Több, mint egy nap utazással tudta csak meglátogatni családja a férfit a börtönben

2020 november 4., szerda 17:24

Gábor 13 évet ült az otthonától 210 kilométerre levő börtönben, családja a távolság miatt csak évente kétszer tudta meglátogatni. A férfi, akinek a történetét a Szabad Európa írta meg (a nevét ők változtatták Gáborra) a Fővárosi Törvényszékhez fordult a magánélethez fűződő jogainak megsértése miatt, de néhány év alatt a magyarországi jogorvoslat összes szegmensét kimerítette, nem nyerte meg a pert. Idén augusztusban, szabadulása után a Helsinki Bizottsággal a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordultak.

Gábort 2007-ben ítélték jogerősen 13 évnyi letöltendő börtönbüntetésre különféle csalások miatt. A törvény szerint a férfinak a lakhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben kellett volna lennie, azonban 2008-ban megnyitották a Szombathelyi Országos Büntetés-Végrehajtási Intézetet, és Gábort indoklás nélkül oda szállították. Így több, mint 200 kilométer távolságra került az otthonától, családja - élettársa és két kicsi gyereke - pedig nem tudta látogatni.

Gábor élettársának nem volt jogosítványa, és anyagi helyzetük nem engedte meg, hogy ennek megszerzésére vagy pedig sofőrrel való utazásra költsenek. Maradt a tömegközlekedés: ahhoz, hogy egy szombat reggeli beszélőre odaérjenek, a családnak nagyjából péntek délután fél ötkor kellett elindulnia. A visszaúttal együtt egy látogatás több, mint egy napot vett igénybe.

Gábor élettársa ezt az utat a két kicsi gyerekkel nem tudta megtenni, így a családnak csak akkor volt lehetősége arra, hogy láthassák egymást, amikor Gábort kérvénye miatt átszállították a közelebbi börtönbe a beszélő idejére. De ezek sem voltak túl gyakoriak, mert állítása szerint a közelebbi fegyintézetek a túlzsúfoltság miatt általában elutasították a kérvényét.

Nem csak az élő találkozás, a telefonálás lehetősége is ellehetetlenült: 2007 és 2014 között 105,5 forint volt percenként a börtöntelefon, ami annyira drága volt, hogy ritkán tudták csak megengedni maguknak a hívásokat. Gábor öt év után kapott munkát börtönben, amivel 20-22 ezer forintot keresett havonta, de ekkorra az élettársa feladta, és elhagyta a férfit.

Gábor a Fővárosi Törvényszékhez fordult a bv-intézettel szemben a magánélethez fűződő jogainak megsértése miatt. 2018-ban a bíróság igazat adott neki, de a másodfokú jogerős ítéletben elbukta a pert. Most a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordul a Helsinki Bizottság segítségével.