„Nem szeretnék visszamenni az időben, hogy írótáblát rakjak a nyakamba és azzal kommunikáljak”

  • Magyarországon szakemberek szerint több százezer hallássérült él, sokan közülük a szájról olvasásra támaszkodnak a beszélgetéseik során. 
  • Számukra a kötelező maszkhasználat ellehetetleníti a mindennapi kommunikációt, hiszen nem értik, mit mond a másik.
  • Ezen sokat segítenének az átlátszó arcvédő pajzsok vagy ablakos maszkok, de erre még fontos közinténtézményekben sem gondolnak.
  • Orvosnál vagy ügyintézésnél így a másik fél jóindulatán múlik, hogy lehúzzák-e a maszkot a kommunikáció idejére, ami járványszempontból nem biztonságos megoldás.

„A hivatalnok egy NH95-ös maszkban ordibált nekem a maszk alól, miután többször is elmondtam neki, hogy nem értem mit mond. Végül feladtam és megpróbáltam a hatodik érzékemmel kitalálni, hogy mit ordíthat nekem éppen.”

- meséli Eszter, aki hallásállapota miatt szájról olvasással érti meg, hogy mit szeretne mondani neki a másik. „Az NH95-ös maszk nem is mozog, így körülbelül csak azt tudtam felmérni, hogy éppen beszél-e hozzám vagy sem.”

Eszter maszkban és anélkül.

Magyarországon a KSH 2011-es adatai szerint valamivel több mint hetvenezer hallásában akadályozott ember él, de szakemberek szerint ez a szám sokkal magasabb lehet, és nagyjából 30 000 siket és 200 000 nagyothalló él az országban. Hallásállapottól és kulturális értékektől is függ, hogy valaki jelnyelvvel, vagy hangzó beszéddel és szájról olvasással kommunikál, de az információ megértéséhez minden esetben fontos, hogy a másik száját, artikulációját láthassák.

Számukra a koronavírus miatti kötelező maszkhasználat gyakorlatilag ellehetetlenítette a mindennapi helyzetekben szükséges kommunikációt. Vannak helyzetek, mint a bolti fizetés vagy a jegyvásárlás, amire fel lehet készülni és meg lehet oldani beszéd nélkül, de a tanulást, ügyintézést, orvosi vizsgálatot nem. Pedig lenne megoldás, csak kevesen alkalmazzák.

Nehezített mindennapok

Eszter a kommunikációt igénylő mindennapi helyzetekre előre átgondolt szövegekkel készül fel. A boltban az eladónak előre szól, hogy nincs klubkártyája és kártyával fizet, de van hasonló szöveg a csekkbefizetéshez és a vonaton a jegyvásárláshoz is. Ha a halló félnek mégis kérdésre lenne valamelyik interakciónál, akkor jön a bonyolultabb rész.

Hallásukban akadályozott interjúalanyaim szerint a forgatókönyv nagyjából hasonló: miután jelzik, hogy szájról olvasnak, és a maszk miatt nem értik a másik beszédét,

a halló fél hangosabban megismétli a mondandóját, majd helyzettől függően leveszi a maszkot, hogy kommunikálhasson, mutogatni kezd, vagy feladja a beszélgetést.

De amíg egy vásárlásnál nem lehet nagy hiba abból, ha nem tudja megértetni magát az ember vagy nem ért valamit, vannak helyzetek, amikor elengedhetetlen lenne a világos kommunikáció.

Andi.

„Az orvossal való kommunikáció covid-mentes időben is nehéz. Covid alatt még inkább azzá vált” - meséli Andi, aki a Hallás Társasága Alapítványnál blogol a hallássérülést övező tabukról. “Jöttem már el vérvételről úgy, hogy egész nap azon stresszeltem, azokat az értékeket nézik-e, amit kértem és kifizettem, mert nem értettem semmit, és nem voltam benne biztos, hogy ők értették-e, amit mondok. Persze kérdezhettem volna újra, de sokszor olyan hirtelen jönnek ezek a szituációk, hogy nincs mindig lélekjelenlétem azonnal profin lereagálni a dolgot.”

