A vereség után leolvadó agyú edző monológja a fociuniverzumnak ugyanolyan fontos része, mint a bemelegítés, a presszing vagy a hangos éneklés a stadionban. Egy-egy őrjöngő, hisztérikus vagy elcsukló hangon előadott nyilatkozat jobban beépülhet a futballemlékezetbe, mint egy nagyszerű csapat támadó formációja, gondoljunk csak Giovanni Trapattonira:

Ezen a szinten teljesített most Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia edzője, miután a csapata sorban harmadjára is kikapott, egymás után másodszor 3-0-ra, ezúttal a tökutolsó és eddig reménytelen Diósgyőrtől.

Hornyák meccs utáni nyilatkozatának megértéséhez érdemes felidézni, hogy a miniszterelnök csapata úgy kezdte az évet, hogy szinte a teljes első kerete koronavírusos lett. Így a csapat, ami neve ellenére jórészt magyar szinten drága külföldi légiósokból áll, kénytelen volt a B és C játékosaival kiállni - vagyis azokkal a magyar fiatalokkal, akik miatt elvileg létrehozták az egészet. Ehhez képes az első négy bajnokijukból hármat megnyertek. Aztán elkezdték visszatenni a csapatba az időközben felgyógyuló zsoldosaikat, azóta az eredmény 3-ból 3 vereség, 1 lőtt góllal és 8 kapottal.

“Szétromboltuk a nyerő csapatot, a fiatalokat.”

- kezdte a beolvasást az elgyötört arcú Hornyák, és nem mondta meg, hogy a többesszám kire vonatkozik. Ha ez ennyiből nem lett volna érthető, Hornyák nemsokára meglepő nyíltsággal utalt arra, hogy nem, vagy nemcsak ő állítja össze a csapatot:

“Ha nem lesz rend az öltözőben, ha egymásra fognak irigykedni, és nem a pályán dől el, hogy ki játszik és milyen erős, akkor nekem itt nincs keresnivalóm.”

Hogy a gondolatsort így zárja le: “Mindenki csak irányítani szeretne, de játszani senki.”

Hornyák úgy gondolta, a fiatalok győzelmi szériája motiválóan hat az idősebb játékosokra, az utóbbi két mérkőzésen viszont fel sem ismerte a csapatát.

Akikre tényleg dühös lehet, mert név szerint felsorolta a bűnös középpálya tagjait, akik, mit tesz isten, mind drága légiósok:

“A felelősségről beszélek. Nagyon erős középpályánk volt Knezeviccsel, Balutával, Plsekkel, Van Nieff-fel. Persze, néhányan formán kívül vannak még, de itt kell megmutatni magukat a pályán, és nemcsak a Ferencváros ellen, hanem Diósgyőrben is. “

“Hazudnék, ha azt mondanám, nem tudom, mi a baj” - mondta ezek után Hornyák, de nem, nem mondta meg, ki súg a csapatösszeállításkor, hanem hirtelen kanyarral áttért a szeretetre:

“Érzem azt, hogy nem szeretik egymást a játékosok, nincsenek rendben a kapcsolatok az öltözőben.”

Vagyis belegondolva nem is annyira nagy kanyar volt ez, hiszen kik azok, akik inkább szeretik egymást: az együtt felnövő akadémisták, vagy az innen-onnan jött légiósok?

Hornyák a kiborulása csúcs- vagy mélypontján elkövette a Klasszikus Edzői Szarvashibát, kimondva, hogy vagy ő, vagy azok, akik nála többen vannak és sokkal többe kerültek:

“Ha ehhez nem tudunk alkalmazkodni, nem leszünk erősebbek, akkor az ilyen eredmények jönnek, mint a mai. Én ezen megpróbálok változtatni, de hogy lesz-e erre erőm? Vagy én, vagy ők. “

Hornyák ezután megdicsérte saját magát és még egyszer odaszúrt az alulteljesítő játékosoknak:

“Én nyitott vagyok arra, hogy jó taktikát szabjak, ezzel ma sem volt gond. De készülhetek én bármilyen taktikával, ha ilyen hibákkal játszunk, és húsz perc után kettő nullás hátrányban vagyunk. A játékosoknak mélyen magukba kell nézniük, ez megtörténik, vagy nem. “

Kíváncsian várjuk, mi lesz ebből, mivel már a játékosok nyílt betámadása sem szokott jó vért szülni a fociban, a csapatösszeállításra vonatkozó célozgatásokról nem is beszélve.

De a nyilatkozat kétségtelenül szenvedélyes volt, drámai, őszinte és igen szórakoztató. Az egész interjú itt élvezhető végig:

(via nso.hu)