Napközben kiharcolja a rászoruló gyerekek étkeztetését, este gólokat lő
November hetedikén Marcus Rashford, a Manchester United 23 éves csatára hazalátogatott a családjához az Everton elleni győztes mérkőzés után. Anyja viccelődött vele, amiért éppen nem tudott fejjel beleérni a kapura tartó labdába, így nem ő lett a csapat második góljának szerzője. Nem sokkal később telefonon keresték. Boris Johnson brit miniszterelnök hívta. Johnson először kedélyesen érdeklődött a meccsről – a csatár elmondta neki, hogy gólt nem szerzett, csak gólpasszt adott –, aztán a tárgyra tért.
A miniszterelnök elmondta: a kormány jövő karácsonyig meghosszabbította a rászoruló gyerekek étkezési támogatását az iskolai szünetekben. Összesen 400 millió font plusz forrást szánnak a célra. Ezért a célért Rashford kampányolt idén a leghangosabban, hetekkel korábban pedig a kormánypárt még leszavazta a támogatások meghosszabbításáról szóló javaslatot.
Ez volt a második alkalom 2020-ban, hogy a brit kormány egyértelmű ellenkezés után látványos hátraarcot hajtott végre, és beállt a Rashford vezette ingyenes étkezési kampány mögé.
A telefonos jelenet a BBC decemberben megjelent dokumentumfilmjében (Marcus Rashford: Feeding Britain’s Children) látható. Rashford decemberben különdíjas lett az év sportembere-választáson a BBC-nél, de megkapta idén Brit Birodalom Rendjének tagja kitüntetést is, és lényegében nemzeti hős lett. Mindezt úgy, hogy egy évvel korábban a legtöbb brit annyit tudott róla, hogy tehetséges csatár.
Ismeri a nélkülözést
Pedig aktivizmusa nem újkeletű: dolgozott a Fareshare nevű segélyszervezettel, és manchesteri hajléktalanok megsegítésén is. Az igazi fordulatot viszont a koronavírus okozta tavaszi leállás hozta el, amikor a brit iskolák is bezártak.
Az Egyesült Királyság hiába a világ egyik leggazdagabb országa, rengeteg családnak jelent súlyos problémát, hogy nem számíthattak az ingyenes étkezésre. 1,3 millió gyereket regisztráltak iskolai ingyenes étkezésekre, negyedük pedig semmilyen segítséget nem kapott a lezárások után.
A manchesteri csatár saját életéből pontosan ismerte ezt a helyzetet. Interjúiban sokat beszélt arról, hogy egyedülálló, három műszakban dolgozó anyja milyen nehézségek árán tudta csak eltartani öt gyerekét Wythenshawe negyedben, Manchesterben. Rendszeresen csak az iskolai étkezéseknek, segélyszervezeteknek és mások jóindulatának köszönhetően volt mit enniük. „Emlékszem a hangra, hogy anyám sírva alszik el 14 órás munkanapjai után, annyira aggódott, hogyan tud eltartani minket” – írta egy nyílt levelében.
Idén tavasszal a Fareshare-rel és különböző vállalkozásokkal közösen kezdtek segíteni, hetente hárommillió adag ételt tudtak kiosztani a rászoruló családok között. Tudta viszont, hogy ez nem lesz elég, és azt is, hogy a járvány miatt sokkal rosszabbra fordult gazdasági helyzetben nyáron még nagyobb lesz a probléma. A kormány ugyan az iskolai bezárások után még biztosított élelmiszerutalványokat, a nyári szünetre viszont már nem járt hasonló segítség.
Boris Johnson első fordulata
Rashford kampányt indított a Twitteren, hogy a nyári szünetre is terjesszék ki a támogatásokat. Személyes emlékeit is felelevenítő leveleinek és posztjainak óriási visszhangja lett. A kormány eleinte ellenezte a javaslatot, mert azt mondták, elég támogatást biztosítanak egyébként is, de a Rashford-kampány olyan társadalmi nyomást eredményezett, amivel az ilyesmire kényesen ügyelő Boris Johnson nem akart szembeszállni. A kormány így júniusban bejelentette: a nyári szünetre is kiterjesztik, sőt növelik is az étkeztetési támogatást.
Ekkor jött a méltató cikkek első nagy hulláma a labdarúgóról, aki élen jár egy súlyos társadalmi probléma kezelésében. Mi is írtunk akkor róla. Az ilyen típusú szerepvállalás nem volt éppen megszokott egy brit sztárfocistától.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy kampányának sikeréhez több kellett annál, mint hogy elkezdett Twitter-posztokat írni, és volt hiteles személyes sztorija. Tavasszal szerződést kötött a Roc Nation nevű ügynökséggel. A szórakoztatóiparban és sportban mozgó ügynökséget az amerikai rapper, Jay-Z alapította, és nyíltan vállalják, hogy a sztárok karrierjének menedzselése mellett társadalmi ügyek képviselete is a céljuk. A gyermekétkeztetési kampányhoz így profi segítséget kapott.
A nyári siker után Rashford nem állt meg, mert tudta, hogy ősszel és télen is sok családnak lesz segítségre szüksége. Ekkor kezdte követni az útját a BBC, hogy dokumentálják a kampányát. Ahogy ellátogatott környékének iskoláiba, kiderült, hogy egyre növekszik az igény az ingyenes étkeztetés iránt. Ősszel újabb kampányt indított, ami már nemcsak az iskolai étkeztetés meghosszabbításáról szólt, hanem arról is, hogy a kormány kötelezze el magát Nemzeti Élelmiszer Stratégia és a probléma hosszú távú megoldása mellett.
Maradjon a focinál!