De olyan történetet is hallott már, hogy amikor egy ismerőse megkérte az orvosát, hogy húzza le a maszkját, mert siket, és nem érti, hogy mit mond, az orvos válaszul kiküldte a vizsgálóból, az ambuláns lapra pedig azt írta, hogy

a pácienssel nem lehet érdemben kommunikálni a hallássérülése miatt.

„Ott ültem másfél-három órákat úgy, hogy egy kukkot sem értettem"

Dóri 25 éves, a SINOSZ Hangforrás nevű blogjára ír. Egy egyetemi képzést már elvégzett, jelenleg nappalin tanul egy szakon és egyéni tanrendben egy másikon. Bár ötévnyi egyetemi tapasztalata van, a maszk miatt teljesen el volt veszve a csoportos órákon.

„Ott ültem másfél-három órákat úgy, hogy egy kukkot sem értettem. És nem túlzok, konkrétan semmit. Integrációban nőttem fel, így megtanultam alkalmazkodni. Sok trükköt bevetettem már, hogy kompenzáljam a hallás hiányát, de egyszerűen nem tudok mit kitalálni a maszk ellen.”

Dóri.

Eszter is járt csoportos képzésekre, maszkos emberek közé, ahol írótolmácsok segítségével tudta követni az eseményeket, de van, amikor jelelnek neki a tolmácsok. A jelelésnek is fontos része az artikuláció, ezért a tolmácsok plexi pajzsban dolgoztak. De Eszter szerint a szabályok szigorodásával ez a lehetőség is egyre inkább beszűkült.

„Megkérdeztem a tolmácsaimtól, hogy mindenhol elfogadják-e a plexi pajzsot, és nem lepett meg a válasz, hogy volt olyan hely egészségügyben, ahol rögtön megkérdezték tőle, hogy nincs-e rendes maszkja, mert oldalt ki- és bejut a plexi pajzs alól a levegő.”

Az álláskeresést is megnehezíti a maszk: a munkaadók sokszor eleve fontos kitételnek tekintik, hogy tud-e telefonálni a dolgozó, a maszkhordás miatt pedig még inkább megcsappantak a kommunikáció megkönnyítésének lehetőségei, ezért a munkalehetőség is kevesebb. Lili nevű interjúalanyom a közelmúltban keresett munkát egy ruhaboltban, ahol már az állásinterjún eldőlt, hogy nem fogják felvenni, mikor megkérte az interjúztatóját, hogy húzza le kicsit a maszkját, mert nem érti, amit mond.

„Úgy érzem, hogy ha munkaadó tudtára adod az állapotod, tehát hogy hallássérült vagy, már önmagában ez a tény hátrányos helyzetbe hoz. Még csak esélyt sem adnak igazán, mert

klasszikusan úgy gondolják, hogy félig dolgozunk, hogy féltestek vagyunk, félagyúak, és nem teljes értékűek.

Persze, nem minden esetben van ez így, vannak nyitottabbak. De őszintén, kevesen vagyunk hallássérültek itt Magyarországon, ezért nem érzik annyira szükségesnek, hogy könnyebbé tegyék a dolgokat számunkra.”

Az is többekben aggodalmat okoz, hogy mi lesz, ha hallássérültként kórházba kerülnek koronavírussal. Félnek, hogy a szigorú szabályok mellett nem hogy plexiben, de máshogy sem biztosítanának nekik tolmácsot, érthető járványügyi okokból hozzátartozók sem mehetnek be, a védőfelszerelést viselő orvosok pedig nem fogják tudni megfelelően tájékoztatni őket az állapotukról.

Kényszerhelyzet a maszklehúzás

Azt az érintettek is tudják, hogy a maszk levétele nem a legjobb megoldás, de akadnak helyzetek, amikor nem tudnak máshogy áthidalni egy problémát.

