Joe Biden óvatosan tört a csúcsra

2020 november 3., kedd 14:40

Amikor Barack Obama frissen megválasztott szenátorként a külügyi bizottság tagja lett, és kénytelen volt a testület akkori elnökének, Joe Bidennek a végeláthatatlan eszmefuttatásait végighallgatni, attól tartott, hogy egyszer majd elájul az unalomtól. Az asszisztenseinek kis cetliken könyörgött, hogy lőjék le, és ezzel váltsák meg a további szenvedéseitől.

Amikor néhány évvel később felkérte, hogy legyen az alelnök-jelöltje, akkor csak egy feltételt szabott neki: próbálja a mindenkori véleményét tömören, lehetőség szerint 10 percen belül elmondani. Nyolc év közös kormányzás alatt Obama mégis megkedvelte Bident, olyannyira, hogy rendszeresen testvérének nevezi nyilvános rendezvényeken. Amikor Biden jelzáloghitelt akart felvenni a házára, hogy rákos fiának a különleges gyógykezelését finanszírozhassa, akkor Obama a saját vagyonából adott neki kölcsön, hogy ne kelljen a hitellel is bajlódnia.

Ezek a mostani kampány idején nyilvánosságra került történetek Joe Bidennek két olyan tulajdonságát is kiemelik, amelyek nagyban segítették abban, hogy ő legyen a demokraták idei elnök-jelöltje: unalmasnak látszik, és fájdalomtól edzettnek, vagyis Trump ellentétjének. Ha unalmas, akkor nyugalmat és kiszámíthatóságot hozhat, ha pedig sokat gyászolt, akkor érzékenyebb lesz a hétköznapi emberek problémáira. Trump vele szemben provokatív, izgalmas, és akkor is sikeresnek és győztesnek mutatja magát, amikor beteg vagy éppen a csőd közelében van.

Abban is igen különböznek, hogy míg Trump idején látványosan rosszabbodott a viszony a republikánus és demokrata párt között, addig Biden közel 5 évtizednyi politikai karrierjének egyik fő jellemzője, hogy ő volt az a demokrata, aki képes alkukat kötni a republikánusokkal. Akár ellenzékben volt, akár Obama alelnökeként kellett egyezkednie, sokszor tudott kompromisszumokat kötni a másik oldallal, bár ezért a demokraták radikálisabb politikusai sokszor nehezteltek rá, mondván túl sokat engedett.

Miközben ez a képessége a washingtoni, színfalak mögötti politizálásban fontosnak számított, addig kifelé éppen ez az örökké középen állása tette szürke politikussá. Hiába van az amerikai politika első vonalában 1973 óta, nem sok személyéhez kötődő karakteres kezdeményezést lehet feljegyezni tőle. Az egyik legérdekesebb adat róla az, hogy már akkor szenátor volt, amikor a mostani szenátus több tagja még meg sem született.

Hétköznapi Joe

Joe Biden 36 év óta az első demokrata elnök-jelölt, aki nem járt elitegyetemre, vagyis az Ivy League-nek nevezett nyolc patinás intézmény egyikére sem. Meglehetősen szegény sorból tört fel: az apja kazánok tisztításával, majd használt autók eladásával foglalkozott. Mivel Biden egész életében közhivatalnokként dolgozott, a hetvenes években ő volt a legszegényebb tagja a szenátusnak. Az utóbbi években lett csak igazán vagyonos, amikor volt alelnökként fantasztikus óradíjért vállalt fellépéseket elegáns rendezvényeken.

Ha megválasztják, akkor Biden lesz a második katolikus elnök az USA történetében, az eddigi egyetlen J. F. Kennedy volt. Jövőre már 78 éves, és ezzel ő lesz minden idők legidősebben hivatalba lépő elnöke, ha győz. Ha a most 74 éves Trump nyer, akkor pedig ő éri el ugyanezt a rekordot, úgyhogy mindenképpen korelnök lesz az új elnök.

Harmadik próbálkozása ez

Biden harmadszor ment most neki az elnökválasztásnak. Először az 1988-as megmérettetésre készült, de nagyon hamar, már '87 kora őszén kiszállt, miután kiderült, hogy a brit Munkáspárt elnökétől kölcsönzött szöveggel kezdett kampányolni, és nem jelezte sehol, hogy nem a saját gondolatait népszerűsíti.

Másodszor 2008-ban próbálkozott, ahol az előválasztáson az egyik ellenfele Barack Obama volt, de akkor is elég hamar kiszállt. Rögtön az első előválasztás után, ugyanis Iowában a szavazatok 1 százalékát sem szerezte meg.

Párban a párt túloldaláról

Obama mégis őt választotta alelnök-jelöltnek. Valószínűleg azért, mert a delaware-i szenátor alkalmasnak tűnt a konzervatívabb szavazók meggyőzésére. Nem csak mert fehér volt, és évtizedek óta szenátor, vagyis a régi idők hagyományaira emlékeztette a választókat, hanem azért is, mert sokkal óvatosabb nézeteket képviselt, mint a demokraták liberális szárnyához tartozó Obama.

