Az európai tudományos akadémiák testülete szerint radikális változásokra van szükség a technológia, a gazdaság és a társadalmi viszonyok terén

Több 444 videó?
Szeretném

Gyökeres változtatások szükségesek a járvány után világunk fenntarthatósága érdekében, írja jelentésében az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC), melynek magyar nyelvű összefoglalóját az MTA küldte el nekünk. 

Mint írják, az első bizonyítottan hatékony koronavírus-vakcinák hamarosan kezdődő tömeges alkalmazása fényt gyújtott az alagút végén, és immár joggal remélhetjük, hogy belátható időn belül visszatér a világ működése a rendes kerékvágásba. Csakhogy a „rendes kerékvágás” hosszú távon nem minden tekintetben jó: 

„Bár a klímaváltozásról, illetve a hátterében meghúzódó okokról szóló tudományos ismeretek az elmúlt évtizedekben megsokszorozódtak, a természet pusztítása és az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése még csak meg sem állt, nemhogy a visszájára fordult volna. Vajon a megszokott ügymenet („business as usual”) alakítgatásával biztosíthatjuk-e jövőnket ezen a bolygón?” – tette fel a költői kérdést Michael Norton, az EASAC környezettudományi programjának igazgatója.

A közlemény úgy folytatódik, hogy a kérdés magában rejti a választ, amelyre a legújabb EASAC-jelentés szerzői (nagyrészt a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia munkatársai) is rámutatnak: nem, a megszokott viszonyok finomhangolása a legkevésbé sem lesz elég. A jelentés a gyökeres átalakítás szükségességét hangsúlyozza, az angol transformative jelző szinte minden oldalon felbukkan. A helyzet komoly, és az eddigi intézkedések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket – ezt a szerzők egyértelműen kijelentik:

„Nincs előrehaladás az ENSZ által meghatározott 17 fenntartható fejlődési cél megvalósításában, a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenésének trendjei egyre rosszabb irányt vesznek. Így felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi folyamatok nem veszélyeztetik-e az emberiség létét a jövőben.”

Az EASAC jelentése szerint olyan alapvető és a teljes emberi világra kiterjedő, rendszerszintű átalakításra van szükség, ami a technológiát, a gazdaságot és a társadalmi viszonyokat egyaránt érinti. Mint írják, ez a felvetés természetesen már a világjárvány előtt is létezett, de a Covid-19 minden szempontból új helyzetet teremtett. Az új realitás egyrészt arra készteti a kormányokat, hogy a környezetvédelmi megfontolásokat félretéve a gazdaság és a normális élet mielőbbi újraindítására koncentráljanak. Másrészt viszont éppen a járvány mutat rá a legélesebben arra, hogy a megszokott gyakorlat milyen krízishelyzeteket teremthet ismételten akár néhány éven belül.

Az EASAC-jelentés jelenre vonatkozó fő megállapításai szerint, bár az emberiségnek szüksége van egy élhető bolygóra, a népesség növekedése és az ebből következő fogyasztás már a bolygó teljesítőképességének határait feszegeti. A klímaváltozás gyorsabban súlyosbodik annál, mint hogy azt a párizsi egyezmény rendelkezései megállíthatnák. A globális felmelegedés pozitív visszacsatolásként felgyorsítja saját folyamatait. Eközben az üvegházgáz-kibocsátás szükségesnek ítélt csökkentése és a ténylegesen elért eredmények közötti szakadék egyre szélesedik.

Mint a jelentés fogalmaz, a biodiverzitás csökkenése már az emberiség által használt ökoszisztéma-szolgáltatásokat veszélyezteti, és így kétséges, hogy teljesülhetnek-e a szegénység, éhezés, vízhiány és más szociális problémák felszámolását érintő fenntarthatósági célok.

Az előrejelzések szerint az évszázad végére a világ népessége 9,4–12,7 milliárd lesz. Az egy főre jutó fogyasztás mértéke több nagyságrenddel eltér az országok között, és hasonló lehet az országokon belül a gazdagabb és szegényebb népesség fogyasztásának aránya is.

A jelentés a jelen állapot regisztrálása mellett átfogó ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók számára. A kutatók szerint az alábbiakra van szükség:

  • Az állami támogatások jelenlegi rendszerét, amely értékelésük szerint még mindig főként a fenntarthatatlan és környezetszennyező iparágak továbbélését segíti, át kell alakítani, hogy a környezettudatos gazdasági ágakat segítsék.
  • Átfogóan meg kell vizsgálni az összes szektor, az egymástól látszólag távol eső területek problémáit is.
  • A problémakövetés helyett megelőző jellegű intézkedéseket kell hozni a természet védelmében.
  • Meg kell őrizni az eddig ellenálló természeti és szociális rendszerek életképességét a bizonytalanság közepette is.

