Addig oké, hogy kivezetjük a műanyag zacskót, de mi lesz helyette?

• Pár hónap csúszással, de elfogadták nyáron az egyszer használatos műanyagok betiltásáról szóló törvényt.
• A szívószálak, evőeszközök és hasonló termékek mellett betiltják a vastagabb műanyag zacskókat is.
• Ezeket lebomló, szintén egyszer használatos termékek fogják kiváltani.
• A műanyagos szakma hisz a bioműanyagban, a környezetvédők tartós alternatívákat szeretnének.

2021. július elsejétől nem lesz többé műanyag villa és bevásárlózacskó sem a boltokban. A nyáron elfogadott törvény alapján egy sor egyszer használatos műanyag eszköz kerül kivezetésre. A betiltott termékek kiváltására két opció van: a tartós, nem eldobható eszközök használata, vagy pedig az eldobható, de lebomló anyagú bioműanyagoké. Sokan már a műanyagtörvény előtt keresték a lebomlóműanyag-alternatívákat, az utóbbi 1-2 évben egyre többször került ilyen szívószál az italokban a környezettudatosságra törekvő éttermekben, és ebből van az elviteles kávéspohár teteje is.

Ezek legtöbbször PLA-ból készülnek, ami egy növényekből, általában kukoricarostokból előállított, műanyagnak kinéző anyag, és lebomlóként hirdetett csomagolóanyagokat gyártanak belőle. Hasonlóan bírja a gyűrődést, mint a műanyag, viszont nem károsítja a környezetet, mert komposztálható. Ez jól hangzik, de van pár probléma vele:

• lebomlik ugyan, de a legtöbb fajtája csak speciális, ipari körülmények között;
  
• ehhez külön kéne gyűjteni a szelektív gyűjtés során, ami jelenleg a legtöbb helyen még a sima háztartási komposzttal sem megoldott;
  
• de még ha külön is gyűjtenénk, nincs jelenleg az országban olyan üzem, ami a komposztálásukkal foglalkozna.

Lebomlik vagy nem bomlik?

Páran talán még emlékeznek a Qubit két évvel ezelőtti kísérletére, amiben megpróbálták otthoni körülmények között komposztálni a lebomlóként hirdetett zacskót. A kísérlet meghiúsult, az újságírók pedig megkeresték a gyártót, aki azt mondta, hogy szó sem volt nyolc hetes lebomlási időről, és a zacskó lebomlása csak ipari körülmények között garantált. Mint kiderült, ez egyébként fel volt tüntetve a zacskón: a TÜV Austria szabványa szerint a zacskó a sima OK Compost kategóriában volt minősítve, az otthoni komposztálásra alkalmas termékek pedig OK Compost HOME jelzést kapnak.

A TÜV HOME szabványával ellátott termékek maximum egy év alatt lebomlanak az otthon is biztosítható komposztkörülmények között: legalább 23 fok, nedvesség és a komposztban megtalálható mikroorganizmusok szükségesek hozzá. A sima OK Compost (ezt azóta OK Compost INDUSTRIAL-nak hívják) kategóriájú termékeknek magasabb hőmérsékletre és nyomásra van szükségük, ezt hiába dobjuk a házi komposztba vagy ássuk el a kert végében, nem fog belátható időn belül lebomlani.

Az éttermi kellékeket árusító webshopokban egyébként sokszor nem derül ki, PLA címszó alatt milyen besorolású terméket kap az ember. Rá van írva, hogy lebomló, de arról, hogy milyen körülmények között, már nem esik szó.Az egyik legnagyobb baj a PLA-val éppen az, hogy nem tudjuk, hogy a termék, amit kapunk, valóban lebomlik-e, mondja Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője. Ráadásul kinézetre a bioműanyag termékek sokszor teljesen megegyeznek a sima műanyaggal, a jószándékú de figyelmetlen felhasználók pedig bedobják a műanyagos szelektívbe. Ez egyrészt többletmunkát jelent az újrahasznosító üzemben a válogatásnál, ha pedig véletlenül átmegy a rendszeren, rontja az újrahasznosított műanyag minőségét.

Először visszavonták, de aztán mégis lett

Magyarországon idén májusban terjesztették be a törvényjavaslatot, ami 2021. január elsejével betiltotta volna az egyszer használatos műanyagokat. Az eredeti szöveg még az EU-s követelményeken túlmenően - ami a szívószálakat, evőeszközöket és hasonlókat tiltja - a műanyag zacskók betiltásáról is rendelkezett. De még mielőtt a parlament elé kerülhetett volna a javaslat, Semjén Zsolt visszavonta. A hivatalos érvelés szerint a megfelelő helyettesítő termék kidolgozására volt szükség több időre, az Index cikke szerint viszont a soltvadkerti fideszes műanyaglobbi miatt halasztották el a kérdést. Soltvadkert környékén nagyon sok cég él műanyaggyártásból, és legtöbben éppen azokat a vékony műanyagból készülő zsákokat és zacskókat gyártják, amiket a kormány be akart tiltani.

