A Bridgerton szerint Sarolta brit királyné fekete volt, és ennek van némi történelmi alapja is

Karácsonykor mutatták be a Netflixen A Bridgerton család című új sorozatot, aminek célközönsége valahol a Jane Austen- és a Borsa Brown-rajongók között helyezkedik el, mivel a Bridgerton gyakorlatilag egy kosztümös Gossip Girl lett, pont olyan, mintha rommá ponyvásították volna a Büszkeség és balítéletet, ezt pedig csak fokozza, hogy alatta végig régiesített Ariana Grande és Billie Eilish szól. A sorozat elkövetője az a Shonda Rhimes, akinek a Grace klinika és a Botrány is köszönhető, és akinek ez az első produkciója a Netflixnél.

A Bridgerton Julia Quinn regénysorozatából készült, sztorija az 1810-es évek Londonjában játszódik, a középpontban pedig egy család, azon belül is a legidősebb lány áll, aki nagyon szeretne szerelemből házasodni, majd sikeresen össze is kavarodik egy herceggel, akit egy fekete színész, Regé-Jean Page alakít. És akkor itt érkeztünk el a lényeghez, mert bár hosszan írhatnék arról, hogy hány szinten pocsék ez a sorozat, ami csak és kizárólag arra jó, hogy totálisan lehaljon kikapcsoljon közben az agyunk, 

a Bridgerton egyetlen érdekessége az, hogy a sorozat szerint a 19. századi brit nemesség tagjai közt ugyanúgy voltak feketék is mint fehérek.

Az előzetes alapján először azt gondoltam, a készítők egyszerűen csak meg akarták mutatni, hogy ha a világ picit jobban működött volna, akkor lehetett volna ilyen is, vagy szimplán csak nem érdekelte őket, hogy kinek milyen színű a bőre, kizárólag a tehetséget nézték a színészekben. Aztán kiderült, hogy ez nagyon is koncepció, igaz nem magyarázták túl.

Az első részek egyikében mindössze másfél mondatban foglalják össze az értetlenül bámuló nézőnek, hogy azért vannak feketék is a brit nemesség tagjai közt, mert a király színesbőrű nőbe szeretett bele, vagyis fekete a királyné, akinek köszönhetően a feketéknek is lehet már nemesi rangja. Most ne ragadjunk le annál, hogy a brit történelmet ismerve még utópiának is meredek bedobni a királyi parancsra évek alatt eltüntetett rasszizmus ötletét afroszász arisztokráciával. De az afrikai származású királyné nem biztos, hogy tiszta fikció: III. György brit király felesége a feltételezések szerint valóban színesbőrű lehetett.

Az 1744-ben született Zsófia Sarolta mecklenburg-strelitzi hercegnőt tizenhét évesen adták hozzá III. Györgyhöz, mindössze hat órával azután, hogy az addig Németországban élő hercegnő Londonba érkezett. Házasságuk alatt tizenöt gyerekük született.

Több történész szerint pedig ő volt az első – és mindezidáig egyetlen – fekete brit királyné, akinek leszármazottai közt ott van Viktória királynő és a jelenleg is uralkodó II. Erzsébet.

A feltételezéseket az is alátámasztja, hogy a Saroltáról fellelhető festmények némelyikén látszódnak olyan arcvonások, amik utalhatnak arra, hogy a királynénak színesbőrű felmenői voltak. Erről írt egy Mario de Valdes y Cocom nevű történész is, aki 1967-ben kezdte kutatni a királyné afrikai származását, és aki szerint bár Sarolta német volt, közvetlen felmenői közt ott voltak a portugál királyi család fekete tagjai is.  A Washington Postnak 2018-ban nyilatkozó történész szerint még a 13. században élő III. Alfonz portugál királynak volt egy afrikai szeretője, akitől több gyereke született, köztük egy fiú is, aki aztán beházasodott a szintén fekete de Sousa családba. Feltételezései szerint Saroltának ők a felmenői.

Valdes megtalálta a brit királyi család egykori orvosának feljegyzéseit is, aki szerint a királyné „kicsi” volt és „görbe”, arca pedig „kifejezetten mulatt”. A Washington Post cikke szerint olyan leírásokat is talált, miszerint a királynénak „beteges színe” volt, bizonyos beszámolók szerint pedig az „orra túl széles, ajkai pedig túl vastagok” voltak.

Valdes annak is utánajárt, hogy az a Sir Allan Ramsay, aki a királyné egyik olyan potréját készítette el, amin látványosan feketékre jellemző arcvonásai vannak, nemcsak szimplán festő volt, de felesége annak a bírónak volt az unokahúga, aki 1772-ben kimondta, hogy a Brit Birodalomban meg kell szüntetni a rabszolgaságot. (A britek végül 1807-ben tiltották be a rabszolga-kereskedelmet, 1843-ban pedig illegálissá nyilvánították a rabszolgatartást. Teljesen viszont csak 1928. január 1-jén szűnt meg a birodalom területén, amikor Sierra Leonében is betiltották.)

Valdes kutatásai után 1999-ben a Sunday Times megjelentetett egy cikket a „nagy felfedezésről”, miszerint a brit királynőnek fekete felmenői vannak. A történész kutatási eredményeit az Egyesült Államokban körberajongták, brit történészek viszont úgy fogalmaztak, gyengék a bizonyítékai, és amúgyis „kit érdekel”, ha vannak afrikai felmenői a brit királyi család tagjainak.

Mondjuk azokat, akik Harry herceg és Meghan Markle 2017-es eljegyzésekor annak örültek, hogy az amerikai színésznő lesz az első fekete a brit királyi családban. Igaz, már akkor is előkerült ez a sztori, a Buckingham-palota sajtósa pedig meg is szólalt a témában és azt mondta, „már évek óta pletykálnak erről”, de „vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is”. 

A független magyar sajtónak soha nem volt olyan nehéz dolga, mint a járvány alatt.

A kormány nem enged újságírókat az egészségügyi intézmények közelébe, és a járvánnyal kapcsolatos legalapvetőbb adatokat sem osztja meg a nyilvánossággal. A közmédia és a többi propaganda csatorna mindent megtesz a valós helyzet elkenéséért.

A 444-en az elénk állított akadályok ellenére is be tudjuk mutatni, hogy áll a járvány Magyarországon és a világban. A pontos számokat, aktuális trendeket bemutató grafikonjainkból, infografikáinkból több millióan tájékozódnak.

Az ezeket összegyűjtő járványadat-oldalunk az utóbbi hónapokban átvette a közszolgálati média szerepét. Olvasóinkat ezzel nem csak tájékoztatjuk, hanem segítünk nekik egészségesnek maradni, és megőrizni szeretteik egészségét is.