Bödőcs: Jövőre már olyan szénaszagú, pirospozsgás, vidéki gyerekeket fognak csak felvenni a Színművészetire, amilyen voltam

irodalom
2020 november 27., 11:26

Gyerekkori olvasmányokról, filmekről, hatásokról, elpazarolt tehetségről, Spiró Györgyről és Nádas Péterről is beszélt Bödőcs Tibor az Élet és Irodalomnak adott interjújában. Amikor megkérdezték, miért jelentkezett annak idején az ELTE magyar szakra, szóba hozta a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is.

„Pestre akartam kerülni a színház és/vagy a kabaré közelébe. Mivel a Színművészetire nem vettek fel, erre ez volt az utolsó esély. Jövőre már olyan szénaszagú, pirospozsgás, vidéki gyerekeket fognak csak felvenni, amilyen voltam. Lehet, hogy jelentkezem.”Az egyetemen Spiró is tanította, később, amikor találkoztak, nehezményezte, hogy nem szerepelt a paródiakönyvében. „Ami végül is bók. Egyébként igaza volt, mert még egy kötetre való paródia összejönne ugyanolyan erős csapattal, mint az első. Spiróból is jót lehetne írni. (...) Az SZFE körüli tragikomédia Az Ikszek paródiájáért kiált!” Nádas Péter viszont nem nevetett egyik paródián sem.

photo_camera Bödőcs Tibor Fotó: Botos Tamás/444

Bödőcs azután kezdett komolyabban írni, hogy egy Hamvas-paródiájára azt a kritikát kapta Cserna-Szabó Andrástól: „Szájbakúrt jó”.

„Ez volt az első kritikai reagálás. Osvát Ernő még azt írta Babitsnak, hogy »igen tisztelt Uram, kérem, küldje el nekem az összes műveit«. Én ezt kaptam.”Bár hajlama van az elvonulásra, Bödőcs nem bírja a teljes bezárkózást. „Az írói karanténból, amit régebben elefántcsonttoronynak hívtak, szerintem ki kell majd menni a világba. Volt olyan író, aki a vírus első évadában, a karantén idején azt nyilatkozta, hogy nem változott meg az élete, hiszen évtizedek óta így él. Számomra ez nem járható út, részt kell vennem az életben.”

Kérdezték a szövegeit jellemző megértéstől, elfogadásról és megbocsátásról is.

„Nem tudom, ezt nem kell fennen hirdetni, hanem írásban, szóban és cselekedetben úgy viselkedni, hogy minden embert emberszámba veszünk, próbálunk megszabadulni az előítéleteinktől, ilyenek. (...) Hat sör után a kocsmában én nem agresszív leszek, hanem megértőre iszom magamat az emberiség iránt, ahogyan az egy jó baloldalihoz vagy egy jó keresztényhez illik, mert a kettő valahol ugyanaz, ha nem értem félre.”

A teljes interjút itt lehet elolvasni.