CIPOE
Aki eleget netezik, az biztosan ismeri a bannervakságot: azt a jelenséget, amikor egyre kevésbé hatnak rá az oldalakon megjelenő reklámok, és már észre sem veszi a látóterében megjelenő hirdetéseket. De nemcsak az interneten, a való életben is ezt tapasztalhatjuk, egy reklámnak nagyon különlegesnek kell lennie, hogy az ember felkapja rá a fejét.
A graffitikkel pedig még rosszabb a viszonyom, nem is beszélve a tagekről: a világon mindenhol ott vannak, legtöbbször kiolvasni is nehéz őket, és eleve nem mondanak semmit nekem, vagy ha igen, általában csak nem túl érdekes kommentek. (Úgy vagyok velük, hogy azok „a rajzolásoknak az alakjai”.)
Van viszont egy szó, amit az elmúlt években annyi helyre felírtak Budapesten, hogy mára csak az nem találkozott vele, aki nem akart: CIPOE.
Nemhogy akármilyen reklámból, de még Sorosból vagy O1G-ből sincs ennyi, pedig az utóbbit több ezren írhatják. Egyetlen délelőtti séta alatt több tucatszor futottam bele véletlenül (és mi lett volna, ha még kifejezetten keresem is!).
De még százával vannak apró CIPOE-k elhelyezve az egész városban:
És vannak helyek, ahonnan már le is takarították, például a Westend mögül.
Hogy miért tűnt fel egy idő még nekem is a jelenség, amikor alapvetően vak vagyok az ilyesmire (mármint azon kívül, hogy minimum több ezerszer írták, fújták, festették, vésték fel falakra, ajtókra, táblákra, kukákra, padokra, stb.)? Azt hiszem, kizárólag a neve miatt. Évek kellettek, mire az agyam befogadta, és még ki tudja mennyi ideig mondogattam magamban – a robotok bolygóját, Masíniát idéző – távirati stílusban, hogy CIPOE, mire észrevettem, hogy az agyamat ingerli ez az ismerős, de furcsa szó. (Szemben például a szintén sok helyen lévő OUF-fal, ami semmit sem mond, így nem is érdekel.)
Természetesen hamar megtudtam – mármint ahhoz képest, hogy évek óta ismertem a feliratot –, hogy a készítőjét underground körökben jól ismerik. A hiperaktív fickó a húszas évei közepén jár, és alkalmi munkákat végez, de ami a legfontosabb: a forrásaim szerint ha elmegy bulizni, több tucatszor felírja ezt a szót, és csak ezt, bár többféle stílusban. Úgy is kell ejteni, hogy „cipoe”.
Tumblren és Instagramon is évekig gyűjtötte a falfirkáit, de rajongói oldalt is csináltak neki. Gyakran ott van mellette a haverja, FACE, illetve TUNA, illetve néha a CK felirat is, amit többen írnak, hiszen egy kollektíva járja az utcákat de a legszembeötlőbb CIPOE munkássága. Itt egy videó arról, amint éppen rosszalkodnak:
Nem csak Budapesten, hanem többek között Athénban, Amszterdamban, Barcelonában és Berlinben. De még a messzi Pécsen is.
Illetve városok között is.
Két éve a Pesti Srácok blogjának is feltűnt CIPOE – törvénysértő – munkássága. Azt írták: „Elrontja azok örömét, akik szeretik Budapestet, akik szeretnek felnézni az épületekre, akiknek fontos Budapest képzelt és valós hagyománya. Igen, itt van valaki, aki azt élvezi, hogy tönkre teheti a város arculatát, szétzúzhatja mindazt, amit látképnek vagy éppen városképnek hívunk. És nem igaz, hogy nem lehet elfogni egy olyan városban, ahol minden sarkon, és szinte minden második épületen van térfigyelő kamera.”