Takarodó után olyan Budapest, mintha a rémes jövőben járnánk, amikor emberek már nincsenek, de az önvezető tömegközlekedés még javában jár

Tegnap este 10 óra felé lenéztem a Széll Kálmán /Moszkva térre lecsekkolni, hogy a budaiak betartják-e a takarodót. Az is érdekelt, hogy egy ekkora városi csomópontban hány munkába menő vagy onnan jövő embert lehet látni a Tiltott Időben.

A néptelenség lenyűgöző volt, de erre számítottam. Arra már nem gondoltam, hogy csend lesz, pedig demennyire! Az a fajta falusi csend, amiben minden egyes elhaladó jármű külön hallatszik.

Embert tényleg alig lehetett látni, a Moszkva mostantól éjszaka néhány pizzafutár és taxis személyes tulajdona. Percekig kellett várnom a McDonalds előtt, hogy feltűnjön az első nemfutár, egy beduinként bebugyolált arcú rollerező. Körbejárva se találkoztam négy-ötnél több emberrel.

Szóval különös volt az egész, de a hangulatban valami azon felül is volt valami nagyon furcsa. Csak némi ácsorgás és nézelődés után döbbentem rá, hogy micsoda. A tömegközlekedés az ilyenkor amúgy szokásos, normál tempójában pörgött, buszok indultak és villamosok érkeztek. Csakhogy a járművek 99 százaléka tök üres volt, és mivel a sofőrök nem látszottak, az egésznek olyan hatása volt, mintha egy kineutronbombázott jövőbeli városban sétálnánk a tacskókkal, ahol önvezető járművekből áll a tömegközlekedés, így a kivilágított, üres buszok még mindig járnak, amíg egyszer ki nem fogy belőlük az üzemanyag.

Ettől úgy éreztem magam, mint egy kis műanyag figura egy istentelenül nagy, automata terepasztalon, így gyorsan hazakormányoztam a tacskófalkát.