Elkezdődött a madáretetési szezon, de ne kenyeret tegyünk ki nekik

Az első fagyok beköszöntével megkezdődött a 131. országos énekesmadár-etetési szezon, ami 1890 óta vonja be Magyarország lakosságát a madáretetésbe. A Magyar Madártani Egyesület közleménye szerint a mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban és az emeletes házak ablakaiban, erkélyein is.

Az énekesmadár-etetési időszak az őszi első fagyoktól azok tavaszi megszűnéséig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak.

Az egyesület felhívja a figyelmet arra, hogy az énekes madaraknak adható téli madáreleségek négy nagy csoportba sorolhatók:

• napraforgó (ez az eleség már önmagában is elegendő);
• alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal);
• állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó)
• és az ivó- és fürdővíz kihelyezése is fontos, a befagyott itatókban pedig szükség van a naponkénti vízcserére.

Az énekes madarak téli etetésével szemben a vízi madaraknál ez tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és pusztítja el az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek.

A vízi madarak esetében a kenyérrel való táplálás megbetegíti a madarakat, például kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozhatja. Az etetőben napokig, hetekig is elfogyasztatlanul maradó kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatja. Növeli továbbá a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését.

Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.