Végül július harmadikán fogadták el az új törvényt, ami 2021. július elsején lép hatályba. Visszalépést jelent a májusi javaslathoz képest, de a jelenlegi állapotnál sokkal szigorúbb rendelkezéseket hoz: a 15 és 50 mikron közötti falvastagságú (ezekben cipeltük eddig haza a napi vásárlást) műanyag zacskókat teljesen betiltja, az ennél vékonyabbakra pedig (ezek a köznyelvben kiflis zacskóként ismert termékek) a jelenlegi 57 Ft/kg-os termékdíj helyett 1900 Ft/kg-os termékdíjat szab.

Ehhez képest a lebomló zacskóknak falvastagságtól függetlenül 500 Ft/kg lesz a termékdíja, így a vastagabb zacskókat teljes mértékben a komposztálható alternatíva váltja fel, a kiflis zacskóknál pedig az árkülönbség miatt esélyes, hogy szintén kiüti a hagyományos műanyagot a piacról.

A társadalom nyitottabb volt már előtte is, főként a multik, de a törvény megszületése óta elég sokrétű lett az érdeklődés, mondja a bioműanyagokról Horváth András, a BS Plastic Kft. szakmai tanácsadója. Ez egyike a nagy hazai műanyaggyártó cégeknek, és egyszer használatos zacskók, valamint zsugorfóliák és más műanyag csomagolóanyagok gyártásával foglalkoznak. Legtöbb versenytársukkal ellentétben ők már nyolc évvel ezelőtt elkezdtek lebomló zacskókat is gyártani, eddig nagyrészt külföldi piacra. Horváth András szerint 1-1,5 éve kezdtek el magyar cégek is érdeklődni a lebomló zacskók iránt,

és inkább a házi komposztban is lebomló alternatívákat keresi a piac.

Nem jó, de nem is tragikus

A környezetvédő szervezetek ambivalens érzésekkel fogadták a törvény végleges változatát. A részleges tiltás nagy eredmény, viszont a lebomló műanyagok szelektív begyűjtése egyelőre nem megoldott. Az Információs és Technológiai Minisztérium létrehozott egy klasztert a vezető műanyagipari cégek és egyetemek részvételével, és az ő feladatuk lesz a szelektív gyűjtés rendszerének kidolgozása is. Magyarországon jelenleg a szelektív hulladékgyűjtés részeként nem szállítják el a konyhai szerves hulladékot sem, így aki komposztálni akar, az vagy otthon épít magának komposztot, vagy Budapesten leadhatja egy-két közösségi komposztáló ponton és a Főkert Zrt. telephelyén.

És akkor mit érünk a bioműanyaggal?

Amíg a megfelelő szelektív begyűjtés és lebontás nem megoldott, addig nem sokat. Ha használat után tényleg csak az út szélére hajítjuk, akkor valamivel jobbat teszünk a környezettel, mintha a sima műanyagot dobnánk oda, mert a nejlonszatyor ötszáz éves bomlási idejénél hamarabb, és a környezetet legalább nem károsító összetevőkre fog bomlani. De ha már elmegyünk a kukáig és oda dobjuk, sokat nem fog számítani, hogy egyébként lebomló anyag volt vagy műanyag. A szemetesből a kommunális hulladék két helyre kerülhet: vagy az égetőben hasznosítják, vagy a lerakóra viszik. Lebomlani viszont ott sem fog, a lerakók lényege ugyanis az, hogy hermetikusan elzárják a világtól az oda temetett szemetet, és ilyen körülmények között az egyébként komposztálható szerves anyagok sem tudnak lebomlani.

Kmetty Eszter vegyészmérnök, a BS Plastic cégvezetője és Horváth András szerint a szelektív begyűjtési rendszeren dolgozni kell, de nem megoldhatatlan feladat. Az egyszer használatos műanyag eszközök nagy része kényelmi szempontokat szolgál, ezért amit lehet, ki kell váltani tartós alternatívával. A zacskók teljes elhagyása viszont élelmiszerhigiéniai és egyéb szempontok miatt nem reális.

"Arról az oldalról kéne ezt megfogni, hogy igenis tessék ezt pénzért adni, ha már kell, akkor legyen lebomló, és ne lehessen másfajta, mert onnantól kezdve, hogy van másfajta is, az emberek össze fogják keverni, nem fogják tudni hogy melyik kukába dobják", foglalta össze Horváth.

Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke szerint megfelelő begyűjtés mellett átmeneti megoldásként elfogadható a bioműanyagok használata, a valódi zöld alternatívát viszont a szemléletváltás jelentené, az egyszer használatos eszközök végleges elhagyása.

A fogyasztói kultúrában, amiben élünk, nagyon elterjedt az a magatartás, hogy vásárolj meg valamit, használd rövid ideig és dobd el, és ezáltal jutunk el oda hogy a Föld erőforrásai kezdenek kimerülni, mondja.

Az egyszer használatos eszközök előállítása, ha lebomlanak is, újabb és újabb erőforrásokat igényel, a hosszú távú megoldást a tartós alapanyagokból készült eszközök és a csomagolásmentes megoldások jelentenék. Lehet, hogy a szelektív gyűjtés és a lebomlóműanyag-alternatívák elaltatják a bűntudatunkat, a Földet viszont egészen biztosan nem mentjük meg vele.