A Munkáspárt az ügy mellé állt, a téma pedig egyre inkább politikai, sőt kultúrharcos élt kapott a brit közéletben. Megjelentek azok a hangok, amelyek szerint az adófizetőknek ne kelljen felelősséget vállalni mások gyerekeiért, vagy hogy az állam ne szoktassa függőségre az embereket. A parlamenti vita talán legtöbben idézett felszólalásában Brendan Clarke-Smith konzervatív képviselő azt mondta:
„Nem hiszek abban, hogy államosítani kellene a gyerekeket!”
A képviselő szerint pedig inkább a személyes felelősségvállalásért kellene kampányolni. Rashford azt is egyre gyakrabban kapta meg az interneten, hogy „maradjon csak a focinál”, foglalkozzon azzal, amihez ért, és különben is, ne akarjon gazdag híresség létére „erényt fitogtatni”. A Twitteren rengeteg támadást kapott, a Daily Mail vasárnapi kiadása pedig részletes összeállítást szentelt annak, hogy Rashford milyen házakat vásárolt a családtagjainak.
A parlamentben októberben el is bukott a javaslat.
A csatár csalódott volt, de nem adta fel, rákapcsolt, még intenzívebb kampányt kezdett. Élelmiszercégek, kávézók, éttermek csatlakoztak hozzá, hogy segítsék a rászoruló gyerekeket az őszi szünetben. A támadásokra azt válaszolta: függetlenül attól, hogy mi a véleményünk, a szegénység soha nem a gyerekek hibája, és nem szabad őket büntetni azzal, hogy éhezni hagyjuk őket. A Daily Mail-cikkre pedig úgy reagált: családjával együtt nehéz helyzetből jönnek, most pedig 23 évesen, a Manchester United labdarúgójaként megteheti, hogy biztosítsa a jövőjüket, de arra kéri a sajtót, hogy ezt ne mossák össze a kampányával.
A második fordulat
Újabb petíciójának a támogatások kiterjesztéséről elsöprő sikere lett.
Azon a napon, amikor csereként beállva három gólt szerzett az RB Leipzig elleni Bajnokok Ligája-meccsen, az aláírók száma átlépte az egymilliót. Miközben kritikusaitól durva támadásokat kapott, támogatói körében lassan mitikus hőssé emelkedett a játékos, aki napközben társadalmi problémák enyhítésén dolgozik, este pedig mesterhármast szerez. Jürgen Klopp, a rivális Liverpool edzője is elismerően nyilatkozott a kampányáról, az Everton stadionjában pedig az ellenfél szurkolói köszönték meg a munkáját.
A nyomás ismét nőni kezdett a kormányon. November hetedikén pedig jött a telefonhívás Boris Johnsontól. 1,3 millió brit gyerek rendszeres élelmezése jövő karácsonyig biztosítva van. Az év embereiről szóló összeállításban a Guardian azt vetette fel: mit mond Nagy-Britanniáról, hogy egy ilyen célért még most is ennyit kellett küzdeni?
Rashford személyes elkötelezettségét és szándékait nincs ok megkérdőjelezni az ügyben, és mostanra a „foglalkozzon csak a focival” típusú sértegetések is inkább a visszájukra fordultak. Kétségtelen, hogy személyes ismertségének is jót tett a történet: a kampány alatt 65 százalékkal nőtt Twitter-követői száma, míg ugyanebben az időszakban a csapat Twitter-oldalának csak 8 százalékkal.
Jönnek az aktivista sportolók
Ezt a tényezőt a történet középpontjába állítani persze elég cinikus megközelítés. Az viszont érdekes kérdés, hogy mit hozhat, ha elterjedt modellé válik, hogy sportolók társadalmi ügyekben is közvélemény-, sőt kormánydöntés-formáló erővé válnak. Voltak idén más hasonló példák is, mint a liverpooli Jordan Henderson, aki az egészségügynek szervezett gyűjtést tavasszal, de messze Rashford volt a legeredményesebb, így ő lett ennek az iránynak a szimbolikus alakja. Reklámszakemberek lelkesednek a Rashford-kampány hatékonyságát látva, bizonyára sokakat fog inspirálni, és még nem tudjuk, hogy csak pozitív ügyekben követik-e a módszereit.
Richard Masters, a Premier League igazgatója nyáron úgy fogalmazott, teljes mértékben támogatja, hogy a játékosok kifejezzék a véleményüket, Rashford kampányát pedig fantasztikusnak tartja. Elmondta viszont azt is, hogy nincs még válasza mindenre, mert különleges időkben élünk, és majd az idő eldönti, hogy a sportban erősödő aktivizmus kellemetlen helyzetekhez vezet-e.
A kampányban a pártpolitikától Rashford távol tartotta magát, a miniszterelnököt sem támadta direktben, sőt, az eredmények után köszönetet mondtak egymásnak. Ettől függetlenül a nyilvánosság szereti a kettejük harcaként bemutatni az ügyet, Angliában pedig gyakoriak a „Marcus Rashford-Boris Johnson 2-0”-típusú falfirkák.
Rashford sokak számára egy sötét év egyik fénypontja volt. Még akkor is, ha a Manchester United azóta kiesett a BL-ből.
Robson Buckley, aki a United korosztályos csapataiban játszott együtt vele, az Athleticnek mesélt Rashfordról. Azt mondta, a gyerek Marcus sokszor az edzésekre is üres gyomorral ment.
„Amikor ma látom a tévében, el sem hiszem. A kis Rashy, brit birodalmi kitüntetéssel. Az anyja még ma is a Primarkban vásárol. Most is két lábbal járnak a földön. Nehéz soruk volt, de mára olyan helyzetbe jutottak, hogy másokon tudnak segíteni. Egy áldás ismerni őket.”