Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsadója lesz az ember, aki elszámoltatná a korrupt vezetőket
Amióta már Donald Trump is nagyjából elismerte, hogy januártól nem ő lesz az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden egymás után jelenti be januárban felálló kormánya tagjainak, egyéb fontos tisztségviselőinek nevét. November 22-én például azt, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadója a mindössze 44 éves Jake Sullivan lesz.
A közvetlenül az elnök stábjába tartozó nemzetbiztonsági tanácsadó az amerikai nemzetbiztonsági- és külügyek legfontosabb alakítója a külügyminiszter mellett. Nem véletlen, hogy a II. világháború után létrehozott posztot az amerikai diplomácia utóbbi évtizedeinek két legnagyobb alakja, Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski is betöltötte. Majd a történelem eldönti, hogy Sullivannek Kissingerhez és Brzezinskihez mérhető hatása lesz, vagy csak akkora, mint az utóbbi négy évben Donald Trump alatt egymást váltogató tanácsadóknak. Az viszont biztos, hogy az eddigi életrajza is különleges képességekre utal.
A mindössze 44 éves Sullivan az utóbbi hatvan év legfiatalabb nemzetbiztonsági tanácsadója lesz. A kiváló amerikai egyetemeken, majd a világ legrangosabb ösztöndíjának tartott Rhodes-ösztöndíjjal Oxforban tanult Sullivan már 2008-ban Hillary Clintonnak dolgozott. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy nem sokkal később az Obama-adminisztráció fontos fogaskereke legyen, és többek közt az iráni atomalku előkészítésével foglalkozzon. 2016-ban ismét Clinton kampányát segítette külügyi szakértőként, négy évvel később pedig ugyanez volt a dolga Joe Biden győztes elnöki kampányában.
Sullivan kinevezése után először a Politicónak beszélt elképzeléseiről és céljairól egy olyan cikkben, amelyben őt jól ismerő források is megszólaltak. Az új nemzetbiztonsági tanácsadóról a konszenzus valami olyasmi, hogy fáradhatatlan, megdöbbentően okos és széles látókörű.
Ahogy azonban a cikk is megjegyzi, ezeket a képességeit először romeltakarításra kell majd használnia. Akárcsak a Biden-adminisztráció többi tagjának, a csúcsdiplomatáknak is azzal fognak telni az első hónapjai, hogy megpróbálják helyreállítani négy Trump-év rombolását. Külügyi vonalon ez különösen nehéz lesz, hiszen itt évtizedeken át épített és ápolt, az utóbbi években viszont villámgyorsan szétzúzott bizalmi kapcsolatokat kellene helyreállítani minél gyorsabban. Sullivan mindenesetre optimista:
„Szemben az utóbbi évekkel, most a legfontosabb külügyi és nemzetbiztonsági ügyekben magunk mögé fogjuk tudni állítani a világot”.
Az első ilyen fontos ügy minden bizonnyal a koronavírushoz kapcsolódik. A lassan egy éve tartó járvány megmutatta, hogy egy ilyen pandémia nagyon is nemzetbiztonsági ügy. Sullivan szerint:
„Úgy tudjuk biztosítani, hogy ez még egyszer ne történjen meg, hogy nagyon világosan közöljük Kínával, Amerika és a világ nem fogja többé elfogadni, hogy ne legyen egy hatékony globális, Kínát is magába foglaló egészségügyi monitoring rendszerünk.”
Sullivan ezzel nyilvánvalóan arra utal, hogy ha a kínaiak a covid-19 vuhani felbukkanásakor azonnal megosztották volna a tudásukat a világgal, és beengedtek volna külföldi, független szakértőket a járvány által legsúlyosabban érintett területre, talán máshogy alakult volna a világ sorsa 2020-ban.
Trump romjait és a pandémiát a Biden-rezsim örökségül kapta, így ezekben az ügyekben valamennyire kényszerpályán mozognak. Izgalmas kérdés, hogy ezeken túl merre mozog Amerika a világban, és éppen ez az, amire Sullivannek és az ő világlátásának hatalmas hatása lehet. A Politico ez utóbbit úgy foglalta össze, hogy akárcsak Biden, nemzetbiztonsági tanácsadója is azt gondolja, hogy egy erős Amerikához egy olyan erős amerikai középosztályra van szükség, amelynek jólétét azok a globális folyamatok veszélyeztetik, amelyeket a Trump-rezsim vagy nem vett komolyan, vagy teljesen ignorált.
Magyari Péter már november elején, a Biden-kormány külpolitikai lehetőségeit és szándékait számba vevő cikkében kitért az akkor még csak külügyi tanácsadó Sullivanre, aki szerint „a korrupt külföldi vezetők lebuktatásával” lehet például hatékonyan fellépni az illiberális programot hirdető populisták ellen.
Erről Sullivan a Politicónak is beszélt, meglehetősen magasztosan fogalmazva:
„A szövetségeseink segítségével kell küzdenünk a korrupció és a kleptokrácia ellen, és elszámolásra kötelezni az autoriter kapitalista rendszereket, hogy azok átláthatóbbak legyenek és egyúttal egy szabálykövető rendszer részei”.
Ahogy a cikk, valamint a téma számos szakértője fogalmaz, ha ezt az amerikaiak komolyan gondolják egy ilyen küzdelemhez és elszámoláshoz először is otthon kellene sepregetniük. A világ kleptokrata rezsimjei lenyúlt vagyonuk jelentős részét nyugati nagyvárosokban székelő pénzügyi segítséggel mossák tisztára.
Az amerikaiak az utóbbi években egyre nagyobb nyomás alá helyezték az olyan adó- és bankparadicsomokat, mint a Karib-szigetek és Svájc, és ahogy ezek a helyek egyre kevésbé szívesen fogadták a gyanús eredetű pénzeket, úgy lett egyre lazább a szabályozás egyre több amerikai államban, például az erre komplett iparágat felhúzó Dél-Dakotában. Vannak egyébként olyan szakértői a nemzetközi pénzmosásnak, akik szerint Washington évek óta tartó kampánya a piszkos pénzek Amerikába vonzására egy nagyon ravasz hosszú távú terv része, amelynek köszönhetően jobban rajta tudják tartani a szemüket ezeken a pénzeken, mint bármikor korábban.
Ha Sullivan komolyan gondolja a piszkos pénzek elleni harcot, ebben jó eséllyel partnere lesz a magyar származású leendő külügyminiszter, Anthony Blinken is. Joe Biden elnöksége így összességében nagyon rossz hír lehet a világ enyves kezű autokratái számára.