„Egyszer csak megjelent rajtam két fehér fénypont”

Három, Bécsben élő magyar fiatalt kérdeztünk a terrortámadás estéjén átélt élményeikről, és a merénylet másnapján tapasztaltakról.

Lacinak, a CEU bécsi campusán tanuló doktorandusz este fél kilenc körül indult el leopoldstadti albérletéből a belváros irányába, hogy barátaival találkozzon a Mariahilfer Strasse környékén. Bár a Duna belvárosi mellékágán átvezető hidat már akkor lezárták, azt hitte, „csak valami baleset történt”.

Alternatív útvonalon tehát tovább indult a belvárosba, a találkozó előtt még egy pizzát tervezett bedobni.

„Útközben láttam, hogy az emberek a másik irányba mennek, és egy férfi még mondott is nekem valamit németül, amit nem értettem, de gondoltam, lehet, nem jó irányba tolom a biciklim, megint csak ez az osztrák szabálykövetés. Aztán amikor ki akartam kötni a biciklimet, akkor egészen kiürült az utca, mindenki behúzódott valahova. Azt hittem, lovas hintók jönnek mindjárt, a maguk szokásos bécsi tempójában, nekik engednek utat. Majd mintha rendőröket láttam volna: akkor arra gondoltam, hogy na, megint egy klímatüntetés”

– mesélte. „Érdekes, mennyire sokáig nem gondoltam arra, hogy baj van, hiszen az eddigi bécsi tapasztalataim alapján kialakult prekoncepcióimat vetítettem az eseményekbe.”

„Aztán egyszer csak megjelent rajtam két fehér fénypont, a terrorelhárítók gépfegyverének fénysugara, és láttam, hogy az a néhány ember, aki még kint van, magasba tartja a kezét.”

Ekkor ő is így tett, majd amikor a rendőrök pár másodperc után egy másik utca irányába siettek, gyorsan ránézett a telefonjára, és ekkor tudta meg, mi történt. Ezen a térképen mutatta meg nekünk, milyen kis távolságra volt ekkor a lövöldözések egyik helyszínétől.

Laci ezután még haza tudott menni, de sokan a belvárosi éttermekben, bároknak egyéb nyilvános helyeken ragadtak. A Bécs dolgozó Fruzsinának a barátai is így jártak. Utoljára fél 1-kor beszélt velük, akkor még mindig nem mozdulhattak.

Fruzsina egyébként hétfő este csak otthonról figyelte a híreket, de így is megrázták a történtek:

„Ilyen közelről még sosem éltem át hasonlót, úgyhogy nehéz szavakba önteni. Sokkolt az eset, egyáltalán nem számítottam arra, hogy Bécsben ilyesmi történhet. elvégre Bécs egy biztonságos város, «a világ legélhetőbb városa».”Bár ma nem hagyta el lakéását, mivel otthonról dolgozik, azt mondja, amint lehet, kimegy az utcára:

„Ennek az egésznek az egyik fő célja a félelemkeltés és ennek nem akarok teret adni.”

Ennél óvatosabb Anna, aki Lacival együtt él a leopoldstadti albérletben, és jobbnak látja, ha a hatóságok kérésének megfelelően ma inkább otthon marad. Még azon is elgondolkozik, hogy lemenjen-e a ház elé cigizni, „nincs olyan távol az első kerület”.

Ausztriában egyébként is kedden lépnek életbe a súlyosbodó járványhelyzet miatt bevezetett kijárási korlátozások. Este 8 és reggel 6 óra között kijárási tilalom van érvényben, napközben zárva tartanak az éttermek és a kávézók, az egyetemeken pedig távoktatást rendeltek el. „Szóval amúgy se nagyon mennék ki, legfeljebb sétálni és biciklizni, ezeket most tudom szüneteltetni egy kis ideig” – magyarázta Laci.

Bécs híresen magas színvonalú szociális ellátórendszere most láthatóan igyekszik jobban odafigyelni azokra a városlakókra, akiket pszichésen megviselhettek a hétfő este történései. A Bécsi Pszichoszociális Szolgálat (PSD) növelte sürgősségi telefonos lelkisegély-szolgálata munkatársai számát, hogy gyorsan támogatni tudják a segítséget kérőket. Georg Psota, a PSD főorvosa a Der Standardnak elmondta, tegnap este óta „hatalmas növekedést” észleltek a bejövő hívások számában. A telefonálók között voltak a merényletek idején a környéken tartózkodók, de olyanok is, akik ugyan nem voltak közvetlenül érintettek a hétfő esti eseményekben, de azt mondták, „egyszerűen félnek”. És olyan kezelés alatt álló pszichiátriai betegek is jelentkeztek segítségért, akikből szorongást váltottak ki a tegnap történtek.