Munkanélküli támogatást kért, hónapokig válaszra sem méltatták, aztán még őt hozta ki hibásnak a kormányhivatal

Vivien is egyike volt annak az 56 ezer embernek, akik márciusban, a járvány berobbanása után elvesztették a munkájukat. Sosem volt még ilyen helyzetben, de most arra kényszerült, hogy álláskeresési támogatást kérjen az egyik budapesti kormányhivataltól.

Ehhez először is regisztrálnia kellett az álláskeresők nyilvántartásába, amihez egy sor dokumentumot kértek tőle emailben. Lemásolta a személyes iratait, a bizonyítványait, az egészségügyi kiskönyvét, és kitöltött egy ötoldalas kérdőívet, hogy megállapítsák, jogosult-e az ellátásra.

Aztán várt.

Április közepén nyújtotta be a kérelmet, és mivel napokig semmilyen választ nem kapott, május elején telefonon érdeklődött. „Egy nagyon kedves hölgy azt mondta, sajnálja, hogy ilyen sokáig tart a dolog, és igyekeznek, de nagyon sokan jelentkeztek.”

Ezután soha többé nem vették fel neki a telefont, úgyhogy július elején ismét emailben próbálkozott. Másnap reggel választ is kapott, azt írták:

„A kérelmek nagy száma miatt nem állt módunkban előbb jelentkezni, ezért elnézését kérjük! Az elbírálás folyamatban van, a kérelmek feldolgozása azok benyújtásának időrendi sorrendjében történik. Amennyiben a benyújtottakon felül további iratra lenne szüksége Hivatalunknak, ügyintézőnk keresni fogja.”Nagyon hátul lehetett a sorban, mert a következő hetekben is hiába várt. Szeptember 14-én, 145 nappal a kérelem leadása után dühösen érdeklődött egy újabb levélben, nem tartják-e felháborítónak, hogy írásban semmilyen információt nem adnak, telefonon pedig képtelenség őket elérni.

Ekkor hirtelen felgyorsultak az események: másnap kapott egy emailt arról, hogy nem nyújtotta be az „adatlap tartási kötelezettségről” nevű iratot az utolsó munkahelyéről, pedig ez kötelező. És kifelejtette a vállalkozására vonatkozó adóhivatali igazolást is, ami alapján kiszámíthatják a járadék összegét. Ez legfeljebb bruttó 161 ezer forint havonta, és három hónapig jár.

Vivien válaszul elküldött néhány iratot, de a hivatal október 2-i válasza szerint nem a megfelelőket. Ezeket végül október 5-én küldte el az ügyintézőnek, aki azt írta,

„a részben megküldött hiánypótlása időn túli, így már nem fogadható el”.A végzés szerint majdnem fél évvel azután, hogy beadta a kérelmét, végül az ő hibája miatt szüntették meg az eljárást anélkül, hogy a hivatal időben intézkedett volna. Fellebbezni nem tud, de kérheti az eljárás teljes megismétlését, ami persze ki tudja, mennyi időt emésztene fel ismét. Indíthat közigazgatási pert is, ami szintén időigényes, ráadásul harmincezer forintjába kerülne, igaz, azt legalább nem kell előre kifizetnie. Vivien egyelőre tanácstalan, érdemes-e tovább ütnie a vasat, vagy inkább hagynia kellene a fenébe az egészet.

Valószínűleg nem egyedi a története, augusztusban a Népszava írt kígyózó sorokról egy budapesti kormányhivatal előtt, ahol sokan szintén álláskeresési támogatást kértek. A lapnak többen azt mondták, három hónapba telt, mire regisztrálták őket.

A fővárosi kormányhivatalokban már tavaly is kritikus volt a létszámhiány, pedig akkor még nem is ütött be a válság, ami tovább növelte a leterheltségüket.