem a saját határaimat! Én már azt hittem, hogy örökre az lesz a kedvenc gasztronómiai idézetem, hogy

„Egyhetes, hűtőben, zárt dobozokban tárolt milánói - külön a szósz és a külön a tészta - felturbózva frissen főtt tésztával is, kolbászzsírral, borsóval, házi paradicsomszósszal, egy egész fej zúzott fokhagymával - a népi gyógyászatban vírusölő és immunerősítő - és »csontegyszerű« reszelt trappistával.”

És ekkor jöttél te, rám néztél - mármint a távolból, a lelki szemeddel - és halkan azt mondtad nekem:

„Ha valami finom, akkor abban nulla kalória van.”

Egy ilyen embert bántottam meg Benned. Őszintén sajnálom!

-------------

J-Hope, bocsáss meg! Pont téged, a csodálatos táncost és életmód-tanácsadót voltam képes megsebezni, aki segített leszoknom a délelőtti lustálkodásról az ágyban! Te tettél koránkelővé, egyetlen mondatoddal:

„Ahogy felébredek, már rohannék is miattad a színpadra!”

Én még Nálad is előbb akarok felkelni, azóta is, minden nap, hogy egyszer talán eljárhassuk kettőnk Táncát. Képes vagy megbocsátani?

-------

Tisztelt Jimin!

Ki volt 2018-ban az egész világ nyolcadik leggyakrabban emlegetett zenésze a Twitteren? És kit nevezett a brit Guardian a történelem tizenhetedik legjobb fiúbanda-tagjának? És ki vagyok én? Egy rettenetes véleményeket hangoztató pondró! Már ha egy pondró képes bármit is hangoztatni a rágó-csócsáló szájszervével! Vagyis voltam eddig, mert Te segítettél megváltozni!

-------------

Kedves V,

Alvó szegek a jéghideg homokban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.

Ma ontják véremet.

Igen, Kedves V., jól hallottad és bocsáss meg kérlek! Mielőtt megismertelek, a kimcsiszagú öregemberek életét éltem és azt hittem, a tömörség csúcsa az a vers, amit az előbb szégyenkezve idéztem. Aztán meghallottalak Téged, ahogy azt mondod:

„I purple you.”

Vagyis Tóth Árpád fordításában:

„Megbíborvörösözlek.”

És az életem megváltozott. Én pedig olyan csúnyán viselkedtem veled, mint a Megváltó Pilinszky Jánossal. Egy élet se lesz elég ahhoz, hogy ezt jóvátegyem.

---------------

Egyetlen Dzsangkukom!

Én is a világ leghíresebb tollaslabdázója akartam lenni, mint Te! És nézd meg, hol tartok én, és hol te! Mennyivel jobban lengetted az Élet Ütőjét, én pedig nyeglén beléd szálltam. Bocsáss meg, és ha bármikor találkozunk, bátran elfenekelhetsz az Ütőddel, egy szavam se lesz rá, Barátom!

-----

Köszönöm, hogy meghallgattak, meghallgattatok, mindörökké BTK, gvigáá néé gemjon, bangtan szunyondán-éé né gviló módu turán, vagyis ha négy fülem lenne, mind a néggyel BTK-t hallgatnék!