Elfogyott a víz a mexikói-amerikai határon

Apokaliptikus katasztrófafilmek és a klímaválság legsötétebb forgatókönyvei szoktak olyan jövőt jósolni, amelyben az életben maradásért folytatott harc a víz körül forog. Bár háború még nem tört ki miatta, a világon egyre több helyen vannak komoly konfliktusok az egyre fogyatkozó víztartalékok körül. A 444-en is írtunk arról, hogy miután Etiópiában elkezdték feltölteni a Níluson kialakított hatalmas víztározót, a folyón lejjebb található országok, Szudán és Egyiptom egészen komoly fenyegetésekkel válaszoltak.

Most a világ másik felén, Mexikó és az Egyesült Államok határvidékéről alakult ki olyan viszály a víz miatt, ami a politikai feszültség mellett már emberéletet is követelt.

A helyszín Chihuahua állam Mexikó északi részén, amit csak egyetlen folyó, a Rio Grande, és a bizonyos szakaszain annak mentén épített fal választ el a sokkal nagyobb és gazdagabb északi szomszédtól. Itt a táj olyan, mint a vadnyugati filmeken, helyenként sivatagos, máshol száraz szavanna vagy kopár hegyvidék. Kevés a csapadék, a kutakból, víztározókból érkező öntözővízért komoly a verseny a helyi földművesek és farmerek közt.

A chihuahuaiak azonban nem oszthatják szét az összes vizüket, egy részét át kell adniuk az amerikaiaknak. Egy 1944-es szerződés értelmében a határ két oldalának vízkészleteit úgy kell megosztani a két ország között, hogy az mindkét félnek a lehető legkedvezőbb legyen. A megállapodás szerint Mexikó egésze négyszer annyi vizet kap, mint amennyit át kell adnia az amerikaiaknak, azonban hiába az országos szinten kedvező mérleg, Chihuahua állam rosszul jár az osztozkodásban.

A mexikói félnek évente összesen 431 millió köbméter vizet kell exportálnia, aminek 54 százalékát Chihuahuának kell beadnia a nemzeti közösbe. Azért, mert a Mexikóban Río Bravo néven ismert Rio Grande legnagyobb déli mellékfolyója, a Rio Conchos Chihuahuán keresztől érkezik a határhoz.

Az átlagosan csapadékos években Mexikó át tudott adni a szerződésben foglaltaknak megfelelő mennyiségű vizet a határ túloldalán abból élő texasi farmereknek, idén azonban különösen súlyos szárazság sújtja az államot, ahol egyébként is minden cseppnek megvan a helye. A víz itt akkora érték, hogy az Al-Jazeera által megszólaltatott mexikói újságíró szerint a szervezett bűnözés után ez a chihuahuai erőszakos bűncselekmények második legfontosabb katalizátora. Szerinte a folyamatos vízhiányról itt hagyományosan az illegális kutak és a gátak és csatornák rossz állapota tehet.

Az eleve vízhiánnyal küzdő chihuahuai mezőgazdaságot pedig csak még rosszabb helyzetbe hozta a globális felmelegedés, valamint hogy az 1994-ben életbe lépett Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény ide vonzotta az ország többi részéből azokat a mexikói földműveseket, akik az amerikai piacra akartak termelni.

Az így már eleve nehéz helyzetben lévő chihauhuai farmereknek a 2020-as aszály végleg betett. A mexikói szövetségi rendőrség már februárban, amikor sejteni lehetett, hogy baj lesz, átvette a Conchos legfontosabb víztározója, a La Boquilla védelmét. A vizet követelő chihuahuaiak, az év folyamán tüntettek, kormányépületeket gyújtottak fel és még egy rövid időre néhány politikust is foglyul ejtettek annak reményében, hogy így sikerül megkaparintaniuk az amerikaiaknak szánt vizet.

A legsúlyosabb összecsapásra szeptember 8-án került sor, amikor több ezer, kövekkel és botokkal felfegyverzett chihuahuai földműves szabályosan megrohamozta a La Boquillát védő néhány száz rendőrt. Az utóbbiak jobbnak látták inkább megfutamodni. Eközben a közeli nagyvárosban, Deliciasban is volt tüntetés, és ez tragikus véget ért. Nem egészen világos, hogy pontosan mi történt, de a farmerek és szövetségi rendőrök összecsapása után egy tiltakozó nő meghalt, férje pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

A rendőrség brutális fellépése csak olaj volt a tűzre, az azóta eltelt hetekben folyamatosan feszült a hangulat a Conchos folyó környékén. A mexikóiaknak október 24-ig több mint 400 millió köbméter vizet kellene átjuttatniuk az amerikai határon, miközben a dühös farmerek még mindig ellenőrzésük alatt tartják a La Boquilla víztározót. Erre válaszul a mexikói rendőröket most már a katonaság is segíti abban, hogy a Conchos és az általa táplált csatornarendszer vizét senki ne tudja megdézsmálni. Ez jelenleg azt jelenti, hogy a környéken élő 30 000 ember nem jut elegendő vízhez.

A mexikói sajtó úgy tudja, hogy az ország kormánya most azt próbálja elérni az amerikaiaknál, hogy fogadjanak más víztározókból származó vizet a szerződésben megállapított mennyiségig. Nem lesz könnyű az északi szomszéddal bármilyen egyezségre jutni, hiszen Donald Trump politikájának alappillére a keménykedés a mexikóiakkal, és ebből néhány héttel a november 3-i elnökválasztás előtt biztosan nem akar menteni.

Külön nehezíti a helyzetet, hogy a mexikói vízre abban a Texasban tartanak igényt, amit Trump és a Republikánusok semmiképpen sem veszíthetnek el, ha meg akarják tartani a Fehér Házat, márpedig a közvéleménykutatások szerint a déli államban szoros lehet a meccs. Greg Abbott, Texas republikánus kormányzója mindenesetre már Mike Pompeo külügyminiszter közbenjárását kérte azért, hogy Mexikó teljesítse az idei vízkvótát. A megoldás kulcsa valószínűleg nem a chihuahuai földművesek kezében van, és nem is feltétlenül az ő szempontjaikat fogja előtérbe helyezni.

(Források: Al Jazeera, Diario de Chihuahua, New York Times)