Az OSC-Újbuda pólósa elmesélte, hogy halt meg majdnem a koronavírustól

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.

Elvileg majdnem mindenki tudja, hogy a koronavírus fiatal, erős, egészséges embereket is megbetegíthet. De hogy hogyan és mennyire, arról kevesen beszéltek eddig olyan részletességgel, mint a vízilabdás Tóth Kristóf, az OSC-Újbuda 24 éves centere a vlv.hu-nak adott interjújában.

Tóth klubját augusztus végén rogyasztotta meg a járvány: 14 játékos közül tízen bizonyultak pozitívnak. Hősünk társaihoz hasonlóan otthoni karanténban pihent, különösebb tünetei nem voltak azon kívül, hogy kicsit fájt a mellkasa. Aztán egy szerdai napon a jobb melle alatt és a hátán erősebb fájdalmat érzett, olyasmit, mint amikor a levegő beszorul. Hajnalban telefonált a mentőknek, akik Algopoyrint javasoltak neki. A fájdalomcsillapító segített, de mivel a probléma másnap visszatért és egyre erősödött, Tóth végül bement a László Kórházba.

Azt, hogy a koronavírus milyen sebességgel képes leteríteni egy embert, az ezt követő órák eseményei drámaian bizonyították.

A sportolótól a kórházban egyből vért vettek és csináltak rajta egy PCR-tesztet és épp küldték volna a CT-vizsgálatra, amikor megérkezett a vérvizsgálat eredménye. A vérképe annyira ijesztőnek bizonyult, hogy a CT-re már tolószékben vitték. Ott kiderült, hogy kétoldali, masszív tüdőembóliája és tűdőgyulladása van. 

Az állapota olyan sebességgel romlott, hogy a CT-zés után súlyos veszélyhelyzetbe került:

„Ezután életem legrosszabb félórája következett. Borzalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban és a hátamban egyszerre, valamennyi levegővételnél, minden egyes mozdulatnál. Folyt rólam a víz, mint egy erős kondiedzés után és már beszélni sem tudtam. Sajnos az is bekövetkezett, hogy elkezdtem fulladni, semmilyen módon nem kaptam levegőt. Örök hála az ápolóknak, nővéreknek, akik villámgyorsan rendbe tettek, s elkezdték egy orrszondával adagolni belém az oxigént.”

Az embólia mellett véralvadásgátlóval és vírusgyógyszerrel is kezelt, 24 éves Tóth ezután másfél hétig orrszonda segítségével lélegzett. Két hét elteltével felszívódott az embólia és nagyjából elmúlt a tüdőgyulladás is, de a tünetei a harmadik héten szűntek csak meg. Három hetet és három napot töltött összesen a kórházban, de a PCR-tesztje viszont csak az ötödik hét után lett negatív, vagyis addig aktív maradt a vírus a szervezetében. 

Az orvosai azt mondták neki, hogy valószínűleg folytathatja a sportolást – ez közben egyáltalán nem volt biztos –, de ha sikerül is visszatérnie, nagyon hosszú folyamat lesz. „Senki nem tudja megmondani, hogy meddig tart a rehabilitáció, amit nem szabad siettetni” – mondta Tóth. 

Az orvosok biztosan azt sem tudták megmondani neki, hogy ezután védetté vált-e. Azt mondták neki, hogy 10 emberből 3-4 vérében jelenik meg az ellenanyag és nála ez volt a helyzet, így egy fél évig valószínűleg, bár nem garantáltan védett az újrafertőződéstől. 

Már nyomdában a MAKRO

Lépj be a Körbe október 20-ig, hogy október végén neked is küldjünk egy tiszteletpéldányt.

Belépek