Szemben az elnök-jelölttel, Biden nem akart általános társadalombiztosítást, támogatta az iraki háborút, és a 90-es évek elején megszavazta a jogvédők által gyűlölt három csapás törvényt, valamint támogatója volt a drogellenes rendőri intézkedések kiszélesítésének is. A mostani kampányban is fejére olvasták, hogy a 70-es években ellenezte az iskolai körzetek összekeverését, aminek köszönhetően a fekete és fehér szegregált környékek gyerekei egymás iskoláit kellett hogy látogassák.

Biden lemásolta Obama 2008-as receptjét, és maga is olyan alelnök-jelöltet választott, aki szintén indult ellene az előválasztáson, és hozzá képest a demokrata párt egy másik ideológiai frakciójához tartozik, ebben az esetben Bidennél sokkal liberálisabb elveket képvisel. Kamala Harris az első női elnök lehet, ha Biden győz, de 2024 előtt meghal. Az alelnök-jelölt apja jamaikai, az anyja indiai, és ő maga kaliforniai főügyészként a meleg házasság elismeréséért harcolt, és a lakáshitelesek jóhiszeműségét kihasználó bankok ellen is komoly küzdelmet vívott.

Joe Biden és Kamala Harris Fotó: MANDEL NGAN, SAUL LOEB/AFP

Utóbbi küzdelmében került először kapcsolatba a Biden családdal, 2011-ben. Akkoriban az USA öt legnagyobb bankja megállapodott a szövetségi kormánnyal, hogy némi kártérítést nyújtanak a válságban bajba jutott lakáshiteleseknek, de úgy, hogy a pénzt az USA államai kapják, és oszthatják szét. Harris kevesellte a Kaliforniának járó 2 milliárd dollárt, és hiába intette Obama kormánya önmérsékletre, jogászokat bérelt fel, és végül az összeg tízszeresét, 20 milliárd dollárt harcolt ki Kaliforniának. Harrisnak ebben a küzdelemben kevés demokrata szövetségese volt, az egyik azonban éppen Joe Biden egyik fia, Beau Biden lett, aki akkoriban Delaware állam főügyésze volt.

Családi tragédiák

Beau Biden 2015-ben agyrákban meghalt, és az apja elsősorban azért nem vállalta a 2016-os jelöltséget, mert gyászolta a fiát, nem érezte alkalmasnak magát arra, hogy végigcsinálja a választást. Bidennek ez volt a második tragédia az életében.

1972-ben a felesége három gyerekükkel a család frissen vásárolt karácsonyfáját vitte éppen autóval haza, amikor balesetet szenvedtek. Biden felesége és csecsemő kislányuk meghalt, míg a két fiú, Beau és Hunter súlyos sérüléseket szenvedtek.

Biden nem is akarta átvenni szenátori mandátumát januárban, végül a demokrata párt vezetői győzték meg, hogy mégis kezdje meg politikai karrierjét. A két fiú akkor felépült, de Beau az említett betegségében fiatalon meghalt, míg Hunter évtizedekig küzdött alkohol- és drogfüggőségével. Az utóbbi években ukrajnai gázüzletei miatt is erősen támadták, erről részletesen itt írtunk.

Biden 1977-ben újra megnősült, második házasságából egy lánya született. Felesége az első alelnökné volt az USA történetében, aki ebben a pozíciójában is állásban maradt. Jill Jacobs egy főiskolán tanított akkoriban.

Balos fordulatot vett

Biden az előválasztási kampányát egy kifejezetten konzervatív pozícióból indította, és a nagyvállalatokat keményen adóztatni kívánó, illetve radikális környezetvédelmi intézkedéseket ígérő ellenfeleivel szemben azt hirdette, hogy semmilyen komoly változást sem akar. Miután megnyerte az előválasztást, sokkal nyitottabb lett a demokrata párton belüli baloldali és zöld elképzelésekre, különösen a klímaváltozás elleni küzdelemre. De sok konkrétumot a kampányban nem ígért, a legfőbb üzenete az volt, hogy ő normális, míg Trump bolond.

A legtöbbet arról beszélt még, hogy ő sokkal hatékonyabban védekezik majd a koronavírus járvánnyal szemben. A gazdasági visszaesést jelentős állami fejlesztési programmal kompenzálná, különösen a megújulók terén - némileg hasonlóan az EU Green Deal nevű tervéhez. Négy év alatt 2 billió (!) dollárt költene az ipar zöld átalakítására és egyéb környezetvédelmi beruházásokra.

Külügyekről beszélt még sokat. Megígérte, hogy az USA régi szövetségesei, mindenekelőtt az európaiak újra számíthatnak majd Amerikára, és azt is ígérte, hogy a kormánya visszatér majd az értékalapú kapcsolatokhoz, és a szerződések, nemzetközi intézmények elismeréséhez.

Mivel Biden sokáig volt a szenátus külügyi bizottságának az elnöke, és Obama helyetteseként ő irányította az ukrán-orosz háború kitörésekor az USA térségbeli politikáját, a szakértelme és kapcsolatrendszere is arra utal, hogy ezt a régiót sokkal komolyabban fogja venni győzelme esetén, mint Donald Trump.