Mint az MTA közleménye fogalmaz, persze a jelentés íróinak sincsenek illúzióik a tekintetben, hogy a szerintük létszükségletű változtatások erős társadalmi ellenállásba ütközhetnek a legkülönfélébb csoportok – leginkább az eddigi rendszer legfőbb haszonélvezői – részéről.

Ezért fontosnak tartják azt is, hogy a konkrét cselekvési tervek kidolgozásakor ne csak a természettudományos szempontokat, hanem a társadalomtudományi megfontolásokat is vegyék figyelembe.

Mindezek miatt elengedhetetlenül fontos, hogy a károsnak ítélt és fenntarthatatlan iparágakhoz fűződő érdekeket leépítsük, és a befektetői érdeklődést áttereljük a fenntartható gazdaság irányába.

További akadályt jelenthet az elithez tartozó csoportok ellenállása. A legtehetősebbek nyilván nem fognak lelkesedni az átalakításhoz szükséges beruházások finanszírozását lehetővé tévő adóemelésért, illetve a szabályozások a vállalkozásuk szempontjából esetleg hátrányos megváltoztatásáért. Arra sem lehet feltétlenül számítani, hogy a jellemzően négyévente újraválasztott kormányzatok hosszú évtizedekre előretekintő reformokra szánják el magukat, de az általános közvélemény sem fog támogatni minden javaslatot, hiába fűződne ezekhez a hosszú távú érdeke – áll az EASAC jelentésében.

Mindezen nehézségek ellenére az EASAC felkért kutatói mégis bíznak abban, hogy a szükséges változtatások keresztülvihetők, és az Európai Unió az ideális szereplő, hogy e reformok kezdeményezésével az egész világnak utat mutasson. A ma is zajló világjárvány, amelynek súlypontja jelenleg éppen Európára tolódik át, megmutatta, hogy a fenntarthatóság és a környezeti szempontok semmibevétele milyen árat fizettet velünk, értelmezzük az árat akár gazdasági szempontból, akár emberéletekben, írják. 

Az elmúlt hónapokban számos kutató mutatott rá, hogy a jelenlegi helyzet azért alakulhatott ki, mert az ember szerte a világon felelőtlenül használta a természet erőforrásait.

Az erdőirtás, a mezőgazdaság kontrollálatlan terjeszkedése, a bányászat és az infrastruktúra-fejlesztés átgondolatlansága, illetve az élővilág mértéktelen használata mind növelték a kockázatát annak, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre.

A tanulmány szerzői az alábbiakat javasolják:

  • A GDP-t (vagyis a bruttó nemzeti összterméket) mint a fejlődés mérőszámát – és így a politika legfőbb hivatkozási alapját – az emberek jóllétét jelző indikátorokra kell cserélni. El kell fogadni, hogy az emberi jóllét csak a természet teljesítőképességén belül képzelhető el.
  • A világ energiatermeléséből ki kell vonni a szenet, és ezt a törekvést függetleníteni kell az elszigetelt érdekcsoportok befolyásától. A G20-országok által előirányzott, a járvány utáni talpra állást segítő támogatási programokban máris kétszer annyi pénzt szánnak a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló iparágaknak, mint a megújulóknak. Ez egyértelműen a fent említett „business as usual” megközelítés elszomorító esete.
  • A támogatási programok miatt a fenntarthatatlan mezőgazdasági termelés változatlan formában való megőrzése továbbra is érdeke az ebből élő érdekcsoportoknak, miközben a társadalmi csoportok fogyasztása közötti jelentős különbség mérséklésére kellene inkább áldozni.
  • A közvélemény figyelmét még a politikai döntések meghozatala előtt fel kell hívni a klímaváltozás, illetve az emberi tevékenységgel összefüggő más káros folyamatok elleni lépések szükségességére. Így megelőzhető (vagy legalábbis csökkenthető) a tájékozatlanságból adódó ellenkezés. Ezzel együtt küzdeni kell az álhírek ellen, mert az ellenérdekelt csoportok legalább akkora erőforrásokat mozgósíthatnak a közvélemény manipulálására, mint a hivatalos szervek.
  • A legnehezebb, mégis legfontosabb kihívás a gazdaság szereplőinek meggyőzése a változtatások szükségességéről. El kell hinniük, hogy az új típusú gazdaságban jobb üzleti lehetőségeket találhatnak, mint a régi, szénalapú iparágakban.

A teljes jelentés itt olvasható el angol nyelven