Eszter a szabadban, ahol nem kell maszkokkal foglalkoznia.

„Volt egy banki ügyintézésem, ahol sajnos muszáj volt kikövetelnem a kommunikációt” - meséli Eszter. „Valami banki ügy félrecsúszott, és pontosan akartam érteni a dolgokat. Eleinte próbáltuk megoldani, hogy csak én beszéljek, de bonyolult volt így, ezért végül levették a maszkot.

Nagyon jól reagáltak, az együttműködés megvan az emberekben, csak nincs eszköz, amivel ezt biztonságosan megtehetik.”

Bár nagy segítség az, ha ilyen helyzetekben leveszi a másik fél a maszkot, ez egy kényszerhelyzet, ami senkinek nem komfortos, és a szigorított, jelenleg kültérre is vonatkozó maszkviselési szabályok mellett sok esetben szabályszegés is. Ráadásul kiszolgáltatott helyzet, hiszen a hallásában akadályozott fél rá van utalva, hogy a másik hajlandó-e levenni a maszkját, amit a vírushelyzetben elvárni sem tudnak senkitől.

„Jó, hogy van, aki ezt megteszi értünk, de ilyenkor én mindig kicsit rosszul érzem magam, hogy veszélyeztetem őket”

- mondja Andi, aki szerint van más megoldás, amit be lehetne vetni a maszklehúzás helyett. Bár nem tökéletes, de ilyen például az ablakos maszk, aminek a szájrészén átlátszó műanyag van, így le lehet olvasni, hogy mit mond a viselője. Ezeket azonban Andi szerint szinte senki nem használja.

„Még a halláscentrumban sem, pedig ott alap kellene hogy legyen."

Andi sima és ablakos maszkban.

Andi azzal oldja fel a problémát, hogy tart magánál pluszban ablakos maszkot, amit fontos helyzetekben oda tud adni a másik félnek. Ezt viszont vissza már nem kérheti, ha pedig minden ügyintézőnek ő oszt maszkot a kommunikációhoz, az egy idő után költségessé válik. Szeretné, ha legalább azokon a helyeken elterjedne az ablakos maszk, ahol elengedhetetlen a világos kommunikáció és egy hallássérült ember számára is fontos mindennapi szolgáltatás.

„Különösen azok részéről lenne óriási segítség ez, akik olyan pozíciót töltenek be, ahol az információ nem átadható némi mutogatással: orvosként, hivatali dolgozóként, ügyfélszolgálatosként az önkormányzatnál, bankban, vagy bárhol, ahol sok ember megfordul.”

Akár lehetne is megoldás

Túl azon, hogy a hivatalos ügyek megoldását mennyire megnehezíti, a maszk izolálja a hallássérülteket.

„Nagyon szeretném, ha ez a probléma megoldódna valahogyan, mert nagyon szeretnék találkozni a sorstársaimmal, közös programokra menni” - mondja Eszter. „A kényelmes, átlátszó és védelmet nyújtó eszköz hiánya miatt nem tudok beszélgetni a buszon ismerőseimmel, hivatalos programjaink nem lehetnek ez alatt az időszak alatt, míg mások, akik jól hallanak, maszkban tudnak egymással találkozni. Az élet számos területén korlátozva érzem magamat, nem tudom a képességeimet használni.”

A kültéri maszkviselés előírása Eszter szerint minden maradék kommunikációs lehetőséget elvág, és szeretné, ha valamilyen méltányosságban részesülhetne az, aki hallássérülttel sétál, és saját felelősségre úgy dönt, hogy leveszi a maszkját. 

„Nem szeretnék visszamenni az időben, hogy írótáblát rakjak a nyakamba és azzal kommunikáljak.”

A maszkhasználat nem csak a hallássérültek mindennapjait lehetetleníti el. Az autisták számára engedményt is tett a kormány, november 19-én kormányrendeletben mentette fel őket a maszkviselési kötelezettség alól.