Szegény külpolos újságíró panaszai

Amióta Donald Trump a pletykalapok celebrovatából komolykodó politikai újságok bel- vagy külpolitikai oldalaira került át, állandó problémát okoz annak értelmezése, hogy mi az anyám kínját mond. Még a 2016-os kampány elején, amikor még egyáltalán nem volt biztos Trump jelöltsége, és egzotikus kampányát még nem a legnagyobb sztárok, hanem legfeljebb gyakornokaik követték az amerikai tévékben, a CNN egyik ilyen gyakornokának sikerült jól megfogalmaznia ezt: Nehéz rájönni, hogy mire gondol, amikor szavak jönnek ki a száján. 2017 óta komoly szakirodalma van annak, hogy hogyan küzdenek a nem angolszász országok újságírói Trump gyakorta értelmetlen mondataival. Mert ha csak szimplán lefordítanánk az értelmetlen szóhalmazt, az olvasó joggal gondolhatná, hogy az újságíró hülye. De hogyan fordítsunk értelmesre valamit, ami értelmetlen? Ahogy telik az idő, egyre ritkábban akadok fenn az ilyesmin, de Trumpnak most ismét sikerült olyan mondatot alkotnia, amitől beloopolt az agyam, élő expanding brain mémmé nemesültem.

Hétfőn, miután kiengedték a kórházból, amit maszkja diadalittas letépésével ünnepelt, a kamerába hunyorítva arról kezdett magyarázni, hogy elkerülhetetlen volt a megfertőződése, mert ő az első vonalban harcol. Záró gondolatként pedig közölte, hogy [n]obody who was a leader would not do what I did. Ember legyen a talpán, aki ezt lefordítja. Vajon mire gondolhatott? Talán arra, hogy a világ összes vezetője azt csinálta volna, amit ő, de jó ötven százalék esélyt látok arra is, hogy pont az ellenkezőjére. Biztosan annyit mernék csak kijelenteni, hogy